Az elmúlt évtizedekben számos eltűnéses vagy emberrablásos történetet ismerhettünk meg. JonBenét Ramsey, Jimmy Hoffa vagy Maddie McCann esete különösen borzasztó, mivel eltűnésük óta semmiféle nyom vagy bizonyíték nem derült ki sem az elkövetőről, sem az elkövetés módjáról vagy az áldozatok jelenlegi hollétéről. Azonban mi a helyzet akkor, ha az eltűnésnek számos szemtanúja is akad, erről részletesen be is számolnak, az eltűnt személy is idővel előkerül, ám elmondása alapján az elrablói nem emberi lények voltak? Travis Walton esete a legkülönlegesebb és legjobban dokumentált eltűnések közé tartozik, amire még most, 45 év után sincs megnyugtató válasz.

Az a bizonyos éjszaka

1975-öt írunk. Travis Walton egy 22 éves amerikai fiatalember, aki az Arizona államban található Snowflake nevű városkában éldegél feleségével és fiával. Bajuszos, szőkésbarna hajú, élettel teli vidám fickó, aki az amerikai álmot kergeti oldalán szerető családjával és munkatársaival. Utóbbiak közül Mike Rogers-szel szinte testvéri viszonyt ápolnak, gyerekkoruk óta legjobb barátok, és barátságukat csak tetőzim mikor Travis Mike húgát, Danát veszi el feleségül. Travis és Mike mindketten favágóként dolgozik, az Amerikai Erdészeti Hivatal alkalmazottjaként hat társával a környező erdőségekben vállaltak fakitermelést és erdőgazdálkodást.

1975. november 5-ike egy átlagos szerdai munkanapnak indult Travisék számára. Kollégáival, Ken Petersonnal, John Goulette-tel, Steve Pierce-szel, Allen Dallis-szel, Dwayne Smith-szel és természetesen Mike Rogers-szel a lakóhelyüktől nem messze lévő Apache-Sitgreaves Nemzeti Parkban, Arizona egyik legmagasabban fekvő pontján vállaltak aznap bozótírtást. A hét favágó a műszak leteltével este hat körül, alkonytájt hazafelé indult furgonjukkal, amikor pár mérföld után, Turkey Springs közelében hirtelen az úttól jobbra egy világító csésze alakú tárgyra lettek figyelmesek, amely kb. hat méterrel a föld felett lebegett. Közelebb hajtottak és megfigyelték, hogy a tárgy alakja egy ellipszishez hasonlított, ezüstös lemezszíne volt, és fényesen ragyogott. A mérete kb. 8 láb (2,4 méter) magas és 20 láb (6,1 m) átmérőjű volt. Rogers megállította a teherautót, pár pillanatig az objektumot nézték. Néhány másodperccel később Walton kiszállt és elindult a korong irányába. A többiek rákiabáltak, hogy jöjjön vissza, de a férfi - mit sem ügyelve rájuk - továbbra is a tárgy felé tartott. A teherautóban maradtak látták, hogy Walton már majdnem a tárgy alatt volt, amikor a korong egy bődületes, turbinához hasonló hangot kezdett el kiadni. A korong ezután egyik oldaláról a másikra kezdett el hullámozni, ekkor Walton óvatosan elkezdett hátrálni a tárgytól. Miután tett pár lépést hátrafelé, a többiek egy kékes-zöldes fénysugarat láttak kilövellni a korongból, ami szó szerint megdermesztette Waltont. Travis kinyújtott karokkal és lábakkal felemelkedett a levegőbe, majd mereven visszafelé repült körülbelül 3 méternyit, és arccal lefelé a földre csapódott.

A többiek ezt látva azonnal bepánikoltak, a sofőrülésen lévő Rogers nyomban gázt adott és elhajtottak a helyszínről. Pár száz méter után vették észre, hogy a korong már eltűnt. Ekkor Mike a fékbe taposott, és gyors tanakodás után visszahajtottak Travisért. A férfi azonban nem volt sehol, a füves talajon csupán a földbe csapódásból keletkezett helyét találták. Mivel még mindig féltek, nem mertek kiszállni a kocsiból, így inkább visszafordultak Snowflake felé.

