Az Universal Studios álmodta vászonra, egészen az 1920-as évektől négy évtizeden át a legnagyobb horror ikonokat, főként a gótikus irodalom alakjait. 2010-ben pedig gondoltak egyet, megépítik a szörnyuniverzumokat, ahol ezek a rémalakok egy világban járnak, kelnek, ölnek, tudnak és ismerik egymást, sőt útjaik keresztezik is egymást. A 2010-es Farkasember remake remek kezdés lett volna, minden megvolt benne, ami kell egy kellemes, vérbő gótikus horrorhoz, mégis sokan úgy gondolták, hogy nem megfelelő nyitány, ezért 2014-ben újra próbálkoztak az Ismeretlen Drakulával, ahol már a gótikus atmoszférát és helyszíneket végül átvezették napjainkba. A film hagyott kívánni valót maga után, de alappillérnek tökéletes lett volna, a stúdió mégis inkább tiszta lappal akart kezdeni az idei A múmiával, csakhogy a film olyannyira katyvaszos és stílustalan lett, hogy elképzelhető, ha nem változtatnak azonnal a hozzáálláson és teszik le a voksukat végre egy zsáner mellett, végigalázzák az összes nagy horror alakot.

Az Universal Studios álmodta vászonra, egészen az 1920-as évektől négy évtizeden át a legnagyobb horror ikonokat, főként a gótikus irodalom alakjait. 2010-ben pedig gondoltak egyet, megépítik szörnyuniverzumokat, ahol ezek a rémalakok egy világban járnak, kelnek, ölnek, tudnak és ismerik egymást, sőt útjaik keresztezik is egymást. A 2010-es Farkasember remake remek kezdés lett volna, minden megvolt benne, ami kell egy kellemes, vérbő gótikus horrorhoz, mégis sokan úgy gondolták, hogy nem megfelelő nyitány, ezért 2014-ben újra próbálkoztak az Ismeretlen Drakulával, ahol már a gótikus atmoszférát és helyszíneket végül átvezették napjainkba. A film hagyott kívánni valót maga után, de alappillérnek tökéletes lett volna, a stúdió mégis inkább tiszta lappal akart kezdeni, az idei A múmiával, csakhogy a film olyannyira katyvaszos és stílustalan lett, hogy elképzelhető, ha nem változtatnak azonnal a hozzáálláson és teszik l a voksukat végre egy zsáner mellett, végiglaázzák az összes nagy horror alakot.

De nem csak az Universal gondolta, hogy a gótikus rémeknek egy világban van a helyük, hanem a Showtime is, éppen ezért felkérték Eva Greent, hogy legyen a Londoni rémtörténetek (Penny Dreadful) központi alakja és gyűjtse össze az összes híres rémet, akiket a gótikus irodalom teremtett meg.

Sir Malcolm Murray (Timothy Dalton) rejtélyes ember, óriási vagyonát felhasználva arra tette fel az életét, hogy megtalálja lányát, Minát, akit elraboltak, és erős a gyanúja, hogy nem e világi lény a felelős ezért. Segítségére a még misztikusabb Vanessa Ives (Eva Green) van, akiből árad a sötétség, és meg van áldva a jóslás képességével, valamint megérzi a paranormális tevékenységeket, lelkekkel tudja felvenni a kapcsolatot. Már régóta nyomában vannak egy förtelmes lénynek, aki elvezetheti őket Minához, de szükségük van erősítésre. Eljutnak egy vursliba, ahol Ethan Chandlert (Josh Harnett) kérik fel csapatukba, mert a férfi a világ legjobb céllövője.

Egy éjszaka nyomokra bukkannak, a felfedezés viszont iszonytatóbb, mint gondolják, egy olyan lényt sikerül leteríteniük, mely már évezredek él, kitinszerű bőre alatt hieroglifák lapulnak, és egy még nagyobb gonoszt szolgál, akinél Mina van. Mivel már biztos, hogy természetfeletti erőkkel van dolguk, még több segítségre van szükségük, így eljutnak egy fiatal orvoshoz, akinek a tudása meghaladja a nagy öregekét is, és segítségükre lehet.

