Murdock lezárja a Phantasm-szériát. Köszönjük ezt az írást is!

1998-ban jelent meg a Phantasm utolsó része, mely egyben le is kívánta zárni a szériát, ám keserű szájízt hagyott maga után. A rajongók éveken át méltatlankodtak, és győzködték Coscarellit, hogy készítsen egy ötödik filmet, amivel már tisztességesen és ténylegesen befejezheti a sorozatot. Az évek teltek, de a készítők csak hallgattak a dologról. A lelkes rajongók szép lassan elvesztették hitüket, és beletörődtek, hogy a Phantasm ötödik része csak álom marad. Ám pár éve Don Coscarelli és Reggie Bannister is nyilatkozott róla, hogy benne lennének egy újabb film elkészítésében, és nem sokkal utána megérkeztek az első hírek, hogy megkezdődtek a munkálatok. A rajongók újra elkezdtek reménykedni. Majd befutott az első előzetes, és ujjongásban törtek ki. Tizennyolc év hosszú idő. De megérte kivárni, mert végül mégiscsak megérkezett a várva várt ötödik rész. De vajon sikerült-e megfelelnie az éveken át felállított elvárásoknak?

Mike halála után Reggie a Magas Ember után vetette magát a dimenziókapun keresztül. Ám miután megviselten visszatér, semmire sem emlékszik abból, ami a másik dimenzióban történhetett. Így kevés emlékfoszlányából és a pusztítás nyomaiból próbál újra a Magas Ember nyomára lelni. A sivatagban rajta is ütnek a szférák, ám miután sikeresen felülkerekedett rajtuk, váratlanul egy idősek otthonában ébred. Ráadásul még Mike is ott van mellette, és jól láthatóan semmi baja. A pillanatnyi örömből barátja beszámolója zökkenti ki, aki azt állítja, hogy Reggie demenciában szenved. Ezért van az idősek otthonában, és minden, ami eddig történt velük, az összes kaland és keserű megpróbáltatás, egyedül az ő fejében játszódott le. Természetesen Reggie nem hajlandó ezzel a dologgal megbékélni, és az is erősíti meggyőződését, hogy időről időre visszakerül a megszokott borzalmas világba. Mintha a tudata időben és térben ugrálna ide-oda. Így már a valóság és képzelet határa tényleg összemosódik számára, és nem is lehet biztos benne, mi valódi, és mi nem. Lehet, az egész tényleg csak a fejében létezik? Ez is a Magas Ember egy újabb trükkje lenne? Vagy igazából soha nem is tért vissza a másik dimenzióból, és még azóta is ott bolyong? Ebben a kaotikus helyzetben próbál választ találni kérdéseire, és pontot tenni az ügy végére. Amikor az idősek otthonában van, megpróbálja meggyőzni Mike-ot az igazáról, amikor meg újra a harcmezőre kerül, minden erejével igyekszik felvenni a harcot ősi ellenségével, hogy ennyi év küzdelem után végre megállítsa.

Az, hogy ez a film egyáltalán elkészült, maga a csoda. Már a teljes világ lemondott arról, hogy valaha folytatódik a franchise, de Coscarelliék képesek voltak meglepni minket. Végül is jobb később, mint soha. Persze a folytatásoknál általában rossz ómen szokott lenni, ha sok év kihagyás után veszik ismét elő az adott témát. És jelen esetben nem kevés időről beszélhetünk. A filmszakmában is sok minden megváltozott azóta, és a Phantasm-höz hasonló kisebb büdzsével megáldott, független alkotások sem kapnak mindig akkora figyelmet vagy támogatást (ez mondjuk látszik is a végeredményen). Továbbá az is kisebb aggodalomra adott okot, hogy az új részt ezúttal nem Don Coscarelli rendezte, hanem David Hartman. Persze a mester nem hagyta el a szériát, továbbra is ott bábáskodott az egész projekt fölött, csak lehetőséget adott az új generációnak is. És azért meg is válogatta, hogy kinek adja tovább a stafétabotot.

Valamit le is kell szögeznünk itt az elején. Ezt a filmet rajongók készítették, rajongóknak. Az, hogy egy szűk rétegnek készült, enyhe kifejezés. Szóval, aki nem ismerte és szerette az első négy filmet, és nem vágyakozott éveken át egy tisztességes folytatásra, akkor egyáltalán nem fogja értékelni ezt a filmet semmilyen formában. Ezek a nézők csak egy zavaros, érthetetlen, gagyi látványvilággal rendelkező valamit fognak látni. A tősgyökeres rajongók persze ezek mellett már jobban meg fogják érteni és értékelni a végeredményt, még ha nem is feltétlen lett olyan, mint amit évek óta vártak. De haladjunk szépen sorjában.

