Mindig érdekes látni, hogyan dolgozzák fel a horror műfajában az ember és a természet összecsapását. Ennek ábrázolására különösen jónak bizonyulnak a különböző teremtményekkel való harcok megfilmesítései. Azonban a legtöbb esetben ezt úgy mutatják be, hogy az állatok támadnak meg minket, és inkább az emberek az áldozatok, nem pedig fordítva. Na, a most bemutatni kívánt film egyáltalán nem ilyen, ez pedig az 1977-ben leforgatott Orca – A gyilkos bálna.

A történet szerint Nolan kapitány (Richard Harris) és legénysége bálnákra vadászik már évek óta. Nincsen bennük semmi együttérzés vagy kétség a munkájukat illetően, ez nekik pusztán üzlet és megélhetési forrás. Egy napon azonban egy csodálatos kardszárnyú delfin akad a hálójukba. Mindenki nagyon izgatott, hiszen ez a bálna igazi aranybánya. Amikor a fedélzetre húzzák a szerencsétlen állatot, kiderül, hogy az egy terhes nőstény, így vele együtt a borja is szörnyű halált hal. A gyilkos bálnákról tudni kell (és ez a filmben is elhangzik), hogy monogámok, tehát egy életre választanak párt. A nőstény és a pici halálának nemcsak a legénység, hanem a kardszárnyú delfin párja is tanúja lesz, aki vérfagyasztó sikollyal adja a halászok tudtára, hogy életük legnagyobb hibáját követték el. Ezt követően a bálna módszeresen levadássza és tettük súlyosságának fényében elkezdi kiirtani a hajó legénységét. Nolan kapitány mindent megpróbál annak érdekében, hogy mentse legénysége és saját életét. Mondhatnánk, hogy egyszerű dolguk van, ne menjenek a vízbe, de ez az állat okosabb és módszeresebb ám, mint gondolnánk. Addig terrorizálja a halászfalu lakóit, elvéve azok megélhetési forrását, míg Nolan és emberi kénytelenek szembenézni vele, és ezzel együtt a tettük súlyosságával is. Az pedig, hogy ki(k) nyer(nek), maradjon titok.

Nos, első hallásra talán kissé hihetetlennek hangzik a sztori, pedig igaz. A gyilkos bálnák a vizek legveszedelmesebb és legintelligensebb élőlényei. Még a cápák is félnek tőlük, mert nagyon agresszívak és bosszúállóak tudnak lenni. (Nem véletlen, hogy A cápában Orcának hívják a hajót.) Az Orca egy nagyon realista és feszültséggel teli film, ahol egyáltalán nem biztos, hogy az embereket fogjuk sajnálni. Elég egyszer megnézni azt a jelenetet, amikor meghal anya és borja, és máris elmegy az élettől is a kedvünk. Igazán brutálisan ábrázolták ezt a részt, nyilván azért, hogy átérezzük az apa fájdalmát. Az a szem, ahogyan beleég a gyilkosok képe, és az a mérhetetlen harag és fájdalom, ami tükröződik benne, egészen félelmetes, most is kiráz tőle a hideg.

Kellően idegtépőek lettek a támadások is. Azt azonban senki ne várja, hogy egy véres filmet fog látni. Az Orca egyáltalán nem arra hajt, hogy belekkel és hasonló nyalánkságokkal hasson az érzékszerveinkre. Sokkal inkább a lelkünket veszi célba, és ami rosszabb, hogy nem csak próbálkozik, hanem sikerül is neki. Nem egy könnyű vasárnap esti mozi ez, hanem egy brutális darab, ahol mi, emberek vagyunk a főgonoszak, ez pedig cseppet sem kellemes érzés. Nem elég, hogy végig frászban vagyunk, hogy mikor és hogyan csap le a bálna, nem elég, hogy végig kell nézni, hogy hal meg a nőstény és a borja, még szembe kell nézni azzal is, hogy ennek és sok hasonló esetnek mi vagyunk az okozói.

A történet, a megvalósítás, a színészi játék, a támadások ábrázolása, a macska-egér harc, a képi világ, a zene mind nagyon rendben van. Nem tudok igazán negatívat mondani erről a filmről, talán csak annyit, hogy kissé erőltetett volt beletenni a mindentudó eszkimó bálnavadász karakterét. Az is igaz, hogy ha valaki nem fogékony erre a témára, akkor neki nem sokat tud nyújtani ez a film, mivel tényleg nem egy véres-ijesztgetős alkotás, és talán kicsit többet magyaráznak benne, mint kellene, amitől sokaknak unalmasnak hathat. Én azonban csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen ennek az alműfajnak az egyik úttörőjéről van szó.

IMDb | mafab