"Féld a férfit, akinek nem maradt vesztenivalója!" - hirdette a film plakátja, és talán ez lenne a legtömörebb válasz arra, hogy milyen film is az Országúti bosszú. Ennél azonban valami sokkal több David Michôd filmje, vagy esetleg hatalmas lufi az egész?

A film felütésében megkapjuk a helyszínt, Ausztráliát, 10 évvel az Összeomlás után. Ezt a részét a sztorinak nem igazán feszegetik, de szinte végig azt éreztem, hogy nem is fontos. Főhösünk, Eric, akit Guy Pearce alakít, nem egy szószátyár karakter. Szürke, mint az aszfalt, amelyen kocsijával utazik, és kiégett, mint a homok, amelyet az arcába fúj a sivatagi szél. Átlagos alak, de egy váratlan esemény kizökkenti őt és bosszúra sarkallja. Ez az ok pedig a kocsijának elvesztése. A film során nem tudjuk meg, hogy ez miért fontos a számára, de mégis szótlanul, kegyelmet nem ismerve iramodik a tolvajok után.

Sok helyen vontak párhuzamot egy nagy ausztrál klasszikus, a Mad Max első része és jelen filmünk közt. Én úgy érzem, hogy erre felesleges szavakat pazarolni, hiszen mindkét antihős más motivációval vág neki a bosszúja beteljesítésének, és ebből fakadóan a végeredmény is egész más.

A film másik főszereplője Rey, egy szellemileg visszamaradott srác, az egyik tolvaj testvére, akire félholtan talál rá Eric, majd vesz maga mellé. Kényszerszövetség az övék, de a film egészét meghatározza a furcsa fiú és a szófukar sofőr kapcsolata. Úgy érzem, hogy csatlakozhatom azokhoz, akik ezen alakítása miatt csak dicsérni tudják Robert Pattinsont, aki minden személyes ellenérzésem dacára képes volt olyat játszani a filmben, amivel feledtette a korábbi, sok élcelődésre okot adó, őt híressé tevő szerepét. A környezet, amelyben az események zajlanak, szintén a film erősségei közé tartoznak, de egyúttal a gyengeségei közé is. Időnként túl sokat időz a kamera a kietlen ausztrál tájon, ami bár remek díszlet a disztópikus hatáshoz, de egy idő után soknak éreztem.

Emellett számtalan kisebb jelenet színesíti a mozit, amelyek igyekeznek árnyalni a főhös jellemét. Katonák, akik a civilizáció utolsó bástyájának szerepében tetszelegnek, bár hogy miért teszik, amit tesznek, maguk sem tudják. Egy idős asszony, aki egyetlen felszólításával visszaad valamit a régi életből Eric számára. Egy orvosnő, aki bár segítőkész és a szándékai is jók, de végtelenül naiv, így a helyét ebben a világban nem érezzük indokoltnak, inkább csak szimbólumnak.

{spoiler}Emellett Eric és Rey egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A film második felére egyfajta apa-fiú kapcsolat alakul ki köztük, ami előre sejteti a film tragikumát is.{/spoiler}

A film képi világa remekül kivitelezett, pont annyira piszkos és kilátástalan, mint ahogy az elvárható egy ilyen filmtől. Ugyan néhol idegesítő volt, de a zenei aláfestés is passzolt a hangulathoz, a depresszív érzést csak tovább növelve a nézőben.

Összegzésképpen annyit írhatok, hogy bár elégedetten álltam fel a film végén, de a nyomasztó hangulat, az átlaghoz képest sokkal kevesebb dialógus és a néhol érezhető üresjáratok miatt erősen réteg- és hangulatfilmnek tartom az Országúti bosszút. És, hogy ez mennyire pozitívum vagy negatívum a film kapcsán, azt mindenki döntse el maga.

7/10

IMDb | mafab