A kutatás elkezdődik

A legközelebbi városkába, Heberbe érve a srácok telefonon, egy utcai fülkéből felhívták Marlin Gillespie sheriffet, aki segédjével, Coplan járőrrel hamarosan meg is érkezett hozzájuk, és együttesen mentek vissza az esemény színhelyére. Miközben a srácok elmesélték Marlin sheriffnek Travis eltűnését, a törvényszolga körbejárta a területet, és hitetlenkedve fogadta a történteket, ittasnak gondolva őket. Mikor Marlin felvetette, hogy nem rossz a fedősztorijuk, de most már mondják el az igazságot, hogy hogyan ölték meg és hová temették el Walton testét, az akkor 17 éves Steve Pierce annyira megdöbbent és kiakadt a felmerült kérdésen, hogy a sheriff szeme előtt sírni kezdett. Könnyes szemmel magyarázta, hogy minden, amit elmondtak, az igaz és megtörtént. A sheriff – látván a kiborult embereket – hazaküldte őket, őmaga visszakocsikázott a snowflake-i hivatalba, és egy ötvenfős keresőcsapatot toborzott össze, akik között nyomkeresőkutyák, keresőhelikopterek, járőrök és tapasztalt erdészek is voltak. Este fél 10 tájékán értek vissza az erdőségbe, és kutatni kezdték Walton nyomait. Mivel semmire sem jutottak, és már jócskán benne jártak az éjszakában, így azt gondolva, hogy Travis akkor hordott ruházata miatt (egy sima farmer, ing, dzseki és bakancs volt rajta) valószínűleg meghúzódott valahol a hipotermia elkerülése végett, a keresést felfüggesztették, és másnapra halasztották.

Másnap, csütörtök reggel Pierce-et azzal fogadta barátnője, hogy anyja megtiltotta, hogy találkozzanak, mivel az a hír járja a városban, hogy megölték Travist. A férfi felháborodva ment a sheriff hivatalába, ahová addigra már a többiek is megérkeztek. Walton testvére, Duane is a városkába érkezett, hogy édesanyjának és Travis családjának segítsen. Duane útközben meglepődve tapasztalta, hogy bár a városka tele volt emberekkel, az eltűnés helyszínén egyetlen rendőrt vagy területi ellenőrt sem talált. A sheriff irodájába rohanva felháborodottságának adott hangot, mire a sheriff megnyugtatta, hogy délutánra megérkezik az erősítés. Miután a kutatócsoport kiegészült a lovasrendőrséggel is, az embereket négy részre osztották, de a szemtanúkat próbálták elszeparálni egymástól, így mindegyik csoportban csak egyikük tartózkodhatott. Goulette elmondása szerint a kutatás alatt a sheriff-helyettesek végig azt szajkózták, hogy mondják meg, hol a holttest, tudják, hogy megölték Travis, és addig nem mennek haza, míg be nem vallják, vagy a holttest elő nem kerül. Az újabb sikertelen kutatási kudarc miatt a szomszéd Navajo megyei sheriffhelyettes egyike felvetette, hogy csináltassanak hazugságvizsgálatot az egész csapattal, amely ötletre a sheriff egyből lecsapott.

Péntek reggelre már eléggé megnövekedett az eltűnés visszahangja, médiumok, kormányhivatalnokok, ufókutatók és a sajtó munkatársai sorra jelentek meg Snowflakeben, pokollá téve a helyiek, Travis kollégái, illetve azok családjuk életét. Zaklatták a családokat, hozzátartozókat, öngyilkosságot vagy gyilkosságot feltételezve. A sheriffhelyettes által felvetett ötletet, a poligráfos vizsgálatot péntek délután kezdték előkészíteni.

Az első hazugságvizsgálat

A tesztre november 10-én, hétfő délelőtt került sor, Cyrus „Cy” Gilson, a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársa vezetésével. Gilson egy négy pontból álló kérdéssort készített Rogerséknek, köztük olyanokat, hogy volt-e aznap Waltonnak fizikai sérülése, vagy konfliktusa a társaival, valóban észleltek-e földönkívüli jelenséget, illetve ők temették-e el Travis holttestét Turkey Springsben. Ezeket megfelelő sorrendben olvasta fel a gyanúsítottaknak, mindezt négyszer-ötször megismételve. Az így készült eredmények azonban mindenki meglepetésére a fiúk igazát bizonyította, a hat férfiből ötnek sikeres lett a vizsgája, egyedül Rogers-é lett értékelhetetlen, a fiatalember ugyanis megelégelte a kérdezősködést, és kiment a vallatás vége előtt. Az esély, hogy az öt férfinak ugyanaz az eredménye jöjjön ki minden kérdésre, egy az egy millióhoz volt. Miután Gillespie sheriff megtudta a teszt eredményét, látszólag megváltoztatva eddigi véleményét, ezekkel a szavakkal fordult a sajtóhoz: „Nincs semmi kétségem afelől, hogy az igazat mondják.”.

