Újabb vendégcikk érkezett! Murdock folytatja a Phantasm-széria bemutatását. Nagyon köszönjük az írást!
1994-ben Don Coscarelli trilógiává bővítette történetét, ezzel folytatva a második részben megkezdett irányvonalat. Az ötletes, ám kiforratlan első film alapanyagát a folytatás tökéletesítette és tovább is fejlesztette. Coscarellinek már volt elképzelése, hogy hová haladjon tovább, és örömmel bővítette a sztorit, amit már szinte saját gyermekének tekintett. De hogyan is sikerült a Phantasm eposz újabb felvonása?
Az előző rész végén Mike-ék kísérlete, hogy elpusztítsák a Magas Embert, sajnos kudarcba fulladt. A szerencsétlen eset után a törpe élőhalottak végeznek Lizzel, és a Magas Ember Mike-ot is magával akarja vinni, ám Reggie egy kézigránát segítségével sikeresen lebeszéli erről, mire úgy dönt, hogy inkább később jön el a fiúért. Első útjuk a kórházba vezet, ám ott hamarosan megtámadja őket egy szféra, ezért ismét menekülniük kell. Ám mielőtt továbbállnának, váratlanul felbukkan Jody, Mike tíz éve halott bátyja, aki valamiféle szféralénnyé vált, és figyelmeztetni akarja hőseinket, de mindhiába. A Magas Ember megjelenik, könnyűszerrel lefegyverzi Jodyt, és elrabolja Mike-ot. Reggie ezután fogja a fegyvereit, és Jody gömbformáját, majd elindul, hogy barátja nyomára leljen. Útja során szembesül a Magas Ember által hátrahagyott kipusztított városokkal, amik egyre nagyobb számban fordulnak elő. Egy ilyen kitérője során találkozik egy csapdamester kölyökkel, Timmel (Kevin Connors), akinek szüleit szintén a Magas Ember ölte meg, és az ex-tengerészgyalogos Rockyval (Gloria Lynne Henry), aki szülővárosának már csak a maradványaiba térhetett vissza. Úgy döntenek, csatlakoznak Reggie-hez, hogy megtalálják Mike-ot, és együtt próbálják meg valahogy végérvényesen megfékezni a Magas Embert.
A Phantasm 2 nagy népszerűségre tett szert, és számos rajongót szerzett az első két filmnek, így szinte evidens volt, hogy folytatni kell a dolgot. Szerencsére Coscarelli eleve úgy alakította a sztorit, hogy lehessen is folytatni egy darabig még, és meg is voltak a megfelelő ötletei. A történetet következetesen sikerül is tovább vinnie, és még újabb dolgokkal gazdagítania. Itt most inkább annak a bemutatására koncentrált, hogy milyen hatással van a mi világunkra a Magas Ember hullabegyűjtő hadjárata. És ezt elég jól sikerül ábrázolnia. Kisvárosokat irt ki egymás után, és mivel kisebb, alig ismert településekről van szó, így nem nagyon tűnik fel senkinek, hogy mi zajlik a háttérben. Persze egy idő után kezd különössé válni, hogy újabb és újabb szellemvárosok jönnek létre, és a helybéliek között is furcsa szóbeszédek kapnak szárnyra. A pusztulás szép lassan kígyózik végig, megbújva, az emberek orra előtt, és amikor már minden jelentéktelenebb területet elpusztított és uralma alá hajtott, akkor jönnek majd a nagyobb települések. Ezt akkor érezni a legjobban, amikor Reggie hosszabb ideig elidőzik egy ilyen kisvárosban, és láthatjuk azt a pusztulást, az elnéptelenedett utcákat és házakat, amiket a Magas Ember hátrahagyott, és már csak élőhalottak és sírrablók portyáznak néha közöttük. És persze néhány olyan ember, akik tisztában vannak azzal, hogy mi folyik körülöttük, de ők inkább hasznot húznak az egészből, és kirabolják a többi túlélőt. A Magas Emberről és a szférákról is megtudunk pár dolgot, de nem túl sokat, épp csak annyit, hogy beérjük a kevés új információval. Az eredetüket tekintve továbbra is a sötétben tapogatózunk. És apró újításként a törpe élőhalottak mellett itt már teljes, eredeti méretüket és személyiségüket megőrzött zombikkal is fel kell venniük a harcot hőseinknek.
