Amikor először láttam az előzetest, az év legjobban várt horrorfilmjévé vált számomra. Mindig is érdekelt az okkultizmus és az ehhez kapcsolódó szertartások, szimbólumok, szemléletmódok, ezért amikor megtudtam, hogy a Regression ezt a témakört járja körül, rendkívül nagy elvárásokkal álltam neki a filmnek. Ha megnézzük az eddigi alkotásokat, melyek a sátánizmussal foglalkoznak, olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint a Rosemary gyermeke, Az ördög háza, Az ördög ügyvédje, Ómen, melyek egytől-egyig zseniálisak. A most bemutatásra kerülő amerikai-spanyol koprodukció különlegessége, hogy egészen új megvilágításból közelíti meg az említett témakört, valamint olyan neves színészek alakítják a főszereplőket, mint Ethan Hawke és Emma Watson.

A 90-es évek elején járunk. A 17 éves Angela Gray (Emma Watson) azzal vádolja meg édesapját, hogy az utóbbi egy évben többször megerőszakolta őt. A kihallgatás során az apa nem tagadja tetteit, de különös módon nem emlékszik arra, hogy ilyen szörnyűséget tett volna lányával. Bruce Kenner nyomozó (Ethan Hawke) értetlenül áll az eset előtt, ezért felfogad egy szakértőt, aki a regresszív hipnózis módszerével próbál segíteni az apa emlékeinek felidézésében.

A nyomozás folyamán az Angela által elmondott információk, valamint apja feloldott emlékképei egy sokkal nagyobb rendőrségi ügyre engednek következtetni, ami összefüggésben van egy városbeli sátánista szekta működésével. Az eset hallatán a városlakók között eluralkodik a pánik, a paranoia, ami az események lefolyása alatt végül kiterjed a rendőrségre, és köztük Bruce Kenner nyomozóra is.

Mindenek előtt szeretném kiemelni a zseniális színészi alakításokat. Ethan Hawke frenetikusan hozta a földhözragadt, karizmatikus nyomozó szerepét, hitelesen adta elő a film játékideje alatt lezajlott karakterfejlődését. Emma Watson szintén tündökölt a meggyötört áldozat szerepében. Egészen más jellemvonásokkal bíró karakter bőrében is éppúgy megállta a helyét, mint a Harry Potterből ismertté vált Hermione Granger képében.

A film hangulata végig nagyon sötét, félelemkeltő, ami a képi világról is elmondható. A fekete mise bemutatása messze a film egyik leghatásosabb jeleneteként szolgál. A deviáns szertartás kegyetlenségének ábrázolása vérfagyasztó, sokkoló. Külön örültem, hogy a félelemkeltést nem jump scare elemek vagy öncélú erőszak használatával érték el a készítők, hanem a nyomasztó képi világ és a megteremtett hátborzongató atmoszféra alkalmazásával.

A film végi csattanó egy külön bekezdést érdemelne, hiszen teljesen átértelmezi az eddig lezajlott eseményeket. Igaz, lehetett sejteni hogy mihez fog kapcsolódni a fordulat, azonban olyan bravúros és meghökkentő, hogy szinte becsapva érzi magát tőle a néző. A Regression egészét nézve azt kell mondjam, tökéletesen megfelelt az általam felállított nagy elvárásoknak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a pszichológiai horrorfilmeket.

Értékelésem: 10/10

IMDb | mafab