A Mum & Dad 2008-as brit horror, hazánkba is eljutott, a TV képernyőkre 2010-ben. A TV-film hatás nagyon érződik, kis költségvetésű, a kamera nem mozog, a kép nem minőségi. Ezek ellenére sikerült Stevein Sheil-nek megrendezni az egyik legaljasabb, legkegyetlenebb és legszemetebb filmet a világon.

A film elején reptéri takarítók egy estéjét láthatjuk. Lena összebarátkozik Birdie-vel és bátyjával Elbie-vel. A szaktanács váltások után egymás háttértörténetét mesélik el. Lena, Lengyelországból érkezett és van egy kis egérlyuk lakása a városban, Birdie és testvére pedig örökbefogadott gyerekek. Miután a nagy beszélgetések miatt Lena lekési az utolsó céges buszt, újdonsült barátnője felajánlja, hogy töltse náluk az éjszakát. A szülők lakása közvetlenül a reptér mellett van, belépve családi képek, finom csipke - és virágdekorációkat láthatunk. Lenat ez után Papa leüti és a torkába injekciót szúr. Másnap reggel sikoltásokra ébred, Papa a másik szobában egy másik lányt vert agyon egy kalapáccsal. Mama ismerteti Lenával a szabályokat; hogyha nem mozgolódik sokat, nem próbál megszökni, szépen dolgozik és mindig szófogadó a család becses új tagjává válhat, hogyha nem, Papa kézbe veszi. Hősnőnk hamar ráérez a család hierarchiájára, Birdie, Papa és Mama szemefénye, Elbie szótlan, kötelességtudó, ő végzi a mocskos munkát; kiviszi a házból a széttrancsírozott emberi maradványokat, feltakarít. A két lány között rögtön kiéleződik egy versengés, mindkettő az életéért küzd, Birdie meg akarja tartani saját jó kislányi pozícióját, miközben retteg „szüleitől”, Lena pedig egyszerűen nem akar meghalni. Mama sokkal engedékenyebb, kedvesebb, az ő hobbija csak a kötőtűvel való bőrátszúrás és pókháló - minta rajzolása gyerekeire. Míg Papa kedvenc időtöltése a gyilkolás, különböző korú, nemű embereket más és más eszközökkel, a nekrofíliától sem riad vissza.

Kiemelném Lena (Olga Fedori), Birdie (Ainsley Howard) színészi teljesítményét, hihetetlen jó, ahogy ráéreznek egymás gyenge pontjára és elkezdik tortúráztatni egymást. A szülők, Dido Miles és Perry Benson (hihetetlen, de a Csengetett Mylord? Harry-je) szintén kitűnő alakítást nyújtanak. A film végig pengeélen táncol, még befogadható a kegyetlenség és a kínzások, nem esik át a ló másik oldalára, nem válik öncélú, polgárpukkasztó gusztustalankodássá, bár nagyon közel van hozzá. Hibája, hogy nem tudunk meg eleget a családról, csak feltételezhetjük, hogy Birdie és Elbie kisgyermekként lettek elrabolva és az évekig tartó személyiségrombolás eredményeként váltak családtagokká, hogy már bizalommal járhatnak ki-be. Nincs meg a szülők indoka, a padláson agonizáló vérszerinti gyermek, nem elég indok. Mellesleg úgy néz ki, mintha egy Tim Burton filmből tévedt volna át. Közeleg a karácsony, a filmben is kapunk egy érdekes karácsonyi jelenetet, ahol a gyerekek áldozatok lopott dolgait kapják meg, miközben egy emberi torzó van keresztre feszítve a falon, mint Jézus. Jó film, feszegeti a határokat, de tényleg kell hozzá egy idegrendszer és gyomor.

Sajnos többször bebizonyosodott, hogy kegyetlenségben az élet túltesz minden filmen. A Papás-mamás is közvetve megtörtént eseményeken alapszik. A West házaspár számlájára írható többek között a lopás, emberrablás, vérfertőzés, nemi erőszak és gyilkosság.

Fred West 1941. szeptember 29-én született, Angliában. Gyönyörű kisgyerek volt, a legidősebb hat testvére közül. Apai szigor uralkodott a háztartásban. Testvéreivel ellentétben, ahogy cseperedett, úgy vált egyre ápolatlanabbá és antiszociálissá, mindig másoktól várt segítséget baj esetén, csendes volt és visszahúzódó. Kamaszként előszeretettel erőszakoskodott a lányokkal, főleg nála fiatalabbakkal. 17 éves korában egy motorbaleset következtében súlyosan megsérült a koponyája, többek szerint ez változtatta meg későbbi személyiségét, nem tudta kontrollálni érzelmeit, agresszióját, dühkitöréseit. 20 éves korában megismerkedett egy prostituálttal, Rena-val, összeházasodtak és két gyermekük született. Mindeközben már eljárás folyt Fred ellen pedofília gyanújával. Mészárszéken kapott állást, itt kapott rá a vérre, a halálra és a nekforíliára. Házasságát a se veled se nélküled kapcsolat jellemezte, megismerkedett egy Anna nevű nővel, aki a házaspárhoz költözött és minden erejével azon volt, hogy szétválassza őket és ő legyen az új feleség. Teherbe is esett Fred-től, aki megölte a nőt is és a magzatot. A testet feldarabolta, az ujjakat és lábujjakat pedig levágta, később ez vált ismertetőjegyévé. A gyilkosság után újra régi önmaga lett, egy ideig.

