Ha már megvolt Az átok és A kör, akkor illik megemlíteni a többi olyan keleti alkotást, melyeket az USA feldolgozott. A különbség pusztán annyi, hogy míg az előbb említett alkotásokat Hollywood kellő tisztelettel és szakértelemmel frissítette fel, addig alábbi filmünkhöz sikerült egy förtelmes és indokolatlan átiratot katyvasztani.

One Missed Call – Chakushin ari (2003)
Rendezte: Takashi Miike

Miike munkásságáról még nem esett szó, és való igaz, nem ezzel a művével várt ismertté, de a mester ezzel a szememben bebizonyította, hogy más műfajban is képes helytállni. Aki esetleg nem ismeri a filmjeit, azoknak röviden csak annyit írnék, a rendező imádja a határokat feszegetni, botrányosan romlott karaktereket és élethelyzeteket teremteni, és egyben művésznek lenni.

Ha innen nézzük, akkor a Nem fogadott hívás egy határozottan visszafogott film lett, mely elsősorban A kör sikerét igyekszik meglovagolni, nem túl feltűnésmentesen. Egyébként szintén egy regényen alapszik a sztori.

Adott egy egyetemi baráti társaság, akik élik a nyugodt életüket, ám a főszereplőt (egy lányt, természetesen) barátnője hirtelen és megmagyarázhatatlan halála érthető módon felkavarja. A temetési ceremónia estéjén azonban egy másik barátnője telefonja egy nem fogadott hívást jelez, valamint egy hangpostaüzenetet. Az üzenetet lehallgatva azonban a lány a saját hangját hallja vissza, valamint egy sikítást. A két lány természetesen megijed, ám úgy vélik, ez csak valami tréfa lehet. Egészen addig, míg az adott lány le nem esik egy vasúti felüljárón és szét nem szaggatja egy vonat.

A dolgok ezzel nem fejeződtek be, mivel egyre több ember kap nem fogadott hívást, ráadásul az éppen elhunyt személyek telefonjáról. Hamar tényként kezelik a helyzetet és megindul a nyomozás, melyben egy rendőr is a lány segítségére van, akinek a húga halt meg hasonló körülmények között.

Lényegében ennyi a történet, ami első hallásra unalmasnak tűnhet, ám Miike érezte, mikor kell megtörni a csendet. Az életművével ellentétben itt meglepően visszafogott elemeket alkalmaz, persze néhány jelenet még így is túlszárnyalja hasonszőrű társait. Gondolok itt a televíziós műsorra vagy a híressé vált vonatbalesetre. A múlt felgöngyölítése is érdekesre sikeredett, már csak azért is, mert itt nem évekre visszamenőleg kell nyomozni, hanem csak egy-két hónapra, amivel már feszesebbnek tűnik a történet. A jumpscare-eket mellőzi a film, ellenben rengeteg olyan jelenet van, melyben a néző látja a félelem tárgyát, a szereplő viszont nem. Ezenkívül itt elkövetik azt a fordulatot, amit sok filmben még most sem alkalmaznak. {spoiler}Vagyis a szellemeket nem csak az aktuális áldozat látja, hanem mindenki más is, aki mellette van.{/spoiler}

A technikai megvalósítások felemás érzést keltenek. Néhány jelenet baromi jól néz ki, tekintve, hogy minimál pénzből hozták össze, ám a finálénál érződik némi túlkapás a rendezésben. A színészek is hasonló szinten mozognak. Némelyikük hitelesen adja magát elő, valaki viszont kifejezetten ripacs, ami sajnos a főszereplőre is igaz.

Ugyanazt tudom mondani, mint a többi keleti alkotásnál. Aki szereti a műfajt, annak kötelező, aki pedig nem, az tegyen egy próbát vele.

One Missed Call 2 – Chakushin ari 2 (2005)
Rendezte: Renpei Tsukamoto

Az ilyen horrorok mindig hagynak egy kiskaput egy esetleges folytatásnak, ami nem minden esetben baj, hiszen, ahogy a Ringu vagy a Ju-on esetében is, egy konstans jelenségről van szó, melyet megállítani nem lehet, csupán menteni magunkat tőle. Miike, úgy néz ki, nem kért többet, így a rendezést egy olyan emberre bízták, akinek filmográfiájában csak TV-sorozatok szerepelnek. Ezzel már el lehet képzelni némi minőségbeli romlást, azonban ilyen szintű szembeköpésre egy ember sem számított.

A film első negyed órájában felvázolják az első rész eseményeit, amivel minden kapcsolatot leírtam. Bár a forgatókönyv író ugyanaz, mégis olyan szinten lesz*rta az első rész eseményeit, hogy folytatásnak írt egy teljesen más sztorit.

Az első rész szellemlánya, Mimiko nyomozása közben mindenféle átvezetés és indoklás nélkül átkerülünk Tajvanra, ahol már nem ő a veszély forrása, hanem egy Li Li nevű szellemlány, ki élete során halált jósolt, így a száját bevarrták és egy bányába zárták. A film olyan csapongó és unalmas, hogy a nézése közben konkrétan elaludtam rajta, pedig délután ültem le megnézni. Ez leginkább annak köszönhető, hogy amit kapunk, az nem félelmetes, és nem mellesleg értelmetlen is. Az első rész kiindulópontját teljes mértékben sikerül meggyaláznia, emellett érződik rajta, hogy pont nem érdekli, mi volt az első részben, hiszen a cím úgyis bevonz mindenkit.

