Mindig nagy öröm, ha hazai szerzők keresnek meg minket munkáikkal és ez még nagyobb öröm olyankor, amikor a figyelmünkbe ajánlott mű igazán érdekes és jó történeteket tár elénk. Ezúton is szeretnénk megköszönni Novák Andornak a Szegregált pokol című, harmadik kötetének dedikált példányát.
A könyv két történettel ismerteti meg olvasóját. Két sztorival, amiknek az alaptémája ugyanaz, mégis teljesen más azok megközelítése. Éppen ezért rendhagyó módon a két történetet külön fogom bemutatni az oldalon. A cikk első részében a Gyere vissza hozzám! címet viselő novellával fogok foglalkozni.
A Gyere vissza hozzám! egy korántsem egészséges kapcsolatot és annak elvesztésének következményeivel foglalkozik. A horror világában nem újszerű téma az anya-fia kapcsolat boncolgatása, sőt a való életben is a sorozatgyilkosok lelki világának megértése végett gyakran foglalkoznak a társas életük bemutatásával, feltárásával. A szerző ebben a kisregényében egy Zsolt nevű fiatalemberrel ismertet meg minket, aki elveszítette édesanyját. Mondhatnánk, hogy ez egy nagyon tragikus pillanat, ám a férfi életének akár még felszabadulást is jelenthetne anyja halála. Zsolt azonban nem képes megszabadulni anyjától, aki visszatér a halál után, hogy teljesen tönkretegye a férfi addig se boldog életét. A kérdés itt az, hogy valóban a nő "győzte le" a halált és tért vissza a sírból, vagy Zsolt nem képes elengedni anyját és tartja életben? Esetleg mindkettő? Létezhet olyan, hogy az akaratunk áthidalja a fizikai létet?
Valahogy így képzelem el a Psycho szülő-gyerek kapcsolatának a hátterét is, bár annyi különbség itt mégis van, hogy Zsoltot nem lehet gyilkosnak nevezni. Vagy legalábbis ez a történetben annyira nem kap hangsúlyt. Viszont a kapcsolatuk korántsem nevezhető normálisnak, vagy egészségesnek. Marika teljesen rátelepedett a fiára, megfojtotta őt, burokban tartotta és nem igazán engedte, hogy érzelmileg és szellemileg felnőtté váljon Zsolt. Bonyolult kapcsolatukat szépen fokozatosan ismerhetjük meg, mint ahogyan a két ember jellemét is, múltját és társas kapcsolatait. A szerző először csak egy teljesen átlagos dolgot mutat meg nekünk, majd szépen elmerül ezeknek a hátterében és így olvasójával együtt kezdi el felfejteni az okokat, amik a következményekhez vezettek.
Igazság szerint ebben éreztem némi kilengést. Olyan elemek lettek bevonva a karakterek személyiségének bemutatásába, amiket sokszor nem igen értettem, sőt furcsának tartottam. Nem mindig értettem, hogy ez, vagy az most miért kellett bele, mint mondjuk az anya macskagyilkosságai, de aztán, ha figyelmesen olvastunk, akkor megtaláltuk ennek is az okát, csak haladni kellett a történettel. Éppen ezért a novella stílusa nagyon aprólékos és tényleg oda kell figyelni a részletekre, mert ebből a sok információból fogjuk megkapni az összképet és a lényegét annak, hogy miért oda jutottunk el, ahová.
A Gyere vissza hozzám! nem egy újító történet és nem is egy olyan, ami nagy meglepetésekkel szolgálna. Egész biztosak lehetünk benne, hogy mi lesz a vége és Zsolt sorsa, amit magának választott. Ennél a történetnél nem a végkifejlet a lényeg, hanem az út, amíg eljut oda az olvasó. A szereplő döntéseinek útja. Ez pedig nagyon ügyesen és szépen van tálalva. Novák Andornak nagyon olvasmányos a stílusa, igaz részletgazdag, amit nem mindenki szeret (szerencsére én pont azok közé tartozom, akik imádják az ilyen ábrázolást), valamint az is igaz, hogy sok klisé van a sztoriban, de ezek jól beépülnek és nem válnak idegesítővé, vagy hiteltelenné.
Ha kategóriát kellene adnom ennek az írásnak, akkor azt mondanám, hogy szépen egyensúlyozik a lélektani dráma és a pszicho-thriller között. Mert az igaz, hogy van benne egy természetfeletti vonal, de nem ez a lényeg, hiszen abban sem lehetünk biztosak elég sokáig, hogy valóban megtörténnek a dolgok, vagy ez csupán a gyász, az elnyomás és a rombolás lelki kivetülése. Azt nem tudtam egyedül eldönteni, hogy túl hosszú volt a kibontás, vagy túl rövid. Mert egyes részeknél úgy éreztem, hogy itt még lehetne foglalkozni a témával, míg másoknál már inkább azt gondoltam, hogy le kellene zárni. Az én lelkivilágom meg még elviselt volna némi durvulást, de ez már tényleg csak ízlés kérdése.
Összességében a Szegregált pokol első novellája nagyon kellemes csalódás volt, érdekes olvasmány, amit egy ültő helyemben elolvastam. Tényleg el lehetett benne merülni, átjött az üzenete is és érdekelt, amit olvastam, érdekelt, hogyan jutunk el a történet végéig. A karakterek is szimpatikusak voltak, mindenkiben, még Marikában is meg lehetett találni a szerethető motivumot. Zsoltért lehetett szurkolni annak ellenére, hogy néha szájon vágtam volna, hogy térjen már magához. Bár ez is mutatja, hogy sikerült bevonni a történet lefolyásába. Érdemes tehát tenni ezzel a novellával egy próbát.
Pontszámom: 7/10.