Itteni idő szerint ma éjjel (vagy hétfő hajnalban, ahogy tetszik) 89. alkalommal rendezik meg a földkerekség legnagyobb rongyrázását legfontosabb filmes eseményét, az Oscar-gálát, amelyen 24 kategóriában nyújtják át az aranyba öntött elismeréseket. Horrorfilm nincs a jelöltek közt (de a sci-fi és a thriller képviselteti magát: az Érkezést 8 kategóriában jelölték, sokban nagy esélyesnek számít, továbbá Isabelle Huppert, valamint Michael Shannon is begyűjtheti a szobrocskát, előbbi az Elle főszerepében mutatott teljesítménye, utóbbi pedig az általunk is sokat méltatott, ám végtelenül „aluljelölt” Éjszakai ragadozókban nyújtott alakítása miatt), azonban nem volt ez mindig így. Sőt, kedvenc műfajunk, bár sohasem részesült díjcunamiban, jó pár alkalommal a győzelemnek is örvendhetett. És mivel minket is átjár a díjátadó előtti szokásos pezsgés és emelkedett hangulat, összegyűjtöttük nektek azokat a horrorfilmeket, amelyek valamelyik kategóriában Oscart kaptak.

1928-ban adták át az első Oscarokat, és 4 évnek kellett eltelnie, hogy egy horrort is díjazzanak. Az első, ami elnyerte a szobrocskát, az 1931-es Dr. Jekyll és Mr. Hyde már a hatodik(!) adaptációja volt Robert Louis Stevenson 1886-os regényének. Az önmagán kísérletező és eközben gonosz szörnyeteggé váló, megszálott tudós történetét az Akadémia 3 jelöléssel díjazta, amelyekből egyet tudott díjra váltani, a legjobb férfi főszereplő kategóriában (Fredric March, megosztva Wallace Beewillryvel A bajnokból). A ’40-es években egy újabb klasszikus rémsztori, Az Operaház fantomja mondhatta el magáról, hogy Oscar-nyertes horror lett - 4 jelölésből kettőt vitt haza (legjobb operatőri munka és legjobb látványterv). Majd 1946-ban Oscar Wilde gótikus horrorja, a Dorian Gray képe vihetett haza egy aranyszobrot a legjobb operatőr kategóriájában. Az 50-es évek csendje után a 60-as években a zsáner ismét képviselte magát a gálán: az egymást nem túlságosan szívlelő Bette Davis és Joan Crawford főszereplésével készült Mi történt Baby Jane-nel amellett, hogy elindította a psycho-biddy műfaját, 5 jelölést is szerzett, díjat azonban csak a jelmeztervezés kapott, más kategóriában nem honorálták, Davis is hoppon maradt a legjobb színésznők közt (a Feud első évada, amely az ő és Crawford rivalizálásáról fog szólni, hamarosan debütál).

Crawford természetesen itt sem állta meg, hogy ne rúgjon bele Davisbe: ugyan őt nem jelölték, de körbetelefonálta a kategória jelöltjeit, miszerint ha valamelyikük nem tud megjelenni az ünnepségen, ő majd átveszi helyettük a díjat. És ez így is lett: A csodatevőért jutalmazott Anne Bancroft nem tudott ott lenni a '63-as Oscaron, ezért Crawford tarthatta a kezében a szobrocskát - Davis szeme láttára. Ami azt illeti, Crawfordnak nem ez volt az egyetlen "fura" húzása az Oscar történetében: 1946-ban a Mildred Pierce címszerepe miatt jelölték. Mindent megtett azért, hogy övé legyen az elismerés, de az utolsó pillanatban pánikba esett attól, hogy Ingrid Bergman lesz a győztes a díjátadon, így inkább betegnek tettette magát, és otthon maradt a ceremónia estéjén. Persze azért arra ügyelt, hogy ha mégis megnyeri az Oscart, kameraképes legyen: a házába sminkeseket és öltöztetőket hívatott. Amikor értesítették, hogy nyert, gyorsan rendbe szedte magát, és az ágyában fekve még aznap este átvette a legjobb női főszereplőnek járó díjat a film rendezőjétől, Kertész Mihálytól, aki - hatalmas meglepetés - nem igazán szeretett együtt dolgozni a nővel...

A másik 60-as évekbeli Oscar-díjas a Rosemary gyermeke, amelyet Roman Polanski írt és rendezett. Őt is jelölték (legjobb adaptált forgatókönyv), ám a film csak egyetlen díjat zsebelhetett be, a legjobb női mellékszereplőnek járót, Ruth Gordon pazar alakításának köszönhetően.

A Rosemary elismerését követően a '70-es években eléggé beindult a horror szekere a Filmakadémia ünnepélyén: az 1974-es gálán Az ördögüző 10 jelölésig jutott (a teljesség igényével: legjobb hangkeverés, legjobb adaptált forgatókönyv (William Peter Blatty) legjobb operatőr, legjobb látványtervezés, legjobb vágás, legjobb főszereplő (Ellen Burstyn), legjobb mellékszereplő (Jason Miller), legjobb női mellékszereplő (Linda Blair), legjobb rendező (William Friedkin), és a legfontosabb: a legjobb film), ami máig rekordnak számít a zsáner történetében, igaz, ebből csak kettő, a hangkeverés és a saját regényét adaptáló William Peter Blatty forgatókönyve ért díjat.

