Bizony, jól olvastátok a címet. Tudjátok van az úgy, hogy csak ráakadunk filmekre. Nem mindig fenékig tejfel a mi életünk, hiszen rengeteg alkotást kell megnéznünk és bizony előfordul, hogy már a hátunk közepére nem kívánunk egy újabb kritikát. Az oldalnak viszont mennie kell, így mindig erőt veszünk magunkon és nekilátunk a böngészésnek. Velem sem volt ez másképpen a minap. Az HBO GO-n keresgéltem, hátha találok végre valamit, ami nem középszerű és nem érzem azt, hogy már egymilliószor láttam. Ekkor akadtam rá Az utolsó szerb Horvátországban című alkotásra, ami bizony egy horvát-szerb horrorvígjáték. Gondoltam, miért is ne tennék ezzel egy próbát, nem lehet rosszabb mint a századik olyan film, amiben fiatalok elmennek az erdőbe és legyakják őket.

A történet szerint a világban élet-halál harc folyik a vízért. A hatalmasok mindent megtesznek azért, hogy rátegyék a kezüket a vízkészletekre, készek háborút indítani, hódítani, pusztítani, sőt akár speciális a zombi-vírust is bevetni. Mico, a zágrábi bonviván, aki a masszázsszalonokban, éttermekben és mozikban éli világát, ahol a kedvenc színésznője, Franka Anic főszereplésével készült filmeket néz, a járvány miatt teljesen el van zárva a külvilágtól. Aztán egy légyottot követően rádöbben, hogy valami nagyon nincsen rendben és elindul, hogy mentse az életét. Útközben találkozik kedvenc hősnőjével, egy rejtélyes nővel, két ápolóval és egy horvát nácival, akiknek az oldalán Odesszába indul, hogy túlélje mindezt. Persze semmi sem ilyen egyszerű.

Nyilván ez egy átlagos zombifilm története, de azért mégsem annyira szimpla a dolog és ez köszönhető annak, hogy horvátok és szerbek készítették el a filmet. Éppen ezért beleraktak olyan elemeket, amikkel a saját környezetükre, kultúrájukra és történelmükre reflektálnak. Nyilván itt van mindjárt a horvát-szerb ellentét. Ebből jó kis helyzetkomikumokat generálnak, különösen az tetszett, amikor kiderül, hogy kikre és hogyan hat a vírus. Ez egy nagyon jó eleme volt a filmnek. Mint ahogyan a szélsőségek ábrázolása is. Az is érdekes volt, hogyan ábrázolják a saját szerepüket a történetben. A nagyhatalmak ülnek egy asztalnál (amerikaiak, kínaiak, németek, franciák, oroszok) és kényükre-kedvükre osztják le a lapokat és rendelkeznek más nemzetekkel. Ez nagyon elgondolkodtató volt. Aztán beemelték a társadalmi osztályok közötti hatalmas különbségeket is. Ez persze nem újdonság, manapság igen sok film foglalkozik vele. Jelen esetben inkább csak háttér volt mindez, nem erre helyezték a hangsúlyt. A svéd vonal külön poén volt, mint ahogyan a vírus ellenszere is, ami pedig ebből kialakult, na az már tényleg igazi fekete komédia volt.

Mivel ez egy horrorvígjáték, így nem mindegy, milyenek az arányok. Nos, a horror tekintetében egyáltalán nincs okunk panaszra, jó munkát végeztek a készítők. Jól dolgoztak a maszkosok és ügyesen idéztek meg klasszikusokat. Az azért látszott, hogy sokat nézték a Haláli hullák hajnalát. Ami a humor részét illeti, itt már akadtak gondok. Néhol kissé túltolták a dolgot, ez különösen igaz a hatalmasokra. Ott azért visszább vehettek volna, mert egyébként tényleg jól aknázták ki a kulturális sajátosságokat.

Igazság szerint, lehet már tényleg nagyon fáradt voltam, de én élveztem ezt a filmet. A Drakula fogadós rész külön tetszett, az egész zombijárványosdi is, a horvát-szerb-bosnyák vonal is a helyén volt, amit még meg tudtak fejelni egy másik vonallal. Ezeket nagyon élveztem és ha végig ezekre fókuszálnak, akkor igazán különleges lett volna a film. A szereplőkkel se volt nagy gondom, a Micot alakító Krešimir Mikić és Dado Ćosić Maks szerepében különösen jó volt. Hristina Popović és Tihana Lazović is jó alakítást nyújtottak. Az én személyes kedvenceim Jelena és Dejan Drakula voltak, vagyis Marina Redzepovic és Dusan Bucan. Itt is inkább a hatalmasok asztalánál helyet foglaló, valamint a tábornokot alakító színésszel volt a bajom. Ők inkább kínosak voltak, mint viccesek.

Összességében az átlagnál nekem jobban tetszett ez a film. Ráadásul azért látva a 2020-as évet, nos nem is volt annyira elrugaszkodott ez a film a valóságtól. Fárasztó volt néhol és persze nem a legprofibb a kivitelezés, de nagyon jó elemek vannak benne, a képi világ is rendben volt, a történetet bírtam és tényleg tudtam rajta szórakozni. Nem mondom, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését, de aki szeretne egy kicsit kiszabadulni az amerikai alkotások bűvköréből és egy kicsit a szomszédos országokba merészkedne, annak erősen ajánlott Az utolsó szerb Horvátországban című film megtekintése. Kísérőnek mellé pedig egy jó erős pálinkát ajánlok. :)

Pontszámom: 6/10 (Ha a végét nem szúrják el, akkor 6,5)

IMDb | mafab