A sikeres hazugságvizsgálat ellenére nem csitult a médiavisszhang, sőt, még jobban kezdtek elharapózni az indulatok. Aznap estére minden csatornán vezető hír lett a poligráfos vizsgálat eredménye, és emberek tízezrei estek pánikba egy esetleges ufótámadás eshetőségén. Az önjelölt ufóvadászok és csillagászok még tovább szították a tüzet, a médiát kihasználva próbálták megosztani mindenkivel összeesküvés-elméleteiket. Gillespie megpróbált minél több információt gyűjteni Mike-ék ellen, mert bár két szemével látta a hazugságvizsgálat eredményét, képtelen volt azt elfogadni. Ám az éjszaka is tartogatott még meglepetéseket.

Travis előkerül

November 11-én, nem sokkal éjfél után, 00:05-kor Travis nővérénél megcsörrent a telefon. Grant Neff, Travis sógora vette fel a kagylót, és a vonalban egy zaklatott férfi hangja hallatszott. „Visszahoztak. Gyertek értem, itt vagyok Heberben.” Grant nem tudta mire vélni a dolgot, azt hitte, huligánok szórakoznak vele. Le akarta tenni a kagylót, mire a hang ismét megszólalt: „Ne, várj, Grant! Travis vagyok.” Grant meglepődött. „Travis? Hol vagy pontosan?” „Itt vagyok a heber-i Exxon benzinkútnál”. „Rendben, Travis, maradj ott, azonnal indulunk érted”.

Grant, mielőtt a benzinkúthoz ment volna, tett egy kis kitérőt és elhajtott a 3 km-re lévő sógorához, Travis bátyjához. Bár Duane is elég szkeptikus volt a hívást illetően, szerinte csupán suhancok szórakoztak, Grant erősködésére kötélnek állt, és kettesben folytatták az utat az 33 km-re lévő Heberbe. A benzinkúthoz érve kikerekedett a szemük: Travis félig fekvő helyzetben ült a telefonfülke mellett, nagyon megviselt állapotban. Sápadt bőre, beesett szemei és kiszáradt ajkai arról árulkodtak, hogy napok óta nem vett magához sem ételt, sem italt. Az erősen legyengült Travist rokonai besegítették az autóba, és hazahajtottak vele. Útközben Travis egyre csak azt mondogatta, hogy ég a bőre, mintha tűvel szúrkálnák, és hogy azoknak a valamiknek hatalmas szemei voltak, amellyel egyre csak őt bámulták. Az időérzéke is eltompult, a férfi szentül meg volt győződve, hogy csupán pár órát volt távol, mivel a borostája nem volt több fél naposnál. Mikor Grant közölte vele, hogy több, mint 5 napja tűnt el, Travis hitetlenkedve meredt maga elé.

Mi történt Travis Waltonnal?