Az ördögűző után a Cápát is felterjesztették, 1976-ban. Bár Spielberg klasszikusa sem vitte el a legjobb filmnek járó szobrocskát, az állatos horror így is meglehetősen sikeres díjátadót zárt: a másik három jelölését (hangkeverés, vágás, eredeti filmzene) kivétel nélkül behúzta, persze nem volt ebben semmi meglepő. John Williams után egy évvel egy másik, mára legendává avanzsáló zeneszerző is megkapta a maga elismerését: Jerry Goldsmith fáradhatott a pódiumra az Ómen muzsikája miatt, és bár a legjobb eredeti dal kategóriájában is indult (az Ave Satanival), ott nem sikerült nyernie. Az évtized horrorsikereire Ridley Scott sci-fi horrorja, a Nyolcadik utas: A Halál (1979) tette fel a koronát, amely 2 jelöléséből a legjobb vizuális effektusokért pompázhatott aranyban.

A '80-as évek a nagy átalakulások kora volt a horrorban - legalábbis az Akadémia szerint. 1982-ben az Egy amerikai farkasember Londonban, 1987-ben pedig a a biohorrorpápa David Cronenberg legnépszerűbb alkotása, A légy nyerte a legjobb smink/maszk kategóriát. Seth Brundle (Jeff Goldblum) teleportgépébe bekerül egy légy, ő meg lassan kezd átváltozni valamivé... Először csak egy falakon mászó, Pókember-szerű, tehetséges mutáns lesz belőle. Az elvakult tudós azt hiszi, ő az evolúció következő lépcsőfoka. Aztán kipotyognak a fogai, majd kihullik a haja, végül pedig egy undorító féreggé válik, aki könyörög barátnőjének (Geena Davis), hogy lője fejbe. Undorító, és egyben zseniális transzformáció. Az effektmester, Chris Walas megrészegült a díjtól, ő többre vágyott holmi sminkelésnél, és ez súlyosan visszaütött: a Légy folytatását már ő rendezte, és ugyan technikailag az a film is remek lett, de itt ki is merülnek a pozitívumai... 1987-ben az A bolygó neve: Halál is győzedelmeskedni tudott két kategóriában is (legjobb hangvágás és a legjobb vizuális effektek). 1989-ben pedig Tim Burton fantasy-vígjátéka (ami a rendezőre jellemzően igen sok horrorelemet felvonultat), a Beetlejuice - Kísértethistória kaphatta meg a legjobb smink díját.

Az ezredfordulót megelőző évtized a pszichothriller terepe volt: 1991-ben a Stephen King nagysikerű regényéből készült Tortúra eszelős rajongónőjének, Annie Wilkesnek alakjába bújó Kathy Batesnek tapsolhattak a legjobb női főszereplő kategóriában (máig az egyetlen King-film, aminek sikerült Oscart nyernie, pedig utána ott volt a hétszeres-jelölt A remény rabjai is), majd '92-ben következett A bárányok hallgatnak, ami 7 jelöléséből 5-öt húzott be, a legfontosabb kategóriákban győzedelmeskedett: a forgatókönyv és a rendezés mellett a két főszereplő (Anthony Hopkins és Jodie Foster) is megkapta a maga szobrocskáját, és ha már ennyire belejöttek a gyűjtögetésbe, a legjobb film Oscar-szobrát is odaítélték nekik.

Ezután egy nagy klasszikus, epikus történet is újra előkerült. Bram Stoker regényét rengetegszer feldolgozták már, de egyik változatot sem érte akkora siker, mint Francis Ford Coppola Drakuláját, amely látványtervezésben ugyan nem, de jelmeztervezésben, hangvágásban és sminkben a legjobbnak bizonyult a '93-as Oscaron.

Szegény Tim Burton manapság igencsak leszálló ágban van, de ha a 90-es évek utáni Oscar-nyertes horrorokról beszélük, akkor egyetlen kivételtől eltekintve csakis az ő filmjeit lehet felhozni. A gótikus stílus nagy tisztelőjének 1999-es műve, az Álmosvölgy legendája 3 jelöléséből egyet váltott aranyra, a legjobb látványtervet, csakúgy, mint 8 évvel később a Sweeney Todd, amely Johnny Depp utolsó előtti Oscar-jelölését hozta. Jelenleg a 2010-es Farkasember a legutolsó horror, amelynek készítői díjat vehettek át az Akadémiától. Joe Johnston igazi sztárparádét (Benicio del Toro, Anthony Hopkins, Emily Blunt) produkáló rendezése a sminkek terén nem talált ellenfélre - Rick Bakernek ez volt a hetedik aranyszobrocskája, a második, amelyet egy farkasemberes horrorért érdemelt ki. Úgy látszik, ezt nagyon érzi.

Ennyi lett volna az összeállításunk. Ugyan a lista nem túl hosszú, de azért büszkék lehetünk a horror Oscarokon való szereplésére, és ahogy Tim Burtonre és legjobb haverjára, Johnny Deppre is ráférne a visszatérés, úgy reméljük, hogy a számunkra legkedvesebb zsáner is hamarosan újra ott találja magát Los Angelesben, lehetőleg az emelvény tetején.

UPDATE! 2018-ban azért örülhettünk, hiszen a Tűnj el! és Jordan Peele hazavihette a Legjobb eredeti forgatókönyvnek járó díjat.