Köszönjük a kritikát Hoppancsnak!
Kristen Stewart tehetségét bizonyítja, hogy egy olyan zagyva „művészthrillernek” is képes volt értelmet adni, mint A stylist. Nélküle roppant dühösek lehetnénk erre a filmre, talán még annál a funkciótlan szellemnél is dühösebbek, aki a mű első harmadában kelt gyenge, gyorsan elillanó horrorillúziót.
A huszonhét éves Maureen (Kristen Stewart) a nyűgös párizsi modell, Kyra „személyi bevásárlójaként” (eredeti cím: Personal Shopper) dolgozik. Valójában jól fizetett csicska, aki parancsra ruhákat és ékszereket gyűjt be. Emellett „szkeptikus médiumként” próbálja elérni három hónapja elhunyt ikerbátyját, Lewist, észre sem véve, hogy közben maga is két világ között rekedt. A gyász és a céltalanság csapdájába esett Maureen lélekrajzaként A stylist nem vall kudarcot. Hitelesen életre kelti a „csonka személyiségű” lányt, aki bár tagadja, de retteg: ha kilép az idealizált Lewis és a leereszkedő Kyra (Nora von Waldstätten) árnyékából, belőle talán nem is marad semmi.
Maureen útkeresése bőven elég is lenne egy – akár krimivel, thrillerrel vagy horrorral vegyített – ütős drámához. A forgatókönyvet is jegyző direktor, Olivier Assayas azonban nem tudta, (nem akarta?) eldönteni, melyik kombinációhoz nyúljon, amitől A stylist sajnos össze nem illő darabokra szakadt. Egy ideig nyikorgó padlójú, elhagyott házzal és retró szellemmel operáló lightos horror, aztán meglepetés-gyilkossággal induló krimivé, majd a főhős pszichéjét boncolgató művészfilmmé vedlik, hogy a végére egy misztikus thrillerbe torkolljon. Talán utóbbi kettő keveréke működött volna együtt a legjobban, amikor ugyanis egy lelkizős párbeszéd alatt a háttérben homályos jelenés halad el, úgy tűnik, a mozi végre a helyére került. De akkor már késő. Assayas amellett, hogy túl sokat markolt, minden szálat külön-külön össze is zavart, mintha ezt tartaná a mélység garanciájának.
A nyitva maradt kérdések, amennyiben tényleg a gondolatébresztést szolgálják, jót is tehetnek, A stylist kapcsán pedig lett volna min elmélkednünk. Például arról, hogy van-e élet a halál után, illetve – Maureen számára – előtte. Vagy arról, hogy a szorongás és az alacsony önbecsülés miként szabotálhatja – még a veleszületett szívbetegségnél is durvábban – egy fiatal jövőjét. Hogy léteznek-e médiumok, vagy a természetfeletti csupán a filmben megidézett Hilma af Klinthez hasonló festők vásznain él. A lényegről azonban a Csubakka-védelem hatékonyságával terelik el a figyelmet a prózaibb problémák. Mit akart Lewis házában egy tomboló nőnemű lélek? Maureen miért játssza el a kételkedőt pár jelenettel azután, hogy olyan tényként beszél az ektoplazmáról, mint a gravitációról? Miért nem fordul orvoshoz, ha nem hisz, mégis fantomokat lát? Néhány ilyen, és lőttek is a magasztos üzenetnek.
Szerencse, hogy Kristen Stewartra úgy simul a főszerep, mint Maureenra a főnöke titokban felpróbált ruhái. Nyúzottsága, ideges gesztusai, természetes nyeglesége segít közel kerülnünk a magát emberként és médiumként egyaránt kereső figurához. Jelzésszerű önpusztítása, frusztrációja és csendes gyásza – a vonósokkal támogatott, depresszív atmoszférán kívül – a film másik biztos, következetes pontjává teszi. Vele érzünk, amikor lassan megnyílik az őt bűnügybe keverő névtelen sms-ezőnek, amikor rejtett vágyait éli ki, vagy egy kopogva társalgó entitást kérlel kétségbeesetten. Karakterének mindenki más csak asszisztál és – a passzív Lewisszal ellentétben - jeleket küld. A múltat radikálisan hátrahagyó özvegy (Sigrid Bouaziz) például éles kontrasztot mutat neki, amikor folyamatosan hangoztatja: „élni szeretne”. Kyra levetett szeretője, Ingo (Lars Eidinger) a valaki mássá válás lehetőségével csábít. A távol melózó kedves (Ty Olwin) Párizs elhagyását és a túlvilággal való szakítást erőltetné. Kyra egy abszurd jelenetben gorillák lelkivilágáról telefonálgat, miközben mozdulatai azt üzenik alkalmazottjának: „nem számítasz”. Mind teszik a dolgukat, de csak az a fontos, megmozdulásaik hogyan csapódnak le Maureenban, akinek döntenie kell, elkezd-e élni.
A stylistot végül - a semmibe tartó kísértettörténet helyett - e dilemma feszültsége teszi mégis izgalmassá és nézhetővé.
6/10