A negyedik rész vérszegény sztorija után sikerült következetesen és ötletesen tovább vinni a történetet. Az alapfelállás szerintem remek. Főleg, hogy újra játszadoznak a valóság és a képzelet határaival, sőt jobban is, mint eddig bármikor. Ezekre a pontokra tényleg érdemes odafigyelni, bár így is többféleképpen értelmezhetjük az eseményeket. Végre többet láthatunk a másik dimenziókból is, amikből az eddigi részekben csak nagyon keveset mutattak. Persze nem viszik túlzásba a készítők, és a fantáziájukat sem engedték átesni a ló túloldalára, de négy film után azért ennek is lehet örülni. A történet továbbvitele mellett erős szerep jutott azért a retrófaktornak is. Értem ezalatt azt, hogy rengeteg visszautalás van a korábbi részekre, és még bizonyos momentumok is újra előkerülnek. Itt tényleg a rajongóknak kedveztek, akik szerintem nem is győztek mit kezdeni a nagy izgalmukkal a film nézése közben. Régi mellékszereplők is visszatérnek, mint például Kathy Lester a lila ruhás nőként, akit a legelső filmben láthattunk utoljára. És végre Reggie lett a történet főszereplője. Már a harmadik rész óta egyfajta másodfőszereplővé lépett elő, de itt most abszolút ő van a középpontban, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Ennek én örültem, mert Reggie sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb karakter, mint Mike. És szerencsére Reggie Bannister tehetsége sem romlott az évek során, de ezt a szerepet már szinte ő is kisujjból kirázza. Michael Baldwin is itt van ismét a szokásos formájában, de talán itt zavart a legkevésbé a fickó. Most teljesen beleillett a képbe, és a szerepe is teljesen okés volt nekem. Bár lehet csak azért, mert most mellékszereplő a sztoriban.

És persze a sorozat igazi arcáról, Angus Scrimmről sem szabad elfeledkezni. Ezzel kapcsolatban merül fel egy szomorú tény is: ez volt Scrimm utolsó szerepe, ugyanis ezév január 9-én itthagyott minket. Scrimm mindig is megmaradt a horrorfilmek és egyéb B filmes produkciók berkein belül, de ennek a világnak az egyik legismertebb figurája lett, és ezt a hosszú életművét legendás szerepével is sikerült lezárnia. Mert akárcsak Robert Englund Freddy Kruegerként vagy Doug Bradley Pinheadként, Angus Scrimm neve is örökre összeforrt a Magas Ember karakterével, és így is fog megmaradni nekünk. És ehhez méltóan félelmetes ridegséggel és eleganciával hozza a figurát. Igaz, itt már eléggé öreg volt (89 évesen játszotta el a szerepet), és ez külsőleg meg is látszik rajta. Már nincs olyan megjelenése, mint anno, hogy gond nélkül elhittem róla, hogy egy másik dimenzióból jött gonosz lény, de így is képes fenyegető maradni, csak már más fényben látjuk ezt a formáját. A többi új mellékszereplő nem valami emlékezetes, nincs is akkora jelentőségük, de történet szempontjából ez nem is baj. Itt ők csak kellékek Reggie és a Magas Ember végső párharcához. Közülük talán a Chunkot megformáló Stephen Jutrast lehet megemlíteni mint vicces mellékszereplőt. De a remek alapötlet, a nosztalgikus hangulat és a jó főszereplők mellett nem szabad megfeledkeznünk a negatívumokról sem.