Granték hazavitték Snowflakebe Travist, hogy kipihenhesse magát. A férfi annyira le volt gyengülve, hogy semmilyen táplálék nem maradt meg benne, csupán egy kis pudingot és vizet tudott magához venni. Lázálmai és a történtek hatásai jócskán megviselték, nem tudott másra koncentrálni. Elmondása szerint csupán annyira emlékszik, hogy a korongból érkezett villanás után egy fehér, vakítóan világos helységben találta magát egy asztalon feküdve, és körülötte három, szürkés színű alak állt. A lényeknek hatalmas fekete szemeik voltak, amelyek rá meredtek, és Travis érezte, ahogy próbálnak kommunikálni vele, ám ő nem tudott válaszolni nekik. A karján égető tűszúrásnyomot érzett, valószínűleg valamiféle vizsgálatokat végeztek rajta (a nyoma hetekig meglátszott a férfi karján). Travis felpattant, kirohant a helységből, ahonnan egy hideg folyosóra jutott. Találomra beszaladt egy helységbe, ahol egy fekete háttámlájú fotel- és egy vezérlőpultszerűséget vélt felfedezni, amelyen gombok és rudak sokasága sorakozott. A pult előtti székbe ülve Travis meghúzott egy kart, és hirtelen egy hatalmas csillagtérkép bukkant elő, amely lassan forogni kezdett. Egy másik kart meghúzva Travis zoomolni tudott a világító fénypontok közé. Hirtelen egy tompa hangot hallva Travis felugrott a székből, mire a csillagtérkép eltűnt. Travis a szemközti falon egy ovális kivágást vélt felfedezni, valószínűleg egy ajtó lehetett, amin belépve egy emberszerű alakot talált, valamiféle védőruhába és sisakba bújva. A lény éreztette Travisszel, hogy nem kell félnie, és menjen vele, így egy lefelé tartó folyosón haladtak tovább. A folyosóról egy szobába lépve másik három alakkal találta szemközt magát; kinézetük nagyon emberi volt, Travis két férfit és egy nőt vélt felfedezni bennük. Hasonló ruházatot viseltek, mint az előbbi humanoid, ám rajtuk nem volt sisak. Mikor Travis kérdéseket szeretett volna feltenni neki, unott ábrázattal néztek maguk elé és halkan motyogtak valamit. A női lény karon fogta, és egy kicsi asztalszerűséghez vezette, leültette és mielőtt Travis tiltakozhatott volna, egy átlátszó maszkszerűséget tett az arcára, amelyben valamiféle légnemű anyag kavargott, amelytől Travis szinte azonnal elájult. Mikor ismét magához tért, már Heber határában feküdt az autóút mellett, ziláltan, csapzottan. A nem messze lévő benzinkúthoz vonszolta magát, és utolsó erejével tárcsázta nővére számát, majd lefeküdt a fülke mellé és várta a kiérkező segítséget.

A vizsgálatok elkezdődnek

Duane pár nappal korábban egyeztetett egy tudósokat, mérnököket és természettudományban jártas embereket tömörítő szervezettel, név szerint a Ground Saucer Watch (magyarul Földi Csészealj Észlelőcsoport) egyik tagjával, William H. Spaulding-gal, miszerint egy ismert orvos szívesen elbeszélgetne és segítséget nyújthatna az ügyükben. Mivel Duane emlékezett erre az ajánlatra, felhívta Spauldingot, akinek javaslatára Travisszel együtt kedd reggel Phoenixbe hajtott, hogy találkozzon az orvossal. Ám csalódniuk kellett, mivel Lester Steward nem egészségügyi doktor volt, hanem csupán egy hipnoterapeuta. Ebből a látogatásból később jelentős probléma adódott, mivel Spaulding és Steward szerint a két Walton közel két órán át tartózkodott az irodájukban, a „doktorok” szakmai hozzáértését vitatva, ám Travis és Duane szerint az egész nem tartott 45 percnél tovább.

Még ugyancsak kedd délután Duane fogadott egy hívást, amely Coral Lorenzentől, egy civil ufókutatócsoport tagjától érkezett, aki megígérte, hogy két rendes egészségügyi orvos meg fogja vizsgálni Travist, erre szavát adja. Délután fél négykor meg is érkezett Joseph Saults és Howard Kandell, akik el is kezdték a vizsgálatokat. Ám hozzá kell tenni, hogy ezzel egyidőben Lorenzent felkereste egy amcsi bulvárlap, a National Enquirer, hogy amennyiben kizárólagos jogot kapnak az eredmények és a Travis által elmondottak közlésére, állják a vizsgálat összes költségét. Lorenzen és Duane belementek, így másnap reggelre a bulvárlap le is hozta az eredményeket: Walton egészsége (leszámítva a kiszáradást) teljesen rendben van, nincs semmilyen nyoma értelmi vagy testi sérülésnek. Azonban két apróság feltűnt az orvosoknak: Travis jobb könyökénél egy pici folt volt látható, amelyet nem az általuk beadott erősítő injekció nyoma okozott, mivel nem a vénája mellett alakult ki, hanem már az injekció beadása előtt is ott volt. A másik, amire a szkeptikusok azóta is perdöntőként hivatkoznak: Walton vizeletében nem találtak ketont. A keton egy olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amelyek nagy mennyiségű vízveszteség hatására jelenik meg az emberi szervezetben, pl. kiszáradás esetén, mikor is a szervezet elkezdi a túlélés érdekében lebontani a zsírszöveteket, és ennek melléktermékeként keletkezik a keton. Ám ezek szinte teljes hiánya megkérdőjelezi Walton állítását.

