Na, letudtam az első egyiptomi misztikus, fantasy miniszériámon. Szép, kényelmes tempóban tettem, ezzel már azt is elárultam, hogy nem szippantott annyira magába, bár a jobb és kellemesebb filmélmények közé tartozott. Következzen SabnockSanatory, aki a Netflixen megtalálható Paranormal című széria spoileres kibeszélőjét hozta el nektek.

A történet középpontjában a kissé esetlen, láncdohányos, pesszimista, de egyben kifejezetten realista Refaat doktor (Ahmed Amin) áll. Érdekes karakter, az biztos. Első nagy hátránya a sorozatnak, hogy szinte semmi utalás nincs a korra, amiben játszódik. Az első képsorokban az 1979-es évszám van kiírva, ebből számolhatjuk vissza Refaat gyermekkori évszámát. Ok, de gyorsan lépjünk ezen túl! Annyira nem lényeges, de számomra egy kicsit furi. Látszik, hogy az egyiptomi filmgyártás ebben a műfajban még nem olyan erős. A karakterek rendben vannak, az addig oké, csak valahogy a történet nem nagyon akart kibontakozni sehogyan sem. Az első rész egyik fő momentuma, amikor Dr. Refaat fiatalkori szerelme, Maggie ( Razane Jammal) megjelenik a színen, és az esetlen doktor meghívja a családjához ebédre, ahol a gyönyörű menyasszonya, Howaida (Aya Samaha) is velük étkezik.

A misztikus házon és a bújócskán kívül az első epizódban olyan sok esemény nem is történik. Ó, egy mégis, itt megtudjuk, hogy Refaat bátyja hogyan sántul meg egy életre. Sőt, hogy a gyermekkori szerelme, a kis Shiraz (Reem Abd El Kader) milyen ügyesen kúszik szellemként az ágy alatt. A második rész azért a gyönyörű képsorokért is lehet emlékezetes. Itt láthatjuk, hogy egy gonosz múmia mit is okozhat. A doktor és a szép Maggie tolvajokká válnak, és azt is megtudjuk, hogy az állandóan füstölgő doki mennyire utálja a mozit, de főleg a nyakkendőket. A rész végén nyugalomba helyezi a múmiát, annak volt kedvese mellé fekteti, ráadásul Howaida kómába esik valami szörnyű kórtól.

A harmadik epizódban elutaznak Maggie-vel a líbiai Tripoliba, ahol egy kongresszuson vesznek részt. Itt Louisszal, fiatalkori egyetemi barátjukkal együtt keresik a maszájoknál a sivatagban azt a virágot, ami Howaidát felébresztheti a zombiszerű kómából. De a sivatagi szörny, kapaszkodjatok meg, egy óriásmajom. Kicsike King Kong. Engem mindenesetre rendesen mellbevágott! Hú... Na igen, az afrikai emberek máshogyan gondolkoznak. Persze lehet, ez a természetes arrafelé. Viszont a képsorok mindenért kárpótoltak.
A lényeg, hogy megvan a csodavirág, a szilfion, és segíthet vele a menyasszonyán. Na de nem is akarok többet elárulni a történetről, tessék időt szakítani rá, és megnézni. Számomra a negyedik epizódtól indul be igazán a történet. Ekkor már azért vannak benne kissé parásabb részek, néhol már-már horrorisztikusabb a sorozat.

Amr Salama és Majid Al Ansari, a két rendező nem rossz sorozatot dobtak össze, megvan a dramaturgiája, szépen építülnek a részek egymásra, ezzel nincs is gond, de valahogy halovány az egész. Az első három epizód nálam erős két csillag. Szerencsére azért feljavul a végére rendesen. A CGI viszont kissé avítt és gagyi. A szukkubusz szörny megjelenítése nekem a nyolcvanas évekbeli kis koboldokra hajazott. Ami viszont hatalmas meglepetés, hogy milyen jól játszott doktorunk végig, zseniálisan hozva a rábízott karaktert. A kísértetlakta ház és a flashback-ek is jól sikerültek. Minden pozitív momentum ellenére, óriási hiányérzettel álltam fel. A vége kissé elkapkodottnak tűnt, vagy folytatásért kiáltónak. Remélem, hogy egy jobb stúdiómunkával létrehezott, keményebb folytatást ideraknak elénk hamarosan. Még a majom ellenére is ennek szurkolok. Jó, jó, persze, azért Aya Samaha és Razane Jammal szép pofiját sem utolsó dolog újból látni. Tehát, egyiptomi barátaim, harcra fel, jöhet a folytatás! Még az sem baj, ha a dokinak marad ez a király sérója. Óriási respect!

Indulásnak tökéletes sorozat, kellemes kiszakadni az amerikai és európai sorozatok darálójából. Őszintén megmondva a széria megtekintése előtt nem volt semmilyen prekoncepcióm, hogy mit fogok látni, és milyen lesz? Most viszont alapjában véve azért várom, hogy a doki visszatérjen.

IMDb | mafab