Úgy látszik, hogy a filmek kiválasztása tekintetében én annak a bizonyos testrésznek a rossz oldalán vagyok, mert megint sikerült egy teljesen semmilyen alkotást kiszemelnem magamnak. Igaz, ez egy fokkal jobb volt, mint az Ahol a gonosz lakik.

Egy apa és egy anya éppen ki vannak akadva legnagyobb fiúkra, aki annyira elfoglalt, hogy nem igazán vesz részt a család életében. Nem segít nekik, nincsen jelen. Hónapokig nem is látják, amikor pedig végre megjelenik, akkor is rohan. Egy kísérleten dolgozik ugyanis a barátaival. Egy gépet eszkábáltak össze, ami elvileg elektoromosságot termel, csak éppen nem úgy működik, ahogy azt gondolják. Ám nem tudnak belemerülni mindebbe, mert Ethan szülei váratlanul meghalnak és így a legnagyobb fiú feladata lesz gondoskodni két kisebb testvéreiről. A gép azonban nem hagyja nyugodni, így továbbra is próbálkozik, hogy megoldja a gondot, ám olyan erőket hív elő, amire legvadabb álmaiban se gondolt volna.

Ne értsen félre senki nem vagyok én horrorsznob meg művészfilm mániás. Távolról se érhetnek engem ilyen vádak. Egy jobb kritikáért elég, ha egy film szórakoztató és kikapcsol arra az időre, amíg nézem. Nem várom el, hogy minden egyes alkotás majd a földbe fog döngölni, olyan jó. De azért némi minőséget elvárnék.

Nos, az Our House zenéjére és operatőri munkájára nem is tudok rosszat mondani. Igényesen összerakott képeket kapunk és a jeleneteket erősítő és/vagy kiemelő dallamok csendülnek fel. Egy várakozó atmoszféra lengi be az egészet és olyan kisvárosban játszódik, ami simán elférne bármelyik Stephen King regényben. Ezzel pedig végére is értem a jónak.

A legnagyobb baj az, hogy semmit nem kezdtek a sztorival. Adott egy erős érzelmi pont, történetesen az árván maradt gyerekek kálváriája, a köztük lévő feszültség és fájdalom kibontása. Ezzel azonban semmit nem kezdenek. Mint ahogyan a karakterek is csak úgy oda vannak dobálva. A gyerekszínészek ugyan nem irritálóak, de egyáltalán nem hitelesek. Thomas Mann (A boszorkányvadászok, Kong: Koponya-sziget) csak bámul bambán. Másfél óra alatt nem csinál semmit, csak félig nyitott szájjal bámul. Nem is értem, miért nem kapott szerepet az Alkonyatban? Ilyen teljesítménnyel nagy karriert tudott volna abban a folytatásos szenvedésben befutni. Percy Hynes White mellette mindig dühös és közben úgy néz ki, mintha az Amerikai história X-ből kaparták volna elő a kis kopasz fejével. A harmadik tesót játszó Kate Moyer meg csak simán cuki. De legalább ő tényleg nagyon cuki. Ethan karakterének van egy barátnője is, aki a film negyedénél eltűnik, majd aztán hirtelen előkerül, de hogy miért meg hogy, meg minek, azt senki ne kérdezze, mert én magam sem tudom.

Tehát a karaktereknek semmi íve sincsen, a szálak nincsen összedolgozva, a forgatókönyv nagyon esetleges, a színészek gyengék, a történet összecsapott, a karakterek interakciói nem működnek, a magyarázat béna, a vége még rosszabb és mellé az egész tök unalmas. Dráma nincsen benne, horror nincsen benne, de amikor van, akkor is rossz. Még unalmas estére se tudnám ajánlani, bár ha valaki nagyon uncsinak érezné az aznapját, csak tegye be ezt a filmet és egyből felértékeli az adott napot. Altatónak viszont tökéletes a film, ami lássuk be egy horror esetében elég problémás.

Pontszámom: 4/10.

IMDb | mafab