Célpontban a szavahihetőség

Duane direkt nem szólt sem a sheriffnek, sem a médiának, hogy Travis visszatért, két napig teljes titokban szerették volna tartani. Miután a délelőtti találkozó kudarcba fulladt, Spaulding telefonon felkereste Duane-t elnézést kérve a történtekért és egy másik időpontot szeretett volna velük egyeztetni, a férfi indulatosan megkérte, hogy soha többet ne keresse se őt, se a családját. Ezt követően „valami oknál fogva” kedd délutánra kitudódott Travis előkerülése. A média hatalmas szenzációként tálalta a hírt, és az eddig gyilkossággal gyanúsított kollégák helyett mindenki Travisre volt kíváncsi. Gillespie sheriff tajtékzott a dühtől, mert a fiúk neki sem szóltak, az egyik újságíró mesélte el neki, hogy Walton előkerült. A sheriff továbbra sem akart hinni a fiúknak, mindenképp bizonyítani szerette volna a gyilkosság vádját, csak hogy a városkából eltűnjenek végre a nem oda való egyének és vége legyen az egész cirkusznak.

Kitalálta, hogy Travis és Duane tréfája volt az egész história, és ezt az elméletét is mindenféle módon igyekezett bebizonyítani. Miután tudomást szerzett a fülkés sztoriról, amit megerősített a telefonközpont is, kiküldött két járőrt a heber-i fülkéhez, hogy vegyenek mintákat a kagylóról, és meglepő módon egyik ujjlenyomat sem tartozott Travis Waltonéhoz. Gillespie tovább kutakodott: megtudta, hogy miközben még mások Travis-t keresték, Duane és Mike idejük nagy részét az UFO-nyomozókkal és a velük készített interjúk adásával töltötték. A szalagra vett interjúk között - melyeket a nyomozók megosztottak a rendőrséggel - két érdekes történet is volt. Az egyikben Mike kijelentette, hogy elvesztette az erdészettel kötött szerződését, és azt mondta, reméli, hogy Travis eltűnése időt nyer neki a helyzet rendezésére. A másik esetben Duane elmondta, hogy ő és Travis egész életükben nagy ufórajongók voltak (pár évvel születtek a híres roswell-i incidens után), és gyakran vitatták meg, mi lenne a teendő, ha valamelyiküket esetleg elrabolnák. Ezt a szálat erősíti az a tény is, hogy valójában az egész eltűnés előtt két héttel vetítette az egyik nagy amerikai kábelcsatorna az UFO Incident (Az UFO Incidens) című dokumentumfilmet, amelyben egy másik nagy port kavaró esetet, Betty és Barney Hill elrablásának történetét mutatták be (egyébként erről évekkel később kiderült, hogy ordas nagy kamu az egész). Sokan tartják valószínűnek, hogy Travis ebből a dokuból formálta a saját történetét, és két hét alatt sikerült olyan szinten bebeszélni magának és társainak, hogy azt a nyilvánosság elé tárhassa. A szkeptikusok azonban még tovább keresték a bizonyítékokat Waltonék ellen, például az is nyílt titok volt, hogy Travis jelentős adósságot halmozott fel mind számlák kifizetetlenségéből, mind hiteltartozásokból, és így próbált némi anyagi haszont szerezni az interjúkért kapott pénzből. Ismert volt az a tény is, hogy korábban Waltont két év próbaidőre ítélték csekkhamisítás miatt, amit Mike öccsével együtt követett el. Az orvosok jelentéséből továbbá kiderül, hogy semmilyen zúzódást nem találtak Travis testén, ami az űrhajóból érkező fénytől vagy a hátravágódásból származott volna, sőt, a könyökén lévő vörös folt származhatott drogfogyasztásból is. Bár ezt minden rajta elvégzett vizsgálat megcáfolta, nagyon sokan esküsznek továbbra is, hogy egy munka közben bedrogozott ember kitalációját ismerhettük meg. Erősíti ezt a nézetet, hogy Walton bevallotta, hogy Mike-kal valóban szívtak néha marihuánát, ám soha nem munka közben.

