A játék megjelent PC-re, PS4-re, Xbox One-ra, Linuxra és OS X-re is. Jelen teszt a PS4-verziót mutatja be.

Akármennyire is szeretjük avagy utáljuk, a found footage aranykorát éli. Számtalan film jelenik meg a témában, és már több sorozat is bepróbálkozott ezzel a megközelítéssel (Siberia, River). Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő és rohamtempóban növekvő videójáték-ipar is ki akarja venni a részét ezen virágzásból, így született meg a félig-meddig found footage horrorjáték, az Outlast.

A történet szerint egy újságírót alakítunk, bizonyos Miles Upshurt. Miles egy fülest kap, miszerint a Mount Massive elnevezésű, évek óta zárva lévő elmegyógyintézetet megnyitották, és egy nemzetközi vállalat közreműködésével feltehetőleg illegális kutatásokat tartanak a falai mögött. Ide érkezünk egy borús este alkalmával, s az épület falai mögé lopózva egy förtelmes rémálom részesei leszünk.

Az Outlast egy igazi túlélőhorror-darab. Nincs fegyverünk, nincs életerőnk, nincsenek főellenségek, nincsenek kiszámítható ellenfelek, csak mi és a kameránk, amire mindennél nagyobb szükségünk lesz! A játékban ugyanis rengetegszer kell vaksötétben tapogatózni, ami bizony nem kellemes. Ám ott a kameránk, aminek van éjjellátó funkciója. Itt jön a képbe a found footage érzet. Az eszköz zöldes, szemcsés, sistergő képét nézve kell haladnunk sokszor, ami nagyot dob a hangulaton. Főleg annak tudata, hogy nem végtelen forrású az eszközünk, mivel mint minden valós kamera, egy idő után ez is lemerül. Így lépten-nyomon kénytelenek vagyunk elemek után kutatni, ha nem akarunk azon szörnyű esettel szembesülni, hogy a legnagyobb szükség esetén kameránk egyszerűen kikapcsol, mi pedig vakon maradunk az épületben.

A parafaktort a tökéletesen eltalált háttérzajok csak fokozzák. A játékot erősen javaslom fejhallgatóval játszani, mert olyan hanghatásai vannak, hogy az ember hátán feláll a szőr tőle. Az épület eleinte kihaltnak látszik, mindösszesen a (sokszor feltrancsírozott) hullákkal találjuk szembe magunkat. Viszont a készítők nem hagynak minket unatkozni, hiszen az elmegyógyintézetben már az első perceket a szívinfarktus legyűrésével fogjuk tölteni. Gatyába csinálós jelenetekben lesz részünk bőven.

Láthatóan az épületben nagy mészárlás történt. Később megtaláljuk a tetteseket is, az intézmény szellemileg sérült lakosait is, akiknek nem kellene itt lenniük. Itt jön képbe a második parafaktor. A zakkantak viselkedése ugyanis teljes mértékben kiszámíthatatlan. Van, aki csak békésen ül, és bámulja a sistergő tévét, de van olyan, aki magában motyog egy székben a sarokban, majd hirtelen ránk veti magát, s ekkor jön a menekülés. Mivel harc nincs a játékban, így sokszor kell menekülőre fogni. Ám ennyiben nem merül ki a dolog, hiszen egyes gógyisok akár a végsőkig követnek minket. Ilyenkor jön a bújócska: ágy alá bújunk, szekrényben lapulunk stb. Az agyasok persze ekkor keresni kezdenek minket, és csak reménykedhetünk, hogy nem találnak ránk.

A játék egyébként roppant egyszerű, jussunk el A-ból B-be, elkerülve a "lakosokat", és néha kisebb feladványokat is hajtsunk végre. Kinézetre teljesen rendben van az anyag, nem egy kimagasló grafikával áldották meg, de panaszra sincs okunk. Az éjjellátós részek kifejezetten pofásak, sőt, volt egy-két rész, ahol ha nem tudom, hogy ez egy játék, simán igazinak néztem volna. Mindösszesen a szavatosságra lehet panaszkodni, hiszen a 6-7 órás játékidő után semmi sem motivált arra, hogy újrajátsszam a játékot. Hiába a gyűjtögethető dokumentumok, melyekből a hely és az ott történtek hátterét tudjuk meg. Valahogy ez nem motivált arra, hogy még egyszer elindítsam a játékot.

Az Outlast egy igazán üdítő horrorjáték. Nem a szokványos sémákat követi, s talán ez teszi különlegessé. A fegyvertelenségből, kameránk merülékenységéből és a zakkantak kiszámíthatatlan viselkedéséből adódó nyomasztó érzet fenomenális. A játékot erősen javaslom egyedül, sötétben, fejhallgatóval játszani, a teljes élmény végett. Kötelező darab minden horrorgamer számára. A végére pedig készítettem egy kis kedvcsináló videót, ami alant látható. Fejhallgatókat fel, kezdődhet a borzongás. ;)

9/10