Victor Frankensteinnek (Harry Treadaway) is megvan a maga titika. Unortodox módszerekkel kísérletezik, halottak testrészeiből varr össze új embert, hogy feltámassza, de a sikernek nem örülhet sokáig, mert első teremtménye, mondhatni fia nyomára bukkan és követeli, hogy teremtője, aki elárulta, alkosson számára egy megfelelő társat.

Miközben kis csapatunk próbál összekovácsolódni, Vanessának szembe kell néznie múltjával, az árulásokkal, amiket elkövetett azok ellen, akik befogadták és szerették, bűnhődnie kell a szenvedésért, amit okozott. Rá kell jönnie, hogy felelős Mina sorsáért, szembe kell szállnia a benne lakozó gonosszal és fel kell nőnie a feladatához.

A Londoni rémtörténetek vázát Bram Stroker Drakulája, Mary Shelley Frankensteinje, Oscar Wilde Dorian Gray arcképe, valamint a Farkasember adja. A fő cselekményszálat az átdolgozott Drakula történet adja, érezzük a gróf jelenlétét mindenhol, főszereplőinknek pedig csatlósaival kell szembeszállnia. Ennek ellenére, a vámpírszál nagyon alul van használva, a lények kinézete is inkább mesterkélt és nem tűnnek igazán fenyegető veszélynek. Dorian Gray (Reeve Craney) sem illeszkedik a történetbe, nem igazán ismerjük meg, nem tudjuk meg a múltját, csak életének abba a szegmensébe nyerünk bepillantást, mikor már a festmény elkészült, ő pedig heves érdeklődést mutat Vanessa iránt.

Az első évadot úgy éreztem, hogy kissé vontatott és nem eléggé erős a történet, annak ellenére, hogy a jól ismert vámpír sztorit kicsit megspékelték, ahogy Frankensteint is. Szerencsére a sorozat központi alakja Eva Green, aki zseniális színésznő, az évad felénél pedig megismerjük a múltját, titkait és kapcsolatát a Murray családdal, Green alakítása pedig lenyűgöző, egyben hátborzongató. Érezhető egy Alice: Madness Returns inspiráció is.

A 8 epizódnak köszönhetően abszolút nem nyújtják a cselekményt a készítők, mint a rétestésztát, korrektül elvarrják a fő történetfonalat és nyitnak meg újabbakat a második évadra, egy remek cliffhangerrel a fináléban.

Összességében a Londoni rémtörténetek sikeresen összehozta, amit az Universal évek óta nem tud. A főszereplők arányban vannak, annak ellenére, hogy a vámpírok és Dorian Gray még nem tudjak kiteljesedni, de Green kisasszony mindenért kárpotolja a nézőket. A jelmezek és a helyszínek csodálatosak, ahogyan a koszos, gótikus atmoszféra is tökéletesen el lett találva. Ez a sorozat ékkő a gótikus művekért rajongók számára.Az Universal Studios álmodta vászonra, egészen az 1920-as évektől négy évtizeden át a legnagyobb horror ikonokat, főként a gótikus irodalom alakjait. 2010-ben pedig gondoltak egyet, megépítik szörnyuniverzumokat, ahol ezek a rémalakok egy világban járnak, kelnek, ölnek, tudnak és ismerik egymást, sőt útjaik keresztezik is egymást. A 2010-es Farkasember remake remek kezdés lett volna, minden megvolt benne, ami kell egy kellemes, vérbő gótikus horrorhoz, mégis sokan úgy gondolták, hogy nem megfelelő nyitány, ezért 2014-ben újra próbálkoztak az Ismeretlen Drakulával, ahol már a gótikus atmoszférát és helyszíneket végül átvezették napjainkba. A film hagyott kívánni valót maga után, de alappillérnek tökéletes lett volna, a stúdió mégis inkább tiszta lappal akart kezdeni, az idei A múmiával, csakhogy a film olyannyira katyvaszos és stílustalan lett, hogy elképzelhető, ha nem változtatnak azonnal a hozzáálláson és teszik l a voksukat végre egy zsáner mellett, végiglaázzák az összes nagy horror alakot.

De nem csak az Universal gondolta, hogy a gótikus rémeknek egy világban van a helyük, hanem a Showtime is, éppen ezért felkérték Eva Greent, hogy legyen a Londoni rémtörténetek (Penny Dreadful) központi alakja és gyűjtse össze az összes híres rémet, akiket a gótikus irodalom teremtett meg.