Viszont ebben a részben már előjönnek a jól ismert és tipikus folytatásbetegségek, amik miatt a film nem tud olyan erőteljes lenni, mint az előző két rész. Ilyen például az előbb említett újdonságok mellékhatásaként a felfokozott tempó, ami alapjáraton nem lenne baj. De kicsit olyan érzetet kelt, mintha a készítők sokat akartak volna elmesélni rövid idő alatt, emiatt a tempó is picit kapkodóvá válik. Ebből ered, hogy a történet enyhén összeszedetlen, és néhol logikai bakiktól terhes. Mivel azonban a cselekmény elég pörgős, és sok minden történik, így legalább le tud kötni minket egy darabig. A horrorelemek mennyisége viszont csökkent, és inkább az akció került előtérbe. Persze a gore-faktorra itt sem lehet panasz. Kapunk szép kis kivégzéseket és zombiirtásokat, de az a sötét, nyomasztó és bizarr hangulat, ami az első két részt jellemezte, itt már csak mérsékelten van jelen. Előbb utóbb minden horrorszéria, ahogy egyre több folytatása készül, kezdi elveszíteni azokat a hátborzongató és félelmetes tulajdonságait, amivel megalapozta hatásosságát. A Phantasm esetében itt, a harmadik filmnél jött el ez a pont. Itt már tényleg alig vannak félelmetesnek vagy ijesztőnek nevezhető megmozdulások. Erre az is rájátszik kicsit, hogy itt a humor is nagyobb szerepet kap az akció mellett. Coscarelli érezhetően lazábbra akarta venni a hangvételt, bár nem tudom, hogy erre tényleg szükség volt-e. A fekete humor néha jól sül el, néha viszont kicsit kilóg az összképből, agyonnyomva a jól felépített feszültséget. A sok humoros elem közé tartoznak többek között Reggie állandó csajozási kísérletei és bénázásai, amik egy idő után már inkább kellemetlenek. Vagy még például az a három bandita, akik időről időre feltűnnek a film folyamán. Velük egyértelműen a humorfaktort akarták erősíteni, de a jelenlétük az én számomra hamar irritálóvá vált. Pedig olyan vészesen sokat nem is szerepelnek, ha összeadjuk a jeleneteiket.
Továbbá ez az a pontja a szériának is, amikor Reggie végérvényesen is másodfőszereplővé lépett elő a mellékszereplői státuszból. És ez egy remek döntés volt, részben azért, mert már a második részben is jobban kidolgozták Reggie figuráját, és igazán kedvelhetővé tették. Itt pedig még jobban megismerjük őt, és hogy hogyan viszonyul az egész helyzethez. A film 75%-át igazából az ő szemszögéből látjuk. Mike csak a film első és utolsó negyedében kap szerepet. Az ő szerepét ismét Michael Baldwin ölti magára, aki az első részben is játszotta a karaktert, még gyerekként. De igazából nem is baj, hogy itt ennyivel kevesebbet szerepel, mert Baldwin nem valami tehetséges színész, hogy szépen fejezzem ki magam. Játéka teljesen egyhangú, és itt Michael figuráját sem írták meg a legjobban. Bár lehet, hogy ez a kevés játékidejének tudható be, és hogy Reggie-t akarták most jobban bemutatni. Pedig azért is lenne most lényeges, hogy nagyjából egyenlően osszák el a szerepüket, mert Mike szempontjából is lényeges dolgokat hoznak be a sztoriba. A bátyja sok év után visszatér a halálból, és ezt a kapcsolatot itt még kicsit félbehagyták a készítők. Ellenben már elkezdték felvezetni Mike és a Magas Ember különös, végzetszerű kapcsolatát. Kicsit ilyen Harry Potter/Voldemort-effektust képzeljünk el. Persze Mike kevés jelenléte miatt nem sikerült még ezt sem teljesen éreztetni, főleg, hogy a páros két tagja közül Angus Scrimm az, akitől hiteles játékot láthatunk. Ő most is kisujjból rázza ki a szerepet, rá továbbra sem lehet panasz. Bill Thornbury is visszatért Jody szerepében. Az ő színészi képességei sem fejlődtek sokat, de az ő szerepénél ez nem is gond igazából. De van két új szereplőnk is. Elsősorban a kis Timet és az őt megformáló Kevin Connorst lehet megemlíteni, akinek a figurájával egyértelműen az első részben látott fiatal Mike-ra akarnak visszautalni. A film nagy részében még a ruhája is szinte ugyanolyan. Igazából ő is kicsit a tipikus, jól bejáratott gyerekszereplő vonalát viszi tovább, amit annyi korabeli filmből ismerhetünk már. Szerencsére a készítők még épp meg tudják őt tartani az átlagosan kedvelhető szerepkörben, és nem is megy át idegesítőbe. És ott van még Rocky. Az ő személyében a széria talán legerősebb női karakterét alkották meg. Alapjáraton ő sem nagy szám, jelleme az átlagsablonokra épül, de a film világában teljesen megállja a helyét, és eléggé kedvelhető figura is. Az őt megformáló Gloria Lynne Henryt sem lehet a legjobb színészek között emlegetni, de ő is inkább olyan, hogy van egy karakter, azt korrektül eljátssza, és ennél többet nem is várunk el tőle.
A Phantasm 3, mindent összevetve, nem egy rossz film, a kis hibái ellenére is élvezhető, főleg a rajongók számára. Az első két részt viszont meg sem közelíti, és itt már elkezdődött a színvonalbeli visszaesés is. Az arra fogékonyaknak ez is egy kellemes kikapcsolódást nyújthat, de itt már tényleg ne várjunk csodát.
Értékelés: 6/10