Napjainkban rengeteg lehetőségünk van abban az esetben, ha igényes sorozatot keresünk a különböző szolgáltatók kínálatban, a Game of Thrones-tól kezdve, a Breaking Bad-en át egészen a Mindhunter-ig. Azonban ha érdeklődésünk középpontjában a science fiction áll, a lehetőségeink jelentősen beszűkülnek. A nézők többsége szerint a minőségi sci-fi sorozat fogalma gyakorlatilag egybeforrt a 2011 végén debütált Black Mirror című szériával. Ezt az állítást pedig olyan epizódokkal tudja alátámasztani a sorozat, mint a Shut up and dance, a White Christmas és még sok más méltán klasszikus rész. A tavalyi évtől viszont már más alternatívát is választhatnak a sci-fi szerelmesei.

2017 szeptemberében indult útjára a Philip K. Dick nevével fémjelzett, a Channel 4, az Amazon és a Sony koprodukciójában készült, Electric Dreams című sorozat. A híres sci-fi író ’50-es években készült történeteit feldolgozó epizódokból az első évad tíz részt számlál, a továbbiakban pedig heti rendszerességgel mutatok majd be újabbakat. Fontos megemlíteni azt is, hogy az írások csak alapul szolgáltak a sorozat elkészültéhez, egyfajta kiindulási pontként funkcionáltak, az epizódok nem szolgai módon mondják fel az említett történeteket és ez jó választásnak bizonyulhat a jövőre nézve is.

Az első történet főhősei Ross ügynök (Richard Madden – Game of Thrones, The Take /2016/) és Honor (Holliday Grainger – Jane Eyre /2011/, The Finest Hours /2016/) egy különös párost alkotnak. A Szabad Szövetségnek nevezett rezsim embereiként folytatnak nyomozásokat. A Szövetség célja a megfigyelés és a kontroll. A Ross rutinos nyomozó, Honor pedig különleges képességgel rendelkezik, telepata. Az epizódban bemutatott társadalomban a telepátia képességével született gyerekeket vizsgálatoknak vetik alá, kísérleteket végeznek rajtuk és általános félelem övezi a személyüket. Ez a félelem pedig, mint a legtöbb esetben, itt is agressziót szül. Gettókba zárják a telepatákat és képességeiket különféle társadalmi csoportok használják fel saját céljaikra. Az utcákon pedig olyan maszkok kezdenek el feltűnni, amiknek segítségével az azokat viselők agyában nem képesek belelátni a különleges képesség birtokosai. Ezáltal pedig lehetőségük nyílik elméjük elzárására nem csak a kéretlen betekintők, hanem az állami hatóságok elől is. Ebben az ügyben kezd nyomozni a páros, hogy a végére az igazság mellett saját magukat és egymást is megismerjék.

Szeretem a science fiction műfaját, mert kortalannak tekinthető. A technika fejlődésének köszönhetően számos találmány, ami kezdetben csak az írók képzeletében létezett ma már kézzel fogható realitás – még ha nem is feltétlenül ugyanabban a formában. Mégis születnek újabb történetek, újabb csodák a lapokon, amik arra várnak, hogy megvalósulhassanak. A sci-fi egy elképzelt jövő által tanítja a jelen embereit, ahogy mindig is tette és teszi ezt ez az epizód is. Gondolkodásra késztet. A fent ismertetett vázlatos bemutató egyes elemi pedig akár ismerősnek is tűnhetnek a nézőnek, ez azonban csak a látszat. Sokkal belsőségesebb dologról szól a film. Rólunk és kapcsolatainkról, a párkapcsolataink érzékeny egyensúlyáról, szerelemről és csalódásról, hazugságokról és az igazságról. Honor, becsület. Már ez is sokat elárul a női telepata jelleméről, érzelmeiről és nyíltságáról. Hogy mi történik vele? Mi történik a kapcsolatukkal? Ez az, ami igazán megérinti a nézőt. A finálé egyik jelenetében látható egy kép a falon. Egy kép egy párról, ahol mindkét fél maszkot visel. Ott sűrűsödik össze az epizód közel egy órája, ott van az igazi fókusz. Kapcsolatainkban mindig vágyunk az őszinteségre, a bizalomra és arra, hogy a lehető legtöbbet megtudjuk a másik emberről. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az információkat, a rejtett gondolatokat és érzéseket a másik ember is meg akarja osztani velünk. Az hisszük, hogy mindent tudunk, mindent, amit tudnunk érdemes. Ha azonban minden gondolat és őszinte érzelem ismert a másik előtt vajon hány kapcsolat jutna el a házasságig vagy a családalapításig? Érdekes kérdés. A lehetséges választ megadja a sorozat. A boldogság a kölcsönös nem tudásban rejlik, abban, hogy el tudjuk és el is akarjuk rejteni személyiségünk egy vagy több aspektusát. Így vagyunk képesek az együtt élésre, így érezzük magunkat biztonságban így tudunk igazán feloldódni egymásban – úgy hogy valójában mindketten maszkot viselünk…

Több fórumon is olvastam már a sorozatról az értékelések pedig elég vegyes képet mutattak, többségük alapján egy közepes szériát vizionáltam. Az első rész megtekintés után azonban nagy reményeket fűzök a sorozathoz, nem biztos, hogy fel fog érni a Black Mirror-hoz, de a saját útját járva még igazi gyöngyszemé is válhat.

8/10