Travis eltitkolt poligráfos vizsgálata

Miután Gillespie sheriff Travisék elé állt a bizonyítékaival, Walton határozottan kijelentette, hogy a többiekkel hasonlóan hajlandó ő is hazugságvizsgáló alá vetni magát. A sheriff azonnal kapott az alkalmon, felvette a National Enquirer-rel a kapcsolatot (ők biztosították Travis kezelési költségeit a kizárólagosság jegyében), és megállapodtak, hogy bármi is legyen az eredmény, az nem fog napvilágot látni. Másnap megtörtént a poligráfos vizsgálat, és Travis elbukott rajta. A sikertelenségért Duane és Travis a sheriffet hibáztatta, akinek benne lehetett a keze az eredmény manipulásában, szerintük lefizette a tesztet végző McCarthy-t (ami kissé abszurd, mivel a férfi mögött közel 30 évnyi poligráfos tapasztalat volt), hogy szándékosan olyan kérdéseket tegyen fel, amivel összezavarhatja a férfit. A poligráf 3%-os hibahatára így nem volt meggyőző, azonban ez elég volt Gillespienek, hogy hazugnak kiáltsa ki Travist, Mikeot és Duanet. Az újságírók azonban nem foglalkoztak vele, mindenképp Travist szerették volna szóra bírni, és a következő napokban minden lehetséges embert felkerestek, akik kapcsolatba kerültek a visszatért férfival. Főként az ufókutatók voltak rá kíváncsiak, akiknek jelentős mennyiségű interjút adott. Egy amerikai oldal összeszámolta az archívumok segítségével, hogy Travis és Duane hat hónap alatt nem kevesebb, mint 210 interjút adott, és ezek mindegyikében pontosan ugyanolyan részletességgel írták le az eseményeket, mint azt legelső alkalommal tették.

Felbukkan Philip Klass

Egy magát újságírónak valló, valójában az ufóesetek lebuktatására szakosodott zugfirkász, Philip Klass feltett szándéka volt, hogy akárcsak Gillespie sheriff, ő is bebizonyítsa, hogy az egész elrablásos sztori nem más, mint Mike, Travis és Duane kitalációja, egy halom drogos fantazmája. Klass nem riadt vissza semmitől: összehaverkodott a Travis sikertelen eredménnyel záruló hazugságvizsgálatát lebonyolító McCarthyval, és együttes erővel szálltak szembe Waltonékkal. Klass telefonon zaklatta a férfiakat, nyilvánosan gyalázta őket cikkjeiben és interjúiban, és nem számított neki a pénz sem: Travisnek, a családjának, minden ismerősének és társainak nem kevés összegeket ajánlott fel, ha őmellé állnak és hazugnak állítják be a férfit. Híres volt az az eset, amelyet évtizedekkel később maga Travis mesélt el, és amelyet John Goulette és Steve Pierce is megerősített, hogy Klass fejenként 10 ezer dollárt ajánlott nekik, csak valljanak barátjuk ellen. Persze kinevették a férfit, pedig Klass kitartóan nyomult: az időközben a média zaklatásától elköltözött favágókat még évekig kereste az újabb lakóhelyükön, minduntalan csinos összegeket felajánlva, ám minden alkalommal sikertelenül járt.

Az igazi sikersztori

Travis három évvel az események után egy könyvben írta meg történetét, amely a Fire in the sky – The Walton Experience (Égi tűz – A Walton incidens) címet kapta, és 1978 egyik legnagyobb durranása lett a könyvpiacon. Ebben Walton őszintén leírja az egészet a kezdetektől az idegen űrhajóban átélt eseményeken át a hazaérkezéséig, a zaklatásokat, a poligráfos vizsgálatot, minden apró részletet megmagyarázva. Travis a könyvében is elismeri, hogy egyetlen embernek különösen rengeteget köszönhet: a világhírű ufológus, Dr. J. Allen Hynek a kezdetek óta a férfi igaza mellett állt teljesen 1986-ban bekövetkezett haláláig. Hynek nagyban hozzájárult Travis szavahihetőségéhez, az emberek adtak a véleményére és kevésbé voltak szkeptikusak vele. A könyv sikerének köszönhetően, és persze a különféle interjúk és fellépések után járó gázsiból Travis rendezte összes tartozását, családja kitartott mellette, és továbbra is Snowflakeben élt.

