Egy európai szemével Japán igen fura ország. Különös kultúrával, bizarr szokásokkal. Ez fokozottan igaz az ottani, csodálatos filmiparra is, ahol a horrorfilmek igen előkelő helyen tanyáznak a bizarrság ranglétráján. A found footage hullám érdekes módon hamarabb jutott el Japánba, mintsem hódító újtára indult volna Amerikában. A japánok gondoltak egyet, és az Ideglelés után pár év elteltével leforgatták a saját found footage filmüket. Lássuk, mit sikerült tető alá hozniuk a felkelő Nap országa lakóinak.

A Noroi története egy helyi paranormális tevékenységeket kutató férfi és annak stábja körül forog. A kutató eltűnt, háza leégett, családja meghalt. A film az utolsó ügyét mutatja be, legalábbis azt, amit felvettek kamerára, mielőtt eltűntek. A stáb éppen egy családi házhoz megy ki, ahol állítólag a szomszédból furcsa, gyereksíráshoz hasonló hangokat vélnek hallani esténként. A kutató be is kopog a szomszédhoz, ahol egy zavarodott nő nyit ajtót, és elzavarja őket. Később újra kimennek, de a nő addigra elköltözik. Eközben több más szál is csatlakozik a történetbe, mint pl. egy médium kislány, akivel nagyon fura dolgok történnek; egy különös, bogaras guruszerű ember, aki alufóliával tekeri magát körbe, és még mások is. S folyamatosan egy bizonyos jelkép tűnik fel mindenhol, ahol aztán később borzalmak történnek.

A Noroi fura egy film. Nemcsak ázsiai mivolta végett, hanem történetvezetése miatt is. A sok-sok fura történetszál néha annyira keszekusza, hogy az ember nem is érti, mit miért tettek bele. Persze aztán a végére minden a helyére kerül, de sokszor volt olyan érzésem, hogy bizonyos jeleneteket csak azért látunk, hogy meg legyünk kavarva. Egyébként magával a történettel nincs semmi gond, aki látott már ázsiai horrort, az tudja, hogy a japánok előszeretettel nyúlnak az átkokkal kevert kísértettörténetekhez. Nos, valami ilyesmit kapunk most is, bár lesz itt-ott némi változatosság is azért. A found footage érzetet nagyon jól elcsípték a készítők, hiszen az egész film tényleg olyan, mintha dokumentumfilm lenne. Ezt igazolva különféle helyi tévéműsorok részleteit is bevágják, amikről persze sejtelmem sincs, hogy tényleg léteznek-e ilyen műsorok, de a japánokból kinézem. A színészek hozzák a szintet, már amire egy ázsiai színész képes. Viszont az alufóliás gurut igazán kivehették volna, mert ő a vége felé már annyira idegesítő volt, hogy alig vártam, mikor hal meg végre. Paráztatás terén is igyekeztek a készítők, kapunk is pár darab igazán ütős jelenetet. De láthatóan a film készítői tényleg inkább arra mentek rá, hogy egy hihető áldokumentumfilmet kapjunk, így a horror inkább mellékesen szerepel, mintsem a fő mozgatórugó lenne.

A Noroi-t minden found footage és japánhorror-kedvelőnek ajánlom. Ők megtalálják benne a számításukat. Akik nem szeretik az említett két műfajt, nos, azért ők is tehetnek vele egy próbát, de előre szólok, ha nem szereted az ilyesfajta filmeket, nehezen emészthető lesz!

6.5/10

IMDb | mafab