Rose Letts, született 1953. október 29-én, ötödik gyermeknek. Kívülről családjuk tökéletesnek bizonyult, de apja igazi zsarnok volt, családverő, mint későbbi férjéé Fredé is. Rose édesanyját a terhesség alatt elektrosokk kezeléseknek vetették alá, ami magyarázatot adhat Rose későbbi tetteire. Már kamaszlány korában felfedezte szexualitását, idősebb férfiak társaságát kereste. Több férfin volt már túl mire találkozott Fred Westtel, összeházasodtak. Első közös gyermekük 1970-ben született. Míg Fred börtönben ült, Rose prostitúcióval keresett maguknak plusz pénzt. A házasságuk alatt terrorban tartották saját gyermekeiket, Rose meggyilkolta az előző házasságból született már felnőtt nőt. Fred meggyilkolta a lánya keresésére induló első feleségét. Míg Rose fogadta a kuncsaftjait, akik között vérszerinti gyermekei is megjelentek, Fred figyelte őket és csatlakozott hozzájuk. A bébiszittereket, teherbe ejtett lányokat, és renitens gyermekeiket szintén megölték a lehető legkegyetlenebb módokon. A holttesteket házuk alá, a kertbe, a pincébe ásták el.

A West házaspár ámokfutása 1992. augusztus 6-án ért véget. Fred egyik áldozata, akit megpróbált megerőszakolni sikeresen megszökött és riasztotta a rendőrséget. A házkutatás során sorra kerültek elő a holttestek. A tárgyalások alatt Rose megpróbált mindent Fred-re kenni, sikertelenül. Fred West 1995. december 31-én felakasztotta magát cellájában. Rose West életfogytig tartó börtönbüntetését tölti.

Ma esti filmajánlómat közvetve megtörtént események ihlették, előre leszögezném, hogy eme mű csak és kizárólag erős idegzetűeknek való.

A Mum & Dad 2008-as brit horror hazánkba is eljutott, a TV-képernyőkre 2010-ben. A tévéfilmhatás nagyon érződik, kis költségvetésű, a kamera nem mozog, a kép nem minőségi. Ezek ellenére sikerült Steven Sheilnek megrendezni az egyik legaljasabb, legkegyetlenebb és legszemetebb filmet a világon.

A film elején reptéri takarítók egy estéjét láthatjuk. Lena összebarátkozik Birdie-vel és bátyjával, Elbie-vel. A szaktanácsváltások után egymás háttértörténetét mesélik el. Lena Lengyelországból érkezett és van egy kis egérlyuklakása a városban, Birdie és testvére pedig örökbefogadott gyerekek. Miután a nagy beszélgetések miatt Lena lekési az utolsó céges buszt, újdonsült barátnője felajánlja, hogy töltse náluk az éjszakát. A szülők lakása közvetlenül a reptér mellett van, belépve családi képek, finom csipke- és virágdekorációkat láthatunk. Lenát ezután Papa leüti, és a torkába injekciót szúr. Másnap reggel sikoltásokra ébred, Papa a másik szobában egy másik lányt vert agyon egy kalapáccsal. Mama ismerteti Lenával a szabályokat; hogyha nem mozgolódik sokat, nem próbál megszökni, szépen dolgozik és mindig szófogadó, a család becses új tagjává válhat, hogyha nem, Papa kézbe veszi. Hősnőnk hamar ráérez a család hierarchiájára, Birdie Papa és Mama szemefénye, Elbie szótlan, kötelességtudó, ő végzi a mocskos munkát; kiviszi a házból a széttrancsírozott emberi maradványokat, feltakarít. A két lány között rögtön kiéleződik egy versengés, mindkettő az életéért küzd, Birdie meg akarja tartani saját jó kislányi pozícióját, miközben retteg „szüleitől”, Lena pedig egyszerűen nem akar meghalni. Mama sokkal engedékenyebb, kedvesebb, az ő hobbija csak a kötőtűvel való bőrátszúrás és pókhálóminta rajzolása gyerekeire. Míg Papa kedvenc időtöltése a gyilkolás, különböző korú, nemű embereket más és más eszközökkel, a nekrofíliától sem riad vissza.

