„A vadászat” című thrillerre reflektálva tudomást szereztem egy friss bírósági ügyről, ami igen hasonlít a filmben látottakra. Ez egy igen kényes téma, nem sokszor foglalkoznak vele nyíltan, ezért készítettem egy riportot az ügyben szerepet játszó egyik szakértővel. A riportban megőriztem a névtelenséget, illetve pár részletet - a felismerhetőség elkerüléséért - megváltoztattam.
- Tudna-e nekem segíteni abban, hogy az ügyet nagy vonalakban, de átlássuk, mesélne róla?
- Az ügy lényege a következő: egy pár 11 hónapja van egymással, interneten ismerkedtek meg. A nő egyik nap elment másfél órára, a férfire hagyva 3 éves kislányát. A férfi közben laptopján dolgozott - ezt az informatikai szakértő is bizonyította -, a kislány pedig ebben az időben kikéredzkedett a mosdóba, „nagy dolgot” végezni. A férfi kikísérte és elvégezte a szokásos higiéniai ellátást, majd a bugyit már nem adta vissza a gyermekre, mondván, nemsokára hazaér anya, aki megfürdeti. Az anyának este - a férfi már nem volt ott - elmesélte a kislány, hogy amíg anyja nem volt otthon, a férfivel „puniztak” illetve „büdös és vörös volt a kuki”. A nő érthető módon kétségbeesett, rögtön felhívta barátnőjét és - a későbbiek során fontos: sajnálatos módon a kislány füle hallatára - elmesélte a hallottakat. Ezt követően telefonjával rögzítette lánya beszámolóját, lényegében interjút csinálva a kislánnyal.
Másnap az anya elvitte gyermekét nőgyógyászhoz, ahol megállapították, hogy a kislány rendben van, nem mutatható ki semmilyen abúzus fizikai nyoma. Ezt követően egy szakértő - a szakma szabályaival ellentétesen - tényként és nem szakértői valószínűségként állapította meg, hogy a kislány beszámolója élményszerű, szagélményen alapszik, következésképpen valós.
- Az anya mivel vádolta pontosan a férfit, milyen vádak alapján emelt vádat az ügyészség?
- Az ügyészség először megszüntette az eljárást bizonyítottság hiányában. A nő erről tudomást szerezve a korábban eljárt szakértővel bement egy TV-műsorba „roadshow-zni”, melyben arról volt szó, hogy ilyen esetekben milyen nagy arányú a látencia. Az anya panaszára az ügyészség később mégis vádat emelt. Szemléletes, hogy ezt követően az anya blogot is indított, azzal, hogy "gyertek lányok, mindenki járjon el bátran a gonosz férfiakkal szemben, itt van az én esetem, amiből mindenki tanulhat".
- Pontosan mi volt a vád?
- A vád lényege szerint a férfi a nemi szervét hozzányomta a kislány arcához és annak nemi szervéhez. Behatolás ugyan nem történt, ennek ellenére jogilag úgynevezett befejezett erőszakos közösülésről beszélhetünk. A jogi minősítés pontosan: felügyeletére bízott, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntette. (Azért védekezésre képtelen személy sérelmére, mert a büntetőjogban minden, 12 év alatti ember védekezésre képtelennek minősül.)
- Hogyan viselkedett a vádlott a tárgyaláson, kiült-e rá valami szemmel látható lelkiállapot?
- Az egyébként tanár foglalkozású férfi a tárgyaláson nem ismerte el a bűnösségét, lényegében kikérte magának az álláspontja szerint alaptalan vádakat. Lényeges, hogy a vádlott ezen ügy miatt egyrészt az állását is elveszítette, másrészt 2-3 napra még őrizetbe is került. Becsatolt egy felvételt, ahol látszik, ahogy a kislány - még az eset előtt - az általa nemrég megtanult „büdös” szóval játszik, valamint kiderült, hogy volt olyan eset is, mikor a pár úgy szeretkezett egymással, hogy eközben a kislány ugyanabban az ágyban aludt. Nem zárható ki tehát, hogy a kislányt itt és ezáltal érhette olyan szó, szag vagy látványbenyomás, melyre későbbi beszámolóját alapozta. A férfi az eljárás során egyébként megtört, nyilatkozata szerint neki a büntetés már megváltás lenne, hisz már elszenvedte a magáét. Volt, hogy Kafkát idézte: a büntetés az eljárás maga.
- Kikérdezték-e a kislányt, hogyan viselkedett?
- A gyermeket a bíróságon természetesen nem hallgatták ki, vele külön szakértő foglalkozott. Kiderült, hogy nagyon szerette a férfit, egy későbbi felvételen elmondta, hogy egy szó sem igaz a történtekből, mindezt csak kitalálta. A nő ezt a felvételt titkolta az eljárt szakértők elől. A férfit szintén megvizsgálták, szexuálpszichológiailag teljesen normálisnak bizonyult.
- Mit állapított meg a bíróság, mi segítette a döntéshozatalt?
- A bíróság úgy ítélte meg, hogy a „gyerekszáj” által elmondottakat mindig fenntartással kell kezelni. Ráadásul ebben az ügyben a férfi védekezése megcáfolhatatlan. Egyébként ilyen esetekben 5-10 évig terjedő szabadságvesztést lehet kiszabni. A döntésben segített az a büntetőjogi alapelv, miszerint kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlott terhére értékelni nem lehet. (Latinul: in dubio pro reo.) Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy csak akkor mondható ki valaki bűnösnek, ha azt a vádló (jelen esetben az ügyészség) kétséget kizáróan, büntetőjogi bizonyossággal bebizonyította. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy inkább fusson száz bűnös, mint egy ártatlan üljön. (Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ezért is nem lehet megoldás a halálbüntetés más esetekben, hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy esetleges tévedés esetén ilyenkor már nem lehetne kit kiengedni a börtönből.)
- Van-e visszhangja az ügynek?
- Tudtommal nincs.
Nagyon köszönöm interjúalanyom közreműködését. Az ügy rávilágít, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni, nem szabad előítéletesnek lenni, meg kell próbálni objektívnek maradni, meg kell próbálni a tényeket maradéktalanul feltárni. Tanulság továbbá, hogy egy gyerek beszámolójára önmagában nem bízhatjuk rá magunkat, a „gyerekszáj” önmagában sosem lehet az objektív meggyőződés alapja.