Manapság gyakori a klasszikusok feldolgozása, modern köntösbe bújtatása, vagy az alapkoncepció megtartása és új környezetbe helyezése. Jane Austen leghíresebb regényével is így tettek, a Büszkeség és balítélet meg a zombik (Pride and Prejudice and Zombies) már a címe alapján nevetségesnek tűnt számomra, azt hittem, hogy valami újabb Asylum-féle trash, az előzetest látva viszont látványos horrorvígjátéknak tűnt, ami bár az eredeti mű meggyalázásának látszott, de szórakozást garantált. Mégis, számomra másként sült el.
Mr. Bennet (Charles Dance) szerény körülmények között él, állandóan csacsogó feleségével (Sally Phillips) és öt gyönyörű leányával. Mrs. Bennet legnagyobb vágya, hogy lányait a legjövedelmezőbb nászba jutassa, hogy kevéske hozományukkal is rangos férjet találjanak. Csakhogy második lányával (Lily James) nem lesz könnyű dolga, Elizabeth kisasszony ugyanis éles eszű, rafinált, kalandvágyó, és soha nem menne érdekből férjhez. A szomszédságba egy gazdag ifjú költözik, Mrs. Bennet pedig azonnal potenciális vejét látja meg benne, így fogja az összes lányát, és megjelennek a férfi bálján, ahol kölcsönös szimpátia alakul ki Mr. Bingley és a legidősebb Bennet-lány, Jane között. Elizabeth pedig összeismerkedik Mr. Bingley legjobb barátjával, Mr. Darcyval, akit bár elsőre vonzónak talál, rendkívül gőgösnek, büszkének és arrogánsnak látja. A férfi szintúgy nincs elragadtatva a lánytól, csakhogy a bálra betörnek a zombik, a Bennet-lányok pedig újabb oldalukat mutatják meg: hány férfi tudna ellenállni a gyönyörű, intelligens nőknek, akik szakszerűen végeznek ki élőhalottakat, a harisnyakötőjükbe rejtett tőrökkel és kardokkal?
Egyértelműen a báli jelenet a film csúcspontja, de sajnos rövid ideig tart, és többször nem is ismétlődik meg az a hangulat. Elképesztő marhaságnak tűnt számomra az ötlet, a film elején pedig egy kétdimenziós jelenetsorban fel is vázolják a koncepciót, miszerint a 19. századi Angliát egy olyan pestisszerű kór támadta meg, ami élőhalottá változtatja a megharapott áldozatokat, de csak akkor, ha emberi agyat fogyasztanak. Nyilvánvaló, hogy ez a tálalás egy vicc, abszolút komolyan vehetetlen, a film pedig nem csak Austen regényéből, hanem annak átiratából készült, s bár utóbbit nem olvastam, csak remélni tudom, hogyha már a klasszikust gondolta így átdolgozni az író, az egészet poénra vette, a filmmel ellentétben. A bál jelenete megadja azt, amit vártam volna a filmtől, látványos, szépek a kosztümök, a díszletek, a főszereplő nők badassek, a zombikat pedig hentelik. Csakhogy ez a felállás körülbelül 5 percig tartott, utána pedig visszacsöppentünk a Büszkeség és balítélet cselekményébe, azaz Darcy és Elizabeth játékaiba. Azonban az eredeti mű rendkívül okosan és feszesen mutatja be a nemek közti játszmázást, hogy két fiatalt a kezdeti vonzalom ellenére mennyire el tud taszítani egymástól az arrogancia, a gőg és az előítéletek. Ebben a filmben ez nincs jól kibontva, csak a fő cselekményszálakat, fordulatokat tartották meg, de a főszereplőkkel abszolút nem lehet azonosulni, indítékaik, cselekedeteik nincsenek részletezve.
De akkor mi maradt, ha máz-apokaliptikus a környezet - talán vérbő képsorokat látunk, amiben csak úgy hemzsegnek az élőhalottak? Egyáltalán nem, a készítők nagyon takarékoskodtak a vérrel, teljes mértékben jelentéktelenné váltak a zombik, ahogyan az egyik legérdekesebbnek tűnő karakterről is kiderült, hogy az őt alakító Lena Headey csak ideugrott a Trónok harca forgatásáról, hogy a nevét adja ehhez. Összességében nagy csalódás volt a film, bár a látvány tényleg szép, teljes mértékben fölöslegesnek érezem az elkészültét, ennek fényében pedig inkább vagy maradok az eredeti Büszkeség és balítéletnél, vagy megnézek egy zombifilmet, de a kettő együtt nem fér meg.
Szerintem: 5/10