Az utóbbi években tagadhatatlanul megfigyelhető a horror világában egy olyan jelenség, amit akár a műfaj újhullámának is nevezhetünk. Ez főleg olyan modern horrorfilmek egyre gyakoribb megjelenését jelenti, amik elszakadva az agyatlan és kliséhalmazoktól hemzsegő tömeg horrorok világától, bátran felvállalva tárnak elénk jóval nyomasztóbb, zavarba ejtőbb és lélekölőbb témákat, amik a közönséges ijesztgetés helyett sokkal inkább a hangulatra és az atmoszférára, valamint a pszichológiai hadviselésre építenek. Ezek a fajta filmek általában sokkal jelentősebb és nehezebb témákat is dolgoznak fel, amiknek hiteles és húsbavágó ábrázolására tökéletesnek bizonyul a horror világa. Az ilyen produkciókra jó például szolgál Ari Aster és Robert Eggers munkássága, de például még A Babadook-ot is ide lehet hozni. És talán nem árulok el nagy titkot már most az elején azzal, hogy Natalie Erika James idei debütáló rendezése, a Relic is ezt a mezőnyt erősíti.

Kay (Emily Mortimer) édesanyja Edna (Robyn Nevin) nyomtalanul eltűnik, ezért a nő, lányával Sam-el (Bella Heathcote) együtt beköltöznek az idős asszony házába, hogy segítsék a helyi erők munkáját. Pár nap elteltével viszont az idős asszony pont olyan váratlanul bukkan fel újra a házban, mint ahogy eltűnt. A nő testét különös zúzódások borítják, de nem hajlandó elmondani, hogy hol járt, vagy mi történt vele az elmúlt napokban. Kay és Sam mellette maradnak, hogy gondoskodjanak róla, és biztosra menjenek, hogy nincs e komolyabb baja. Ám rövidesen furcsa dolgok kezdenek történni körülöttük, ami kezdetben még csak Edna különös viselkedéseiben nyilvánul meg, de ezt hamarosan egyre zavarbaejtőbb események követik.

A Relic nagyon nem egy egyszerű darab. A bevezetőben felsorolt produkciókhoz mérten ez is mérföldekre helyezkedik el a napjainkban divatos és látványos adrenalin löketet jelentő horrorfilmek garmadájától. Első ránézésre talán nem is gondolná az ember egyből horrornak, hanem sokkal inkább egy nagyon nyomasztó kamaradrámának. Egyáltalán nem dolgozik hatásvadász ijesztgetésekkel, és ijesztő démonokkal, ellenben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a hangulat és az atmoszféra alapos megteremtésére. Ez pedig már a film legelső jelenetétől kezdve súlyosan telepedik rá a cselekmény egészére. Ez már megteremt egy barátságosnak és megnyugtatónak közel sem nevezhető alapkörnyezetet, amiben aztán szép lassan ismerhetjük meg a három főszereplőnket és a köztük lévő kapcsolatokat. Az atmoszférateremtés mellett a film - egy jó drámához mérten - pont a szereplőire helyezi a legnagyobb hangsúlyt, hiszen lényegében az ő személyes kapcsolatrendszerük szolgáltatja az alapot ennek a valóra vált rémálomnak. Kay és a lánya, Sam között már alapjáraton érezhető egy feszültség, ami jól tükrözi a nő idős anyjával való viszonyát is. Sam próbálna közeledni nagyanyjához, de az idős asszony problémái ezt a viszonyt is erősen próbára teszik. Röviden, a családtagok között alapjáraton sincs minden rendben, és Edna rendkívüli állapota amolyan kényszerhelyzetet teremt arra, hogy szereplőink szembenézzenek ezekkel a ki nem mondott dolgokkal. Ez mind meg is adná egy remek karakterdráma alapjait, de itt ugye egyáltalán nem egy sima drámáról van szó. Edna karakterén keresztül a rendezőnő megismertet velünk egy nagyon komoly problémát, ami a film egyik központi témájává is válik, ez pedig az időskori demencia. Nem egy egyszerű téma, semmilyen tekintetben, és ehhez mérten James-nek sikerült is a legszívbemarkolóbb és legnyomasztóbb módon átadnia ezt nekünk. A filmnyelvnek köszönhetően a rendezőnő teljesen átérezhetővé tudja tenni ezt az elkeserítő állapotot, mind a beteg, és mind a környezetében lévők szemszögéből. Ezt főleg a látomások, és szürreális motívumok finom adagolásával éri el. Rengeteg szimbólummal dolgozik a film, amiknek a megfejtéséhez nem elég egyszer megnézni, ez igazi elmélyülést igényel, és azt, hogy teljesen átadjuk magunkat a film sötét világának, bármennyire is próbálnánk azt szívünk szerint eltaszítani magunktól.

A három színésznő pedig mind tökéletesen helytállnak a szerepükben. Talán Emily Mortimer alakítását éreztem a legerősebbnek és a legátélhetőbbnek, de két kolléganőjére sem lehet panasz. Bella Heathcote kedvelhető és könnyen azonosulható karaktert hoz, Robyn Nevin pedig egyszerűen elképesztő, ahogy félúton ingázik, a végtelenül szerethető és sajnálható, valamint az iszonytatóan hátborzongató és ijesztő között. Továbbá hármójuk karakterén keresztül megfigyelhető egy afféle végzetszerű út, vagy beteljesülési folyamat, ami a demencia mellett egy másik erőteljes témának is megágyaz. Ez pedig lényegében az élet és a halál örökös körforgása, de leginkább a halálhoz vezető elkerülhetetlen és egyre félelmetesebb út érzékeltetése, majd pedig a halálban való átlényegülés valami másfajta minőséggé. Leegyszerűsítve lehetne talán csak a változás folyamatának nevezni, a változás pedig magában foglalja a halál és a demencia állapotát is, mint minden mást is. Ezek az elemek pedig végigkísérik főszereplőink életét, ezzel is érzékeltetve azok generációkon átívelő, végzetszerű örökérvényűségét. Mindezek legvégül a film igazán elvont és szürreális fináléjában kulminálnak, amit mintha csak előkészített volna az addig komótosan haladó, és baljós sejtetésekkel dolgozó cselekmény. Nyugodtan nevezhetjük a Relic-et töménynek és nehezen befogadhatónak, és éppen emiatt sokaknak meg is fogja ülni a gyomrát. Szinte már közhellyé vált az a megfogalmazás, hogy egy film nem való mindenkinek, de ez jelen esetünkben teljesen igaz. A lassú, kezdetben nem kicsit érthetetlennek nevezhető cselekmény sokak számára lehet unalmas és elrettentő, nem beszélve emellé a témájáról is, ami a lehető legsúlyosabban fog ránehezedni a nézők lelkére. Emiatt ez a film biztosan csak egy kis réteget lesz képes megszólítani, de ők minden bizonnyal igazán a magukénak tudják érezni.

A Relic egy nagyon is jelentős és elgondolkodtató horrorfilm, ami, még ha nem is annyira erős, hogy a horror újhullám legjobbjai között tartsuk számon, még is helyet követel magának korunk figyelemre méltó darabjai között. Óvatosan érdemes közeledni hozzá, de aki vevő a nyomasztó stílusára, és a témájára, az egy maradandó élménnyel lehet gazdagabb.

6/10

IMDb | mafab