Nem mondhatnám, hogy nagyon túlteng a kínálat horror terén, így össze-vissza kell kutatkodni, hogy tudjunk már írni valamiről. Így akadtam rá a 2021-es Prey / A vadász és a préda című filmre, ami persze még mindig nem "igazi" horror, de kellően sötét hangulatúnak tűnt ahhoz, hogy tegyek vele egy próbát. Ez egy német alkotás, melynek írója és rendezője Thomas Sieben, a főszerepben pedig David Kross, Hanno Koffler, Robert Finster, Livia Matthes és Maria Ehrich látható.

Öt jóbarát egy vadregényes túra keretein belül ünnepli meg azt, hogy Roman elveszi élete nőjét. Minden jól megy, beszélgetnek, elvannak, ám amikor visszatérnek az autójukhoz valaki rájuk lő és a főhőseinknek igen hamar rá kell döbbenniük, hogy innen nem léphetnek le csak úgy. Megkezdődik a hajsza, melyben ők a préda.

Nem egy bonyolult történet, de láttunk már hasonlót ahhoz, hogy tudjuk, ha kellően feszültté teszik a hajszát és érdekessé a karaktereket, akkor bőven elég ennyi is a kellemes szórakozáshoz. Én szeretem az embervadászatos filmeket, mert mindig izgalmas látni, ahogyan az emberek a túlélésük érdekében visszatérnek a természethez és kihasználják annak adottságait. Hát ebben a filmben, ilyen nem volt. Az persze nagyon érdekes volt, hogy nem tudtuk a cselekmény nagyjából feléig, hogy ki a vadász és miért teszi, amit tesz. Nem volt ugyanis semmi összetűzés helyi nehézfiúkkal, vagy nem mutattak meg egy őrült sorozatgyilkost, akinek az a heppje, hogy szabadon engedi az erdőben az áldozatát, hogy aztán levadássza. Tehát kíváncsivá tudtak tenni, hogy vajon ki és miért lövöldözik? Miért van az, hogy néha egyből betalál, míg máskor inkább csak játszik? Megfelelő választ azért nem nagyon kaptunk mindezekre. Sőt, a háttérben meghúzódó történet eléggé ellentmondásos volt és felvet azért jópár kérdést.

A karakterek terén nagyjából ki lehetett találni, hogy kik, mikor fognak kipurcanni. Igyekeztek valami belső ellentéteket és feszültséget is felvázolni a csoporton belül, csak ez egyrészt tök átlátszó volt, másrészt annyira igazából senkit nem érdekelt. Főleg nem úgy, hogy felesleges flashback jelenetekkel húzzák az időt. A legnagyobb baj viszont az volt, hogy annyira ökör módon reagáltak a szereplők, hogy az egészen félelmetes. Ezek tök életképtelenek voltak. Meg sem próbáltak összedolgozni, vagy kifundálni valami tervet. Csak mentek és mentek és mentek. Példa: bejutnak egy vadászházba. Ahol ugye simán el tudnák barikádozni magukat, esetleg fegyver után tudnának nézni, kitalálhatnák, hogyan fegyverezzék le a támadót. Kaja is van, meleg is van. Ők bent vannak, a vadász meg kint, tehát előnyben lennének, mint a szabadban. Erre mit csinálnak? KIMENNEK! Miközben ott van fegyverrel a kézben a gyilkosuk. Komolyan mondom, ekkor már felnevettem és elengedtem azt, hogy én ezek közül bárkinek szurkoljak.

Volt persze még néhány furcsaság és jó értem, hogy nagyon meg akarták mutatni, hogy mi mozgatja a gyilkosot. Különösen azután, hogy felfedték a személyét, de az egész nem állt rendesen össze. Ezeknek eszükbe se jutott valami fegyvert találni. Csak egymást marták tök feleslegesen, miközben azon lamentáltak, kit hagyjanak hátra. Nagyszerű barátok mondhatom. A fényképezés, az operatőri munka és persze a környezet kárpótolt azért valamennyire, de bőven nem annyira, hogy élvezetessé tudják tenni a látottakat. Volt persze egy-két ötletes megoldás és egy kifejezetten váratlan pillanatnak, de sajnos ez nem segített az élményen. Altató filmnek nem rossz, de ha izgalmas, feszült szórakozásra vágytok, akkor bizony kerüljétek el ezt a filmet.

IMDb | Netflix