Története bár az évek múltán kissé elhomályosodott, azonban 1993-ban jött a meglepetés: a Fire in the sky-ból filmadaptáció készült Robert Lieberman rendezésében. Lieberman kissé átírta a könyvet, számos dolgot megváltoztatott az eredetihez képest, így mikor a film kijött, Travis Waltonnak meg kellett magyaráznia néhány dramaturgiai változtatást. Először is a filmben kissé idősebbnek ábrázolták a favágókat. Travist D.B. Sweeney, Mike-ot Robert „Terminator T-1000” Patrick alakította, akik akkor már a húszas éveik közepe-végefelé jártak, a valóságban ugye 17 és 22 évesek voltak a srácok. A filmben hatan voltak kollégák, akik átélték az eseményeket, a valóságban hét férfivel történt az incidens. Travisnek valójában két testvére van, Dawn és Duane, belőlük a filmben „csináltak” egyetlen bátyót, Dan-t. Ezen kívül sokkal drámaibban tálalja a film az összes jelenetet, a minél hatásosabb és érthetőbb élmények miatt, például számos jelenetben sokkal több ember volt jelen az egyes helyszíneken, és sokkal több párbeszéd zajlik le köztük, mint az a valóságban történt (erre Travis egy interjúban a megtalálása utáni „kihallgatást” hozta fel példának, amely valójában csak Mike, Dana és őközte zajlott le, ám a filmben többen voltak körülötte). A könyv címét viselő sci-fi szintén Fire in the sky címmel jelent meg, és bár nem robbantott kasszát, a nívós színészi játékoknak, az elképesztően magával ragadó hangulatnak és persze a témának köszönhetően gyors népszerűségre tett szert, kis hazánkban is megjelent Égi tűz néven VHS-en, magyar szinkronnal 1994-ben a UIP Duna Film forgalmazásában, majd 10 évvel később DVD-n is kiadták (csak ajánlani tudom, az egyik legfeszültebb sci-fi thriller, ami valaha készült).

A film promója és egy újabb poligráfos vizsgálat

A film sikere ismét Travisre irányította a figyelmet, több okból is: egyrészt ő és felesége, Dana is kapott benne egy cameószerepet (annál a jelenetnél bukkannak fel, mikor a városlakók Travis eltűnését vitatják meg), másrészt ismét előkerült Philip Klass is. A filmet népszerűsítő kampány részeként Travisék meghívást kaptak a Larry King Live című talkshowba (Larry King a legnépszerűbb showman volt Amerika szerte), ám a forgatás során King váratlanul behívta Klasst is, hogy szembesítsék a két felet egymással. A beszélgetés elég paprikás hangulatban folyt tovább, melynek egy pontján Klass élő adásban „istenverte hazugnak” nevezte Traviséket.

A filmadaptáció által generált újbóli nyilvánosság hatására Walton, Mike Rogers és Allen Dallis beleegyezett abba, hogy egy elég szkeptikus ufológus, Jerry Black kérésére ismét elvégezzenek egy hazugságvizsgálatot rajtuk. A teszteket ismételten Cy Gilson végezte el (aki Mike-ék legelső tesztjét is levezette). Gilson tett egy kis csavart a kérdésekbe, figyelembe véve az eltelt közel két évtizedet, olyan kérdéseket is belecsempészett a tesztsorba, amelyek egy-egy apróságot tartalmaztak (pl. Mike-kal kapcsolatban arra volt kíváncsi, hogy milyen sorrendben ültek az autóban, Travisnek pedig azt tette fel keresztkérdésként, hogy milyen színű ing volt rajta az eltűnésekor). A vizsgálatok eredményeit összegezve végül Cy arra a következtetésre jutott, hogy mindhárom férfi igazat mond, az 1975. november 5-i események valóban megtörténtek úgy, ahogyan az állították hosszú éveken keresztül. A vizsgálat után Walton ugyanazon a címmel kiadta a The Walton Experience című kiadványt, ám kibővítette egy, a Klass vádaskodásait megcáfoló szöveggel.

Mi történt azóta?

