Boldogság. A fenntartások és kétségek nélküli öröm érzete, olyan mentális állapot, amely pozitív érzelmekkel jellemezhető. Így próbáljuk általában leírni a szót és jelentését, mégis azt gondolom, hogy egy jóval összetettebb érzést szeretnénk a fentiekhez hasonló szavakkal jellemezni, hiszen mindannyiunknak mást jelent. Valamennyien törekszünk az elérésére, de nem jár mindenki sikerrel. Mégis vannak életünkben olyan pillanatok, amikor – ha egy pillanatra megállunk és átérezzük helyzetünk valódi természetét – azt mondhatjuk, hogy igen, most boldog vagyok. Néha észre sem vesszük, és úgy szaladnak el mellettünk a hetek, hónapok, sőt akár évek is, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mennyire szerencsések vagyunk. Vágyódunk. Vágyunk arra, hogy örülni tudjunk annak, hogy élünk, hogy ott, abban a pillanatban megélhetjük igazán az élet nyújtotta csodákat. Legyen az egy gyermek születése, egy közös családi vacsora, egy sikeres állásinterjú, bármi, ami fontos számunkra. Úgy képzeljük, hogy tökéletes lesz a pillanat és csak reménykedhetünk, hogy valóban az lesz. Mi történik akkor, ha megkapjuk a tökéletes pillanatot, a felhőtlen boldogságot, a tökéletes világot? Ezzel foglalkozik az aktuális epizód – szerintem kiemelkedően jól.

A film főszereplője egy nehéz sorsú férfi, Ed Jacobson (Timothy Spall – Harry Potter széria, Vanília égbolt), aki egy vasúti pályaudvar alkalmazottja. Munkája egysíkú és szürke, családi élete pedig kétségbeejtő. Feleségével elhidegültek egymástól, fia, Sam (Anthony Boyle – Z, az elveszett város) pedig súlyos problémákkal küzd, agresszív megnyilvánulásai egyre jobban felemésztik, nemcsak őt, hanem közvetlen környezetét is. Ed élete kilátástalan, a problémák fellegein át soha nem süt át számára a nap. Egy átlagos munkanap során azonban találkozik egy fiatal nővel, Linda-val (Tuppence Middleton – Kódjátszma, Feszültség), aki jegyet szeretne váltani nála Macon Heights-ba, egy városba, ami sohasem létezett. Ed többször beszél a nővel, majd úgy dönt, elutazik a furcsa városba, ahol lehetőséget kap arra, hogy megváltoztassa életét…

Nagyon szeretem az alternatív/párhuzamos valóság témakörével kapcsolatos műveket, legyen szó Silent Hill ködös utcáitól kezdve, a Twin Peaks Vörös szobájának dallamokkal telített, baljós légkörén át Joe Hill szürreális Karácsonyországáig. Általában egy közös jellemzőben osztoznak ezek a furcsa valóságok. Mindegyik – különböző mértékben – negatív színezetű. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Macon Heights tökéletes hely. Mindenkinek az. A színek, az ízek, az illatok, az emberek is olyan értéket képviselnek, ami csak eszményinek mondható. Azonban ennek az utópisztikus idillnek – mint szinte mindennek a világban – két arca van. A mosolygós pincérnő, az édes pite, a kedves jegyespár, a házak, a kávézó mind díszlet csupán. A város lakói és vendégei teszik valósággá. Miattuk válik csodává, ha azonban beférkőzik a kétség, a bizalmatlanság a világot összetartó pántok vékony idegekként pattannak el. A pincérnő mosolya mögött szörnyű múlt lapul, a kedves utastárs valójában gyermekeket molesztáló férfi, az anyuka nem kap segítséget a karjaiban haldokló gyermekének. Zseniális és nagyon jól megszerkesztett képek, súlyos mondanivalóval.

Macon Heights. A város maga a boldogság, ami életünk minden percét átváltoztathatja. A rossz környék nyugodttá válik, az otthon melege visszatér, a problémáink megoldódnak. Ilyen a boldogság. Lehet, hogy nem látjuk a napfényt, de tudjuk, hogy a felhők felett mindig kék az ég és a kikelet bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ezt akarjuk, erre vágyunk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy néha csak illúziókat kergetünk. A választás mindig rajtunk áll. Tudunk-e élni az élet adta lehetőségekkel, meg tudjuk-e élni az értékes pillanatokat vagy túlgondoljuk, kételkedünk. Hiszen: „úgysem menne”. És ezzel rontjuk el. Azt próbáljuk újra megérinteni és megtartani, ami már a kezünkben volt, de elengedtük…

A sorozat eddigi legjobb részét készítették el az alkotók. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit elgondolkodni az élet fontos kérdésein, a párkapcsolatokon, a szülő-gyermek viszonyon, vagy egyszerűen csak azon, hogy mi tesz minket boldoggá. Ha pedig vettük a fáradságot és elmerengtünk a fentieken, talán Ed Jacobson választásával is egyet fogunk érteni…

„A siker az, ha elérjük, amit akarunk. A boldogság pedig, ha képesek vagyunk szeretni azt, amink van.” – H. Jackson Brown

9/10