A képregényekkel és az azokat övező kultúrával tizenéves korom hajnalán ismerkedtem meg, bár az igazat megvallva a ’90-es évek elején még nem beszélhettünk képregényes kultúráról csupán rajongó gyerekek izgatott csoportjairól, akik hónapról-hónapra várták a kedvenc sorozatuk új részének megjelenését. A rendszerváltással pedig lehetőség nyílt arra, hogy itthon is megjelenjenek olyan klasszikus alkotások, mint A Csodálatos Pókember vagy későbbiekben az X-men. Bár rajongásomat – sokakhoz hasonlóan – Peter Parker kalandja alapozták meg, ma is elmorzsolok egy-egy könnycseppet, ha felidézem az egyik kedvenc gonosz karakteremet, Vészmanót, akivel ezekben a füzetekben találkozhattam. Szüleimnek köszönhetően pedig előfizetője is voltam a Pókember történeteit tartalmazó füzeteknek, de az X-men megjelenése után már a mutánsok kalandjait kerestem napról-napra a postaládánkban, mikor eljött a megjelenés ideje. Ezek a kiadványok a mai napig megvannak, elég szép kis gyűjteményt alkotva a képregényes időszakom kezdeteiből. Aztán minden megváltozott, jöttek a középiskolai évek és a tanulmányok mellett a képregények háttérbe szorultak, életemben elfoglalt helyzetükön pedig a számítógépes játékok iránti rajongásom csak tovább rontott, csak évtizedekkel később fedeztem fel újra magamnak a kilencedik művészetet, ami napjainkra jelentős változásokon ment át. Nagyon igényes formában juthatunk hozzá manapság kedvenc hőseink kalandjaihoz, legyen az akár Marvel, akár DC, akár más kiadó üdvöskéje, mint a pokoli Spawn. A klasszikus hősök mellett azonban ma már rengeteg egyéb történetet is olvashatunk és abban az esetben, ha ezek központi szereplői kedvenc műfajunk alakjai is egyben még kéjesebb az egyszeri horror-rajongók öröme. Ezért vettem boldogan kézbe a Dark Horse Comics Élet és Halál sorozatának első kötetét a Predator-t.

Történetünk az Aliens - A bolygó neve: Halál című filmben látottak előtt négy évtizeddel játszódik. A Paget kapitány által vezetett tengerészgyalogos osztag feladata, hogy a Weyland-Yutani vállalat megbízásából megakadályozzák más rivális cégek kutatásait a fennhatóságuk alá tartozó bolygón, az LV-797 kódnevű Tartarus-on. Röviddel a landolás után azonban felfedezik, hogy a kutatók egy idegen űrhajót is találtak a terraformálásra kijelölt bolygón, egy Mérnök hajóját. A vállalat egyértelmű utasítása, hogy a katonák mindenáron biztosítsák az űrhajót és foglalják el azt. Ez azonban rendkívül veszélyes küldetésnek bizonyul, ugyanis a lezuhant idegen járművet egy agresszív idegen faj védi a váratlan behatásoktól. A Ragadozók módszeresen vadásszák le az alakulat tagjait, míg végül a kapitánynak döntenie kell, vagy az emberei életét igyekszik megóvni – és ezzel szembemegy a vállalat parancsával, vagy súlyos áldozatok árán elfoglalja az űrhajót…

A kötet folytatásos formában 2016 nyarán jelent meg a tengerentúlon a Dark Horse Comics gondozásában, ezt követte az összes – szám szerint négy – részt tartalmazó kiadás ’16 októberében. A kötetet az ismert angol író és képregényíró, Dan Abnett jegyzi, aki olyan alkotásokon is dolgozott az elmúlt évtizedekben, mint a Batman, a Galaxis Őrzői, a The Punisher vagy a Warhammer univerzum. A rajzokat a Star Wars: Legacy sorozatról is ismerős Brian Albert Thies készítette, míg a borítókép David Palumbo keze munkáját dícséri.

Összességében elmondható, hogy egy nagyon színvonalas képregény boldog tulajdonosa lehet az, aki beruház a kötetre. A történet érdekes és megbújik a lapok között némi morális mondanivaló is egy-két kellemes, vonatkozó filmes utalás társaságában. Thies rajzstílusát véleményem szerint először picit szokni kell, de a végére egészen megkedveltem a munkáját, ami a fontos pillanatokban valóban lenyűgöző képekkel ajándékozza meg a rajongókat. Ha szereted az Alien/Predator/Prometheus univerzumot nem fogsz csalódni ebben a kötetben.

8/10

A kötet a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg 2018 decemberében, e hónap végén pedig érkezik a sorozat második kötete a Prometheus.