A film nem egyszer csap át önmaga paródiájává, ami legtöbbször a félelmetesnek szánt részekből bújik ki. Ilyen például a végén lévő bányás jelenet, melyben szereplőink tisztában vannak a veszélyekkel, de azért szétválnak. Vagy az egyik szereplő, akit megtámad egy halott barátnőjének szelleme, és közben elájul. A szellem pedig még akkor sem tudja kinyírni, mikor a lány már magához tér.

Egyetlen valódi pozitívuma, hogy a képi világ jó, bár ez sem a rendező érdeme, hiszen a paródiába illő jelenetsorok leginkább neki köszönhetőek. Egyszerűen ez a film úgy rossz, ahogy van, ezért kár volt leforgatni. Messziről kerülje mindenki.

One Missed Call Final – Chakushin ari final (2006)
Rendezte: Manabu Aso

A második rész, úgy tűnik, sok emberben kiverte a biztosítékot, így azonnal előálltak egy újabb filmmel, amely már kapcsolódik az első részhez, és igyekeztek némileg újítani is, többet nyújtva egy szellemes horrornál.

Történetünk főszereplője egy fiatal lány, akinek az osztálytársai minden napját pokollá teszik. Persze a rendező képzelőereje nem túl erős, így voltaképpen nehezen tudjuk komolyan venni ezeket a megalázásokat. Tolltartóval dobálás, vizes vödörrel leöntés a WC-fülkében… persze a kirekesztés mindig nagyon rossz, és könnyen lehet, hogy valakinél elég hamar betelik a pohár. Így van ez főszereplőnkkel is, aki ennek hatására felakasztja magát és kómába kerül. Lelke azonban nem nyugszik meg, mivel bosszút akar állni, így könnyen összetalálkozik Mimikóval, akinek segítségével egyenként megöl mindenkit az osztályából.

A bosszúfilmek ezen fajtájából kevés van, amit igencsak sajnálok, mivel lenne bennük elég sok potenciál. Jelen filmünk ki is használja, meg nem is. A halálnemek ugyan változóak, ám legtöbbjük a már jól ismert Végső állomás-sorozatot idézi fel, és sokszor sajnos elég gagyin lettek megvalósítva.

Ami tetszett, az a szereplők közti viszony. Az összetartás megszűnik létezni, amint tényként kezelik a veszélyt. A telefonok megszólalásával képesek azonnal kirekeszteni a másikat, vagy akár feláldozni is. Ezekből a jelenetekből elég sok van, ezzel sikerült némi realizmust belevinni a dramaturgiába.

Magát az alaphelyzetet egész jól kihasználja, és a telefonos fenyegetőzések is egész jól működnek, ám a vége felé sajnos nagyon ellaposodik. Hamar kiszámíthatóvá válik, ki mikor hal meg, valamint az is, hogy mi lesz a történet vége. Minden esetre ez már egy sokkal jobb rész lett, bár az első nyomdokaiba nem lép.

Nem fogadott hívás - One Missed Call (2008)
Rendezte: Eric Valette

Ugye a rendező Mágikus könyv című filmjéről olvashattatok már az oldalon, ami egy határozottan jó film. Éppen ezért nem értem, hogy volt képes ezt a szarkupacot összelapátolni. Maga a történet csak az első részt dolgozza fel, de olyan üres és steril módon sikerült neki, hogy ezzel az egyik legrosszabb feldolgozást sikerült megrendeznie. A szereplők egytől egyig rosszak. Minden színész borzalmas, ami elég szomorú, tekintve, hogy némelyikük igen tapasztalt. Ebből látszik, hogy csak a pénzre hajtottak.

Szomorú, hogy ugyanazokat az eseményeket látjuk, ám sokkal rosszabb tálalásban. Példa: a telefon csörgésénél a dátum ugye a halál beálltának napját és idejét jelzi ki. Erre a főszereplő ránéz az ÓRÁRA, és a következőt mondja: „Péntek van, rosszul állítottad be.” Csak megjegyzem, hogy az eredeti filmben kiírták a dátumot, hogy ne kelljen ilyen szájbarágósan és nevetségesen közölni a nézővel a dolgokat.

Erre még rájön a borzalmas CGI-holokauszt, amitől az ijesztőnek szánt jelenetek úgy dőlnek össze, mint a Jenga. Arról nem is beszélve, hogy igyekeztek családbarát módon megrendezni, ami ugye egy horrorban felér egy sterilizálatlan, maszek kasztrálással. Többet nem is lehet mondani. Az eredeti mű minden fontosabb momentumát átvették, de a szakértelem nem volt jelen. Bár van egy olyan érzésem, hogy itt a producerek belekontárkodása is erősen rányomta a bélyegét a végleges filmre.

Felesleges újragondolása egy jó horrornak, melynek egyetlen pozitívuma a képi világa és a kamerabeállításai, melyeknél azért valamennyi igényességre törekedtek.

One Missed Call: 8/10 -- IMDb | mafab
One Missed Call 2: 2/10 -- IMDb | mafab
One Missed Call Final: 6/10 -- IMDb | mafab
Nem fogadott hívás: 2/10 -- IMDb | mafab