Óóó, a jó öreg Freddy Krueger. Még akik amúgy irtóznak a horrortól, azok is pontosan tudják, kiről van szó. Hogy is ne tudnák, hisz Freddy már '84 óta hozza ránk a frászt, hol jó értelemben, hol meg úgy, hogy a film puszta létezése is agyvízforraló. Nem is szeretnék ködösíteni, bizony jó pár "Rémálom"-epizód félresiklott, ám mindez nem gátolta meg Fredet abban, hogy elfoglalja méltó helyét a legnagyobb horrorikonok csarnokában. Személy szerint végig neki drukkoltam a szerintem amúgy kellemes Freddy vs Jasonben, és érdeklődve kísértem figyelemmel a remake-ről szóló híreket is. Sokan fanyalogtak, de én azt mondom, Freddyből sosem elég, csak csinálják jól. Oldalakat lehetne írni erről a karakterről, ragyogásáról, hanyatlásáról, újbóli felemelkedéséről, de most nem ez a célom, ellenben foglaljuk keretbe a szériát, és vegyük szemügyre az első alkalmat, mikor csíkos pulcsis barátunk lecsapott, illetve ennek remake-jét, ami pillanatnyilag a sorozat utolsó darabja. Csak aztán el ne aludjatok közben! (Ha-ha-ha... Ez a fejemben viccesebbnek hangzott.)

1984

Nancy Thompsonnak mostanság nincsenek könnyű éjszakái. Folytonos rémálmok gyötrik, melyekben egy kalapot viselő, emberszerű démon kísérti. Ezek az álmok lassan odáig fajulnak, hogy a fiatal lány már elaludni is fél. Semmivel sem javul a helyzet, mikor megtudja, hogy van jó néhány sorstársa is, akiket szintén ugyanaz az alak kísérti álmaikban. Ezek az éjszakai lidércálmok mindaddig viszonylag ártalmatlanok maradnak, míg egy éjjel Nancy egyik barátnője, Tina bele nem hal az egyikbe. Fiúja szeme láttára vágják fel a gyomrát úgy, hogy a szobában nincs kettejükön kívül senki, majd, mintha csak valaki rángatná, faltól-falnak csapódik, felrepül a plafonra, majd holtan zuhan vissza az ágyra. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy ennyire jól megcsinált jelenetet manapság ritkán látni. Látjátok, ez félelmetes. Az pedig, hogy 200%-os hangerőn valami a kamerának ugrik, mint valami elmebeteg, nem. Nem tudom, a mai rendezők nem látták ezt a filmet?

A halott lány fiúja aztán menetrendszerűen gyanúsított lesz - mindnyájan tudjuk, hogy ennek így kell lennie -, de a rémálmok és a gyilkosságok ettől függetlenül folytatódnak. Hamarosan aztán egyértelművé válik, legalábbis hőseink körében, hogy a gyilkosságok összefüggnek az álmaikkal, és az azokban kísértő, pengékből készült kesztyűt viselő szörnyeteggel. A történetről több szót nem is szeretnék szólni, feltételezem, majdhogynem mindenki tudja, miről van szó. Ha esetleg mégsem, akkor ideje pótolni a hiányosságot.

Említettem már, hogy 1984-ben készült ez a darab. Nos, ez ne tévesszen meg senkit, ez a mű, ellenben sok társával, még mindig félelmetes. Ott van például az Absvrd által bemutatott Péntek 13. Ugyan már, klasszikus meg minden, de azért na... Ti félnétek még tőle? A Rémálom az Elm utcában azonban ennyi év távlatából is képes ránk hozni frászt. Persze most ne a vizuális effektekre gondoljunk első sorban, hanem a jelenetek teljes egészére. Vegyük példának Nancy párjának (Jé, az ott Johnny Depp! Mik nem vannak?) a halálát! Most ki tudná erre a jelenetre azt mondani, hogy nem profi? Ahogy az ágy beszippantja szerencsétlen srácot, majd, akár egy vulkán, a következő pillanatban kitör, csak láva helyett éppenséggel a fiú maradványait köpi ki. A fenébe, ez még látványilag is üt!