A Phantasm-széria mindig is egy kisebb költségvetésű, szűk réteget megmozgató franchise volt, ez alól ez a rész sem kivétel. Viszont itt a kevés pénz már erősebb negatív mellékhatásokkal bír, mint korábban. Értem ezalatt azt, hogy képileg a film meglehetősen amatőrnek tűnik. A látványvilág és az effektek is borzalmasak, majdhogynem asylumos szinten vannak. Ez főleg a szférák megjelenítésén látszik. Olyan az egész, mintha egy pályakezdő amatőr filmes első komolyabb szárnypróbálgatása lenne, és azzal nem is lenne gond. Ez viszont egy filmszéria ötödik, befejező része, ami hatalmas múlttal rendelkezik, és ehhez mérten vannak elvárások is. Azt meg nehezen hiszem el, hogy nem kaptak volna elég támogatást, hiszen manapság a legbénább, leggagyibb hülyeséget is sikerül látványosan vagy legalábbis szépen elkészíteni. Bár az is igaz, hogy inkább az agyatlan sablonhülyeségeknek adnak nagyobb esélyt, az igazán kreatív, vagy klasszikusokat továbbvivő ötletekkel, amikre a rajongók annyira vágynak, meg látványosan nem foglalkoznak. Mondjuk nem tudom, a kevés pénz mennyire akadály. Hisz a korábbi négy résznek sem volt akkora költségvetése, főleg anno a legelsőnek, és mindegyik tisztességes képi világgal és effektekkel rendelkezett. Manapság tényleg csak ennyit lehet előteremteni ilyen összegekből? Ezt azért is hangsúlyozom ki, mert ez az amatőr látvány erősen rányomja bélyegét a végeredményre.

Továbbá így az ötödik filmre már tényleg nem maradt abból a bizarr, horrorisztikus hangulatból. A bizarr része mondjuk még mindig stimmel, de az a rémálomszerű, zsigeri horror itt már tényleg nincs meg. A gore-faktor ezen pedig nem fog segíteni, pedig itt is kapunk jó kis vérengzéseket. Ez már tényleg inkább egy akciódús sci-fi-szerű történet, kis horroros beütéssel. És a korábban említett jó ötletek és szívmelengető pillanatok mellett azért a film második felére is kezd kicsit sok lenni a jóból. Az előző részek végig tartottak valamilyen komolyságot, persze egy ilyen filmszériához mérhető adagban. Viszont itt szép lassan kezd szétesni a dolog. Mert mindig überelni kell az előzőt, mindig nagyobbat és grandiózusabbat kell mutatni. Itt már azt éreztem, hogy a végére már kicsit túltolják a dolgot, legalábbis jobban, mint ahogy azt eddig be lehetett fogadni. De lehet, erre is a gyenge látvány van hatással.

{spoiler}Viszont itt most megkapjuk az apokalipszist. A Magas Ember végre leigázta a világot élőhalott seregeivel és a szférákkal (hogy a tényleges valóságban, vagy egy alternatív jelenben-e, az már más kérdés). És lehet igazából ez csak az én személyes véleményem, de jobb volt, amikor még csak kis településeket pusztított el, és az általa terjesztett fertő szép lassan terjeszkedett. Jó, oké, logikus, hogy előbb-utóbb el kellett jönnie ennek a pillanatnak, és sok rajongó kíváncsi is volt rá, köztük én is, de most, hogy láttam, hogy valósult ez meg, kicsit hitelét vesztette a dolog. Jobb volt, amíg még csak sejtették a dolgot, és a mi képzeletünkre volt bízva, hogy mi történne, ha. Viszont, ha már elénk tárul a végeredmény, az már lehet nem felel meg az eddig felvezetett elvárásoknak. Főleg, hogy úgy ábrázolták, mint az összes többi mai, agyonrágott zombiapokalipszist, csak itt még szférák is vannak. Alig érezni, hogy itt igazából egy másik dimenzió szivárgott át a miénkbe.{/spoiler}

Végeredményben a Phantasm ötödik felvonása valahogy helyrerakta a negyedik rész után támadt méltatlankodást, viszont így is keserédes szájízt hagyott maga után. A hatalmas retrófaktor és az eddigi részek előtt való tisztelgés garantáltan okozhat kellemes perceket a rajongóknak, viszont így is azt érzem, hogy lehetett volna sokkal jobb is. Kevésbé amatőr látvánnyal és kerekebb befejezéssel már nem is lenne akkora gond.

{spoiler}Mert valamilyen szinten a történet itt sem zárul le igazán, de azért nincs is úgy nyitva hagyva, mint az Oblivion esetében.{/spoiler}

A rajongók mindenképp nézzék meg, mert ők hibái ellenére is értékelni fogják, de tényleg szükség van arra, hogy kicsit elnéző legyen az ember, és inkább valami egyszerű bájnak adja át magát. Ha túlteszik magukat a gagyi effekteken és látványvilágon és egy-két történeti túlzáson, akkor nem lesz baj. Viszont akik nem ismerik, vagy nem is szerették a Phantasm-szériát, azok inkább kerüljék el ezt a részt is, mert nem ez fogja megváltoztatni a véleményüket.

Értékelés: 5/10

IMDb | mafab**
**