Kiemelném Lena (Olga Fedori) és Birdie (Ainsley Howard) színészi teljesítményét, hihetetlen jó, ahogy ráéreznek egymás gyenge pontjára és elkezdik tortúráztatni egymást. A szülők, Dido Miles és Perry Benson (hihetetlen, de a Csengetett, Mylord? Harryje) szintén kitűnő alakítást nyújtanak. A film végig pengeélen táncol, még befogadható a kegyetlenség és a kínzások, nem esik át a ló másik oldalára, nem válik öncélú, polgárpukkasztó gusztustalankodássá, bár nagyon közel van hozzá. Hibája, hogy nem tudunk meg eleget a családról, csak feltételezhetjük, hogy Birdie és Elbie kisgyermekként lettek elrabolva és az évekig tartó személyiségrombolás eredményeként váltak családtagokká, hogy már bizalommal járhatnak ki-be. Nincs meg a szülők indoka, a padláson agonizáló, vér szerinti gyermek nem elég indok. Mellesleg úgy néz ki, mintha egy Tim Burton-filmből tévedt volna át. Közeleg a karácsony, a filmben is kapunk egy érdekes karácsonyi jelenetet, ahol a gyerekek áldozatok lopott dolgait kapják meg, miközben egy emberi torzó van keresztre feszítve a falon, mint Jézus. Jó film, feszegeti a határokat, de tényleg kell hozzá egy idegrendszer és gyomor.

6/10

IMDb | mafab

Sajnos többször bebizonyosodott, hogy kegyetlenségben az élet túltesz minden filmen. A Papás-mamás is közvetve megtörtént eseményeken alapszik. A West házaspár számlájára írható többek között a lopás, emberrablás, vérfertőzés, nemi erőszak és gyilkosság.

Fred West 1941. szeptember 29-én született, Angliában. Gyönyörű kisgyerek volt, a legidősebb hat testvére közül. Apai szigor uralkodott a háztartásban. Testvéreivel ellentétben, ahogy cseperedett, úgy vált egyre ápolatlanabbá és antiszociálissá, mindig másoktól várt segítséget baj esetén, csendes volt és visszahúzódó. Kamaszként előszeretettel erőszakoskodott a lányokkal, főleg nála fiatalabbakkal. 17 éves korában egy motorbaleset következtében súlyosan megsérült a koponyája, többek szerint ez változtatta meg későbbi személyiségét, nem tudta kontrollálni érzelmeit, agresszióját, dühkitöréseit. 20 éves korában megismerkedett egy prostituálttal, Renával, összeházasodtak és két gyermekük született. Mindeközben már eljárás folyt Fred ellen pedofília gyanújával. Mészárszéken kapott állást, itt kapott rá a vérre, a halálra és a nekrofíliára. Házasságát a se veled, se nélküled-kapcsolat jellemezte, megismerkedett egy Anna nevű nővel, aki a házaspárhoz költözött és minden erejével azon volt, hogy szétválassza őket és ő legyen az új feleség. Teherbe is esett Fredtől, aki megölte a nőt is és a magzatot is. A testet feldarabolta, az ujjakat és lábujjakat pedig levágta, később ez vált ismertetőjegyévé. A gyilkosság után újra régi önmaga lett, egy ideig.

Rose Letts, született 1953. október 29-én, ötödik gyermeknek. Kívülről családjuk tökéletesnek bizonyult, de apja igazi zsarnok volt, családverő, mint későbbi férjéé, Fredé is. Rose édesanyját a terhesség alatt elektrosokk-kezeléseknek vetették alá, ami magyarázatot adhat Rose későbbi tetteire. Már kamaszlány korában felfedezte szexualitását, idősebb férfiak társaságát kereste. Több férfin volt már túl, mire találkozott Fred Westtel, összeházasodtak. Első közös gyermekük 1970-ben született. Míg Fred börtönben ült, Rose prostitúcióval keresett maguknak plusz pénzt. A házasságuk alatt terrorban tartották saját gyermekeiket, Rose meggyilkolta az előző házasságból született, már felnőtt nőt. Fred meggyilkolta a lánya keresésére induló első feleségét. Míg Rose fogadta a kuncsaftjait, akik között vérszerinti gyermekei is megjelentek, Fred figyelte őket és csatlakozott hozzájuk. A bébiszittereket, teherbe ejtett lányokat és renitens gyermekeiket szintén megölték, a lehető legkegyetlenebb módokon. A holttesteket házuk alá, a kertbe, a pincébe ásták el.

A West házaspár ámokfutása 1992. augusztus 6-án ért véget. Fred egyik áldozata, akit megpróbált megerőszakolni, sikeresen megszökött és riasztotta a rendőrséget. A házkutatás során sorra kerültek elő a holttestek. A tárgyalások alatt Rose megpróbált mindent Fredre kenni, sikertelenül. Fred West 1995. december 31-én felakasztotta magát cellájában. Rose West életfogytig tartó börtönbüntetését tölti.