Mivel ez egy slasher, az nyilvánvaló, hogy nem a színészi játékkal akar kitűnni, így aztán kiemelkedőt nem is igazán tudnék megemlíteni... vagy mégis? Tudok ám, méghozzá egy olyan színész nevét tudom és kell is kihangsúlyozni, aki fogja a filmet, felkapja a hátára és szépen elfut vele, mert az, hogy "cipeli", nem tükrözi a valóságot. Remélem már kitaláltátok, kiről van szó: hölgyeim és uraim, Mr. Robert Englund! Ennél a fickónál senki nem tudná jobban megformálni Freddyt. Félelmetes, minden mozdulatán érződik, hogy ez egy közveszélyes elmebeteg, kiszámíthatatlan, halálos. Ő tette ezt a filmet azzá, amivé vált, ő emelte fel a karaktert, szinte mindent neki lehet köszönni vele kapcsolatban... A magyar szinkron ettől még borzalmas, de az meg kit érdekel?! Ez akkor is Robert Englund!

Szeretnék még áradozni erről a remekműről, de akkor nem jutna idő a remake-re, szóval most itt be is fejezném. Az értékelést el ne felejtsem: ALAPMŰ!

Értékelés: 10/10

IMDb | mafab**
**

2010

Ajjaj, remake-szagot érzek. Tudjuk, hogy mi szokott ennek a vége lenni, de én mégis úgy gondoltam, hogy lehet benne fantázia. Akármennyire is rajongok az eredetiért, szívesen megnézném én akár ugyanazt is szebb vizualitással, jobb színészi játékkal és másik szinkronnal. Főleg másik szinkronnal...

A történeten nem csűrtek-csavartak, annyira nem, hogy nagyjából ugyanaz az egész, mint a '84-es eredeti, csak valahogy mégsincs meg benne az a kis plusz. Ahogy azt várni lehetett, látványilag nagyon szép, látszik, hogy igényes munkát akartak a készítők kiadni a kezeik közül. Csak valahogy mégsem sikerült olyan emlékezetes jeleneteket belecsempészniük, mint a klasszikusba, még úgy sem, hogy nem egyszer leforgatták kb. ugyanazt, mint 26 éve.

Én úgy vettem észre, hogy a színészi munka jobban sikerült ezúttal, de nagyon plusz pontot ez most nem jelent, mert igazság szerint ez a korábbi részekben sem zavart soha. Hangulatilag is tetszett, próbál félelmetes lenni, próbál ijesztgetni és jól csinálja, amit csinál. Egy slashertől többet igazságtalanság is lenne elvárni.

Na de mi itt a lényeg? Mit, pontosabban kit akar látni mindenki? Természetesen Freddyt, és a nyomás nagy volt, ugyanis ezúttal nem Englund úr személyesítette meg a szörnyeteget. Én lepődtem meg legjobban, de azt kell mondanom, hogy Jackie Earle Haley alakítása... jó! Komolyan, élveztem a játékát, még akkor is, ha persze a nyomába sem ér elődjének (nem mintha ez lehetséges lenne). Érdekes volt, hogy hanyagolták Freddy poénkodását, és ezt most pozitívumként mondom, mert egy idő után elvesztette épp a poénok miatt a komolyságát az egész. Röviden tehát, jó volt ismét egy komoly Fred Kruegert köszönteni.

Most jön az a rész, mikor értékelnem kell, mi az összbenyomásom a filmről. Itt tűnik ki, hogy Rémálom az Elm utcában remake-jének lenni hálátlan dolog, mert a film jó, szép, igényes. A főgonosz alakítása nagyszerű, a többieké kellemes. De mégis, ez nem ugyanaz, mint akkoriban. Több, de mégis kevesebb. Én jó szívvel néztem, és egyetlen percet sem bántam meg belőle, de meg sem közelíti az eredeti hangulatát, jobb meg aztán végképp nem. De ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy egy remake célja valóban ez lenne? Én nem hiszem, sőt, hála ennek a 2010-es feldolgozásnak, a fiatalabb generáció is megismerhette Freddyt, és míg talán nem tudnák úgy értékelni a régit, mint ahogy sokan, de ezáltal mégis átélhetik a Fred Krueger által okozott feszültséget. Én úgy hiszem, ez a remake-ek valódi célja.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab**
**