Az elmúlt évtizedekben Travis folytatta az interjúadásokat, évente fellép a MUFON (a világ legrégebbi ufókutató szervezete) által szervezett konferenciákon, ám 2008-ban kissé megingott a sikersorozata. Travis az Amerikában nagy sikernek örvendő showműsor, a The Moment of Truth (Az igazság pillanata, nálunk Jakupcsek Gabriella vezetésével volt hasonló formátum Az igazság ára címmel) vendégeként 2008. július 31-én vállalt szereplést, és egy egyszerű kérdésre („Valóban elrabolták az ufók 1975. november 5,-én?) egy igenleges választ adva a poligráf HAMIS választ írt ki. Walton próbálta menteni a menthetőt, a gépek néhai pontatlanságára fogva az eredményt, ám ez a kínos szituáció elég mély nyomot hagyott az emberekben.

A 2012-es év azonban fordulópontot hozott: Travis barátai évtizedeken át felszívódtak, a folytonos zaklatások elől többször is költözniük kellett, és sokáig nem is tartották a kapcsolatot egymással, ám ekkor egykori kollégái, Steve Pierce és John Goulette 36 év után először, a Nemzetközi UFO Kongresszuson kiálltak a nyilvánosság elé, és elmesélték saját szemszögükből a történteket, megerősítve Travis mondatait. Ennek hatására Travis nemrégiben bevállalt egy 17 (!) poligráfos vizsgálatsorozatot, amelyeken átlagosan 97%-os pozitív eredménnyel ment át. A könyve, a film és számos interjúinak köszönhetően már nem szűkösködik, és az idén 67 éves Walton még mindig ugyanolyan lelkesedéssel meséli el történetét ezredjére is, mint annak idején. Az évek során nagy meglepetésre kibékült Gillespie sheriffel is, az egykori rendőrfőnök bocsánatot kért a hitetlensége miatt, és Walton megbocsájtott neki.

Három évvel később, 2015-ben egy amerikai rendezőnő, Jennifer Stein elkészítette az eddigi legteljesebb dokumentumfilmet Travis: The True Story of Travis Walton (Travis: Travis Walton igaz története) címmel, amelyben a legaprólékosabban mutatja be az egész sztorit, megszólaltatva szinte minden még élő résztvevőt, így Travist, Danát, Mike-ot, sőt, még Gillespie sheriffet is. A doku számos díjat bezsebelt fesztiválok szerte, és az egyik legjobban sikerült tényfeltáró munkának tartják a kategóriájában (ezt én is meg tudom erősíteni, valóban zseniális lett). A film extrákkal megspékelve megvásárolható az eBayen potom 20 dollárért, ráadásul az idei évre elkészítettek egy 45. évfordulós változatot belőle, amely bő 10 percnyi kivágott anyagot is tartalmaz, így már ezt a kiadást is be lehet szerezni. Egy apró hír is érkezett nemrég, hogy az Égi tüzet is elérte Hollywood remake-láza, így hamarosan egy feldolgozott változattal fogunk találkozni (hogy minek, az jó kérdés).

Annak ellenére, hogy Travis Walton története a világ legjobban dokumentált és leghíresebb esete, még most sem lehet százszázalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy valóban úgy és az történt, amit hallottunk tőle. Szkeptikusok mindig is lesznek, akik számos ponton igyekeznek cáfolni a történteket, egyre-másra felmutatva kisebb vagy jelentősebb ellentmondásokat, de legalább annyian vannak a másik oldalon is, akik a rengeteg poligráfos eremény miatt, az évtizedeken át tartó, saját maga mellett kiálló Travisnak adnak igazat. A cikk szerzője is utóbbiak táborát gyarapítja, azonban mint minden embernek, bennem is van némi kétely. Mindenesetre Travis Walton története egyhamar nem fog feledésbe merülni, és remélhetőleg nem fog olyan csúfosan végződni, mint pl. Betty és Barney Hill, vagy a roswelli boncolási videó, netán a Patterson-Gimlin film története.

Források:

Travis Walton Abduction - 1975

Égi Tűz Trivia

The Real Fire In The Sky ~ The Walton Experience By Travis Walton

Fire In The Sky – The Walton Experience – By Travis Walton

The Travis Walton Ufo Incident; A Famous, Contentious Abduction

Travis Walton On Fire In The Sky Movie Inaccuracies

Fire In The Sky: A Real Ufo Abduction?

TRAVIS - The True Story of Travis Walton -  45th Anniversary Edition DVD

Az Ufók Léteznek!? 1979

Égi Tűz 1993