Az emberiség jó pár évszázada ahol csak tudja, ott pusztítja a környezetét, két kézzel vágva ezzel maga alatt a nem is olyan képzeletbeli fát. A túlnépesedő bolygó egyre nehezebben tudja eltartani a humanoidokat, akiknek egy jelentős hányada néha már parazita életmódot folytat, így egyre nagyobb esélye van egy jövőbeli totális összeomlásnak. Ezt a helyzetet veszi kiindulási alapul a 2009-ben a mozikban debütáló Pandorum is. 2174-re a Föld szinte élhetetlenné válik a rajta nyomorgó 24 milliárd ember számára, ezért a faj megmentése érdekében egy gigantikus űrhajó indul útjára 60 000, szerencsésnek tartott személlyel, afféle Noé bárkájaként, az itteni állat- és növénypopulációt tömörítő hatalmas génbankkal a fedélzetén. Az úticél nem más, mint a Tanis névre hallgató, a Földre szinte megszólalásig hasonlító bolygó, amely eléréséhez 123 évre van szükség még a jövőbeli technológiával is. Az utasokat ezért ciklikus időkre hibernálják, így a pár évente felébresztett váltott legénység irányítja a hajót.

A mélyálomból a hajó computere által magához térített Bower tizedes meglepő helyzetben találja magát, ugyanis sehol semmi nyoma azoknak, akikkel a váltott műszakban együtt kellene dolgoznia. A kihalt helységben sikerül felébresztenie Payton hadnagyot, akinek látszólag szintén fogalma nincs a kialakult szituációról. Lassacskán összeáll a kép, miszerint valami balul sülhetett el, hiszen a rengeteg baljós nyomból másra nem nagyon lehet következtetni. A két katona közösen próbál kiutat találni a feje tetejére állt helyzetből, azonban a kezdeti nehézségek eltörpülnek azokhoz a szörnyűségekhez képest, amik a későbbiekben rájuk várnak.

A Pandorum összességében véve körülbelül ugyanannyi előnnyel rendelkezik, mint hátránnyal, ami talán indokolttá teheti a vegyes fogadtatást, ami annak idején érte. A pozitívumok legnagyobbikaként elsősorban a hangulatos atmoszférát emelném ki. A sci-fik sokszor mondhatni előnnyel indulnak ezen a téren, hiszen az űr végtelensége, ismeretlen mélysége, sokszor ijesztő határtalansága rengeteg lehetőséget hordoz magában, amelyek kiválóan felhasználhatók a hangulatkeltés és a vizuális megjelenítés terén. A Pandorum ezt szépen ki is használja a maga módján. A történet maga bár nem egetverő színvonalat képvisel, mondhatni szórakoztató és megragadja a néző figyelmét, néhány aspektusból.

Itt el is érkeztünk a film vitatható minőséget képviselő elemeihez. Tekintve, hogy a cselekmény során - igyekezve spoilermentesen fogalmazni - két tényező közül, amik életveszélyt jelentenek a legénység számára, csupán az egyik megjelenítése sikerült igazán kreatívra, míg a másik inkább hasonlított egy B kategóriás film gonosztevőire, mintsem egy vérbeli sci-fiére. A színészi alakítással különösebb probléma nincs, akárcsak a főszereplőkkel, akiknek sikerül teljes mértékig közömbösek maradni, némi közhelyáradat közepette.

Mindent összevetve, a Pandorum egy szórakoztató alkotás, amely bár nem írta be magát nagybetűkkel a sci-fik történelmébe, egyszeri-kétszeri megtekintésre tökéletes.

Értékelés: 6.5/10

IMDb | mafab