Elérkeztünk a sorozat záró epizódjához. Azonban most nemcsak az aktuális részről fogok értekezni, hanem egyfajta végső konklúziót is megpróbálok levonni a sorozattal kapcsolatban.

Utolsó epizód:

A társadalom legfőbb alapköve a család. Optimális esetben egy olyan belsőséges közegről beszélhetünk, ahol a látott és tapasztalt pozitív mintákat sajátíthatjuk el. Azonban sajnos nem csak szüleink erényeit hordozzuk magunkban életünk során, hanem hibáikat is. Személyiségünk ezek hatására fejlődik a kezdetekben, hogy később – az egyre gyakoribb külső behatásoknak köszönhetően – váljunk független individuumá. A súlyos törések, mint a családon belüli erőszak, a válás vagy az alkoholizmus pedig olyan billogot képesek nyomni személyiségünk makulátlan bőrébe, amiket életünk végéig viselnünk kell.

Főszereplőnk, az általános iskolás Charlie Cotrell (Jack Gore – Wonder Wheel: Az óriáskerék), aki egy átlagos családban él egy amerikai város egyik kellemes kertvárosában. Apjával (Greg Kinnear – Legyőzhetetlen, Katonák voltunk) nagyon jó a kapcsolata, akárcsak anyjával (Mireille Enos – Z világháború, Ha maradnék). A szülők között azonban feszültségek feszülnek, amit a fiú is érzékel. Aztán történik valami. A Földön egyre gyakoribbá válnak a kisebb meteor becsapódások és ezekkel párhuzamosan néhány ember viselkedése is megváltozik. Köztük Charlie apjáé is, aminek okával a fiú egy véletlen folytán szembesül, és ami az egész világra fenyegetést jelent…

Miközben néztem a filmet más alkotások is felderengtek előttem. A testrablók támadása, a Stranger Things, A Dolog. Ezek mind megtalálhatóak az aktuális részben. Jól összeszerkesztett, bár minden eredetiséget nélkülöző epizóddal zárult a sorozat, amiben a készítők szerencsére nem követék el azt a hibát, hogy a történet sci-fi vonalát tegyék hangsúlyossá. A lényeg sokkal inkább a dráma, ami ha nem is csontig hatoló mégis képes gondolkodásra késztetni a nézőt. Úgy gondolom, hogy - hasonlóan a néhány csatornán látható szerkezethez – áldásosabb lett volna utolsó részként a Kill All Others-t választani. Ennek a résznek is helye van a sorozatban és a félidőnél vetítve talán hatásosabb tudott volna lenni. Egyszerű epizódként megérdemli a figyelmet, egy ilyen sorozat záróakkordjaként viszont nem tudott tökéletesen felnőni a feladathoz.

7/10

A Sorozatról:

Az első rész kapcsán azt írtam, hogy nem biztos, hogy a széria fel fog nőni a Black Mirror-hoz. Ezt nem is sikerült elérnie. Hogy gyöngyszemmé vált-e végül a science fiction sorozatok között? Egyértelműen nem tudnám kijelenteni, mégis kellemes perceket szerezhet a műfaj szerelmeseinek. Az olyan részek pedig, mint a The Commuter, a Kill All Others vagy az Autofac ha nem is váltak vagy válnak majd instant klasszikussá mégis a nagyon erősen ajánlott kategóriát erősítik és méltó újragondolásai a híres író munkásságának.

8/10