A magyar forgalmazók nagyon erőltetik ezt a Kaptár elnevezést, holott az animációs sorozatnak a kezdetek óta nem sok köze van a Milla Jovovich-filmekhez, kivéve persze az eredeti koncepciót, ráadásul ez a széria eredeti japán címén, Biohazard néven fut, amit ugye az európai piacon Resident Evilként ismernek, és e néven is forgalmazzák. Ez van, szokjuk meg.
A magyar forgalmazók nagyon erőltetik ezt a Kaptár elnevezést, holott az animációs sorozatnak a kezdetek óta nem sok köze van a Milla Jovovich-filmekhez, kivéve persze az eredeti koncepciót, ráadásul ez a széria eredeti japán címén, Biohazard néven fut, amit ugye az európai piacon Resident Evilként ismernek, és e néven is forgalmazzák. Ez van, szokjuk meg.
Öt év telt el a második rész, a Kárhozat óta, így időszerű volt az újabb CGI-móka, amely keresztségben a Vendetta, avagy Vérbosszú alcímet kapta. A névadás nem véletlen, történetünk főgonosza az Albert Wesker-re hajazó, de tőle egy fokkal gyengébb mocsadék, Glenn Arias, akit különféle ügyletei miatt a kormány megpróbál eltenni láb alól, méghozzá a saját esküvőjén (konkrétan felrobbantják az egész kócerájt), megölve a leendő feleségét és a násznépet. Egyedüli túlélőként végtelen gyászában Arias bekattan, és a világ ellen fordul, ehhez viszont régi ismerőseinknek, Chris Redfield-nek és Leon Kennedy-nek is lesz egy-két szava. Direkt nem szeretném a sztorit elspoilerezni, viszont megemlítem, hogy ismét az A-vírus körül bonyolódik a történet, már-már túltolva az eddig ismert narratívákat.
Térjünk rá a pozitívumokra, szerencsére van bőven: a Kárhozat óta eltelt öt év vizuálisan nagyon megdöbbentő, a Bioterror óta pedig ég és föld a különbség a filmek között. A karakterek eszméletlen profin vannak kidolgozva, arcuk, hajuk és mimikájuk tökéletesen lettek lemodellezve; a Pixar-nál tanulhatnának a Capcom-tól, hogy nem mindig ugyanazt a műanyagarc-sablont kéne felvértezni az animációik emberi szereplőinél. Az épületek, járművek, fegyverek és városok kidolgozottsága is rendkívül pazar, részletesen kidolgozták az utolsó poharat és gerendát is az alkotók. Remek lett a különböző fény-, füst- és hanghatások megvalósítása, ezt az első 15 percben be is bizonyítják nekünk. Szerencsére nincs üresjárat, minden percben történik valami hőseinkkel. A látványvilág összességében teljesen korrekt iparosmunka, néhány jelentnél lóg csak ki a lóláb, de erről később. Külön pontot kap a szinkron is, az előző részek hangjai köszönnek vissza ránk, így Leon-t ismét Matthew Mercer, míg Chris-t Kevin Dorman szólaltatja meg.
Kidolgozottságra nem lehet panasz: Chris és Rebecca
Nem lenne teljes az összkép, ha nem említeném meg a filmes, sorozatos és játékos áthallásokat, amiket a 97 perces játékidő során a készítők elrejtettek. Némelyeket egyértelműen megneveznek (Breaking Bad), némelyekre utalnak néhány elszólással, de a legtöbbet magunknak kell felfedeznünk a jelenetek és a hirtelen elkapott pillanatok során, a nyitány például remekül hajt fejet az év elején megjelent RE7 játék előtt. Annyit elöljáróban, hogy a Terminátor 2 és a Függetlenség napja nagyon találó módon lett belerejtve (ezeket lásd a képeken), de ezek mellett van még bőven felfedezni való (első megtekintésre jómagam 14 produktumot számoltam össze).
Hmm… mintha ez a jelenet ismerős volna valahonnan… Cyberdyne? Schwarzenegger? Bingó!
Utoljára a Legenda vagyok c. mozifilmben volt hasonló plakát, amin ennyire felnevettünk
Sajnos negatívumokkal is kell szolgáljak: érthetetlen, hogy ha ennyi időt és figyelmet szenteltek a Vendetta kidolgozottságára, pont a film sava-borsát alkotó két komponenst nem sikerült teljes mértékben megalkotni; ezek pedig a vér és a mozgások. Az eddigi két film során még elnéztük, hogy a piros vámpírnedűnek nem olyan az állaga és a színe, mint a valódi vérnek, de hogy 2017-re sem sikerült ezt eltalálni pontosan, az kiborító. Főleg a falra fröccsenő és a padlón végigfolyó vérnél feltűnő ez a dilemma. Másodikként kiemelném a mozgást, amelyek szintén elhasaltak a parkettán… néha darabos, néha túl gyors és nem életszerű, ahogy egyes szereplők dinamikusságát lemodellezték. Kicsit több odafigyelést kérünk a negyedik részre (tuti, hogy lesz).
Összegezve, a Vendetta nem sikerült rosszul. Remekül beleillik az eredeti Resident Evil-vonalba, vizuálisan többet mutat, mint az első két rész összesen, és a rengeteg rejtett utalásnak és áthallásnak köszönhetően többször nézős ez a rész is. A második részt kisujjból lepipálja, de az első 15 percen kívül semmi sem marad meg bennünk annyira emlékezetesen, mint anno a Bioterror repülőteres jelenete.
10/7A magyar forgalmazók nagyon erőltetik ezt a Kaptár elnevezést, holott az animációs sorozatnak a kezdetek óta nem sok köze van a Milla Jovovich-filmekhez, kivéve persze az eredeti koncepciót, ráadásul ez a széria eredeti japán címén, Biohazard néven fut, amit ugye az európai piacon Resident Evilként ismernek, és e néven is forgalmazzák. Ez van, szokjuk meg.
Öt év telt el a második rész, a Kárhozat óta, így időszerű volt az újabb CGI-móka, amely keresztségben a Vendetta, avagy Vérbosszú alcímet kapta. A névadás nem véletlen, történetünk főgonosza az Albert Wesker-re hajazó, de tőle egy fokkal gyengébb mocsadék, Glenn Arias, akit különféle ügyletei miatt a kormány megpróbál eltenni láb alól, méghozzá a saját esküvőjén (konkrétan felrobbantják az egész kócerájt), megölve a leendő feleségét és a násznépet. Egyedüli túlélőként végtelen gyászában Arias bekattan, és a világ ellen fordul, ehhez viszont régi ismerőseinknek, Chris Redfield-nek és Leon Kennedy-nek is lesz egy-két szava. Direkt nem szeretném a sztorit elspoilerezni, viszont megemlítem, hogy ismét az A-vírus körül bonyolódik a történet, már-már túltolva az eddig ismert narratívákat.
Térjünk rá a pozitívumokra, szerencsére van bőven: a Kárhozat óta eltelt öt év vizuálisan nagyon megdöbbentő, a Bioterror óta pedig ég és föld a különbség a filmek között. A karakterek eszméletlen profin vannak kidolgozva, arcuk, hajuk és mimikájuk tökéletesen le lett modellezve; a Pixar-nál tanulhatnának a Capcom-tól, hