Nagyon szeretem a csavaros filmeket. Egyszerűen imádok beleborzongani a forgatókönyv zsenialitásába, egy-egy meghökkentő végkifejlet után. Az 1987-es Nincs kiút című politikai thriller egy olyan filmcsemege, melyet minden „fordulatszerető” embernek csak ajánlani tudok.
Tom Farrell (Kevin Costner) menő haditengerész, karrierje meredeken ível felfelé. Egy szép napon a minden hájjal megkent védelmi miniszter, David Brice (Gene Hackman) mellé kerül, aki összekötő tisztnek szánja a CIA irányába. Tom a Pentagon egyik fogadásán megismerkedik a szépséges Susannel, akivel hamarosan egymásba is szeretnek. A tengerész nem tudja, hogy a lány a főnöke, azaz a miniszter titkos szeretője. Brice sejteni kezdi, hogy valaki más is kettyintget a babájával, ezért felelősségre vonja a nőt. Meglöki a lányt, aki véletlenül lezuhan az emeletről, és azonnal szörnyethal. A hadügyminiszter a gyilkosságot ismeretlen vetélytársára akarja kenni, a vizsgálat felügyeletét pedig Tomra bízza. Ez aztán az igazán durva helyzet: hősünk saját maga ellen vezeti a nyomozást, miközben főnöke a tettes… Nincs kiút, vagy mégis?
Nem fogom lelőni azt a brutális fordulatot, mely a film végén van, sőt még a spoilergomb mögé sem fogom elrejteni. Nézzétek meg a filmet, abszolút megéri. Tomnak elég kevés ideje van arra, hogy valahogy tisztázza magát, miközben a nyomozással is haladnia kell, ugyanis jelentéseket kell tennie Brice-nak. A lány lakásán találnak egy polaroid képet, melyet bizonyos technikai nehézségek miatt napokba telik előhívni, de Farrell tudja: azon a képen ő van! Ha meglátják a fotón az arcát, neki vége, megölik. A minisztérium bedarálja, csak mert megteheti. Nem kell ahhoz diktatórikus államhatalom, hogy valakire rá lehessen pakolni a felelősséget.
A feszültségkeltés fantasztikus, és a színészek játéka is rendben van. Mindenki jól hozza a figuráját, Kevin Costner remekel a minden percben a megoldást kereső, de kiszolgáltatott haditengerész szerepében, és Gene Hackman is emlékezetes az aljas, de sebezhető miniszter karakterében. A film talán egyetlen negatívuma, hogy a cselekmény baromi lassan indul be, azonban a gyilkosság után a történet egyből komolyabb fokozatba kapcsol. Méltatlanul elfeledett, páratlan darab, okvetlenül szánjatok rá időt!
9/10