Sir Malcolm Murray (Timothy Dalton) rejtélyes ember, óriási vagyonát felhasználva arra tette fel az életét, hogy megtalálja lányát, Minát, akit elraboltak és erős a gyanúja, hogy nem e világi lény a felelős ezért. Segítségére a még misztikusabb Vanessa Ives (Eva Green) van, akiből árad a sötétség, meg van áldva a jóslás képességével, valamint megérzi a paranormális tevékenységeket, lelkekkel tudja felvenni a kapcsolatot. Már régóta nyomában vannak egy förtelmes lénynek, aki elvezetheti őket Minához, de szükségük van erősítésre. Eljutnak egy vursliba, ahol Ethan Chandlert (Josh Harnett) kérik fel csapatukba, mert a férfi a világ legjobb céllövője. Egy éjszaka nyomokra bukkannak, a felfedezés viszont iszonytatóbb, mint gondolják, egy olyan lényt sikerül leteríteniük, mely már évezredek él, kitinszerű bőre alatt hieroglifák lapulnak, és egy még nagyobb gonoszt szolgál, akinél Mina van. Mivel már biztos, hogy természetfeletti erőkkel van dolguk, még több segítségre van szükségük, így eljutnak egy fiatal orvoshoz, akinek a tudása meghaladja a nagy öregekét is és aki segítségükre lehet.

Victor Frankensteinnek (Harry Treadaway) is megvan a maga titka. Unortodox módszerekkel kísérletezik, halottak testrészeiből varr össze új embert, hogy feltámassza, de a sikernek nem örülhet sokáig, mert első teremtménye, mondhatni fia nyomára bukkan és követeli, hogy teremtője, aki elárulta, alkosson számára egy megfelelő társat. Miközben kis csapatunk próbál összekovácsolódni, Vanessának szembe kell néznie múltjával, az árulásokkal, amiket elkövetett azok ellen, akik befogadták és szerették, bűnhődnie kell a szenvedésért, amit okozott. Rá kell jönnie, hogy felelős Mina sorsáért, szembe kell szállnia a benne lakozó gonosszal és fel kell nőnie a feladatához.

A Londoni rémtörténetek vázát Bram Stroker Drakulája, Mary Shelley Frankensteinje, Oscar Wilde Dorian Gray arcképe, valamint a Farkasember szolgálja. A fő cselekményszálat az átdolgozott Drakula történet adja, érezzük a gróf jelenlétét mindenhol, főszereplőinknek pedig csatlósaival kell szembeszállniuk. Ennek ellenére, a vámpírszál nagyon alul van használva, a lények kinézete is inkább mesterkélt és nem tűnnek igazán fenyegető veszélynek. Dorian Gray (Reeve Craney) sem illeszkedik a történetbe, nem igazán ismerjük meg, nem tudjuk meg a múltját, csak életének abba a szegmensébe nyerünk bepillantást, mikor már a festmény elkészült, ő pedig heves érdeklődést mutat Vanessa iránt. Az első évadot kissé vontatottnak éreztem és nem eléggé erős a történet, annak ellenére, hogy a jól ismert vámpír sztorit kicsit megspékelték, ahogy Frankensteint is.

Szerencsére a sorozat központi alakja Eva Green, aki zseniális színésznő, az évad felénél pedig megismerjük a múltját, titkait és kapcsolatát a Murray családdal, Green alakítása pedig lenyűgöző, egyben hátborzongató. Érezhető egy Alice: Madness Returns inspiráció is.

A 8 epizódnak köszönhetően abszolút nem nyújtják a cselekményt a készítők, mint a rétestésztát, korrektül elvarrják a fő történetfonalat és nyitnak meg újabbakat a második évadra, egy remek cliffhangerrel a fináléban. Összességében a Londoni rémtörténetek sikeresen összehozta, amit az Universal évek óta nem tud. A főszereplők arányban vannak annak ellenére, hogy a vámpírok és Dorian Gray még nem tudtak kiteljesedni, de Green kisasszony mindenért kárpotolja a nézőket. A jelmezek és a helyszínek csodálatosak, ahogyan a koszos, gótikus atmoszféra is tökéletesen el lett találva. Ez a sorozat ékkő a gótikus művekért rajongók számára.

8/10

IMDb l mafab