Nyakunkon az Annabelle második részének premierje, ezért úgy gondoltuk, hogy csinálunk valami játékbabás cikket. Chucky-t és Billy-t azonban most nem vettük le a polcról, a legnagyobb nevek filmjei helyett olyan alkotásokat válogattunk össze, amikhez valószínűleg még nem volt szerencséd - és ez elég nagy baj, ugyanis hátborzongatóan jó horrorfilmekről van szó.
Dead of Night - Az éjszaka halottja (1945) (IMDb | mafab)
A Dead of Night méltán vált a '40-es évek egyik legnevesebb brit horrorantológiájává. A világhírű direktor, Martin Scorsese az egyik legfélelmetesebb horrornak nevezte, és rengeteg zsánerbeli filmesnek nyújtott inspirációt az elmúlt évtizedek alatt. Utolsó, azaz ötödik része a babás horrorfilmek egyik ősképe.
**
**
Főhősünk Maxwell Free (Michael Redgrave), aki hasbeszéléssel keresi a kenyérre valót, azonban úgy hiszi, hogy a Hugo névre hallgató munkaeszköze önálló életet él. A férfi hamarosan egy gyilkossági ügybe keveredik, de ártatlannak tűnik. Vajon tényleg az? Ha arra tippelsz, hogy nem, igazad van: Maxwell egy meghasonlott, kettős identitású személyiség, akiből egyre nagyobb hullámokban tör elő a téboly, hogy aztán a zseniális befejezésben szenvedése egy egészen váratlan fordulatot vegyen.
Trilogy of Terror - Terror-trilógia (1975) (IMDb | mafab)
Dan Curtis alkotta meg a '60-as évek egyik legnépszerűbb szappanoperáját, a Dark Shadowst, amiből pár éve Tim Burton készített egy félresikerült feldolgozást, de az amerikai úriember volt a felelős a tévéfilm Terror-trilógia létrejöttéért is.
**
**
Itt is az utolsó szegmens a legfélelmetesebb. Egy zuni indián baba akarja megölni a film főszereplőjét, Ameliát (Karen Black), aki ajándékba vette a figurát antropológus barátjának. A babáról kis idő múlva kiderül, hogy egy törzsi harcos szelleme rejtőzik benne, akinek végül sikerül kiszöknie a tárgyból, de hogy mi történik utána, azt nem lőjük le nektek, inkább nézzétek meg ezt az igencsak jól sikerült kamara-horrort, amelyet a legendás Richard Matheson (Legenda vagyok) írt saját novellájából.
Magic - A mágus (1978) (IMDb | mafab)
Az Oscar-díjas Richard Attenborough (tudod, a természetfilmes bátyja és a Jurassic Park igazgatója) rendezte ezt a felkavaró pszichothrillert, amely szintén irodalmi alapokból (William Goldman azonos című regényéből) táplálkozik, és a Dead of Night-hoz hasonlóan egy hasbeszélőt állít a középpontba. Corky Withers (Anthony Hopkins alakítása Golden Globe-jelölést ért) egy visszahúzodó férfi, aki Fats nevű babája révén robban be a szórakoztatóiparba. Fats Corky teljes ellentéte: egy szabad szájú, erőszakos alak. Corky újra felfedezi gyermekkori szerelmét, Peggy Ann Snow-t (Ann Margret), de társa nem díjazza a félszeg férfi hódító kísérleteit.
**
**
Igen, jól sejted: Corky egy disszociatív személyiség, aki módszeresen teszi tönkre saját és mások életét. Hopkins tűpontos és félelmetes alakítása, valamint Corky beteg elméjének részletes feltárása pedig garantálja a hidegrázós horrorélményt.
Lew Lehman horrorjának gyújtópontjában egy senki által meg nem értett gyerek, a 12 éves Jamie áll, akinek bőven kijut a különféle iskolai bántalmazásokból, a szülei meg magasról tojnak a fejére. Mikor egyetlen barátja, a koszos, barna és nagyon gonosz plüssmackója a házukhoz közeli erdőben egy rejtélyes, titokzatos szörnyekkel teli gödörhöz vezeti, elhatározza, hogy a veremben lakó lények segítségével bosszút áll rosszakaróin.
**
**
Ez a kanadai, kisebb körökben kultstátuszt kivívó mű az Ómen és Az ördögűző által kitaposott ösvényen mozog: a főszereplő gyerkőc rossz, indulatból cselekszik és meglehetősen hatékonyan mesterkedik a 96 perces játékidő alatt. Persze meg lehet érteni a viselkedését, hiszen csúnyán elbánt vele a sors. Ám nem csak negatív energiái vannak: gyengéd érzelmek fűzik bébiszitteréhez, de szerelme természetesen plátói. A fiút alakító Sammy Snyders nem egy ismert arc, nem tette sokszor tiszteletét a vásznon (az őt dirigáló Lehman sem készített túl sok filmet), azonban ezt a filmet abszolút ő uralja, teljesítményét látva pedig elismerően csettint az ember.
Pin - Meghasonlás (1988) (IMDb | mafab)
Ennél betegebb babás horrort keresve sem találsz. Adva van egy elcseszett család, amelyben anyuci lépten nyomon szidja magányos csemetéit, és apuci is csak akkor kedves, amikor az anatómiai bábúját, Pint beszélteti, hogy megtanítsa vele a gyerekeinek az emberi test működését. A kisfiú, Leon azonban valóban elhiszi, hogy Pin él. Egyre többször lopakodik be a tárgyhoz, azt remélve, hogy az egyszer csak megszólal. Pin lesz az egyedüli barátja, így amikor szülei tisztázatlan körülmények között autóbalesetet szenvednek, beköltözteti őt a lakásukba, miközben egyre többször szólal meg a báb hangján...
**
**
A magyar felmenőkkel is rendelkező Sandor Stern (Amityville: The Evil Escapes) lassan, ráérősen építi fel hitchcocki thrillerjét, jól bemutatva azt, hogyan uralkodik el a David Hewlett (Kocka) által életre keltett Leonon a skizofrénia. Borzongató, de egyben szomorú utazás a Pin, amely a '80-as évek horrortermésének egyik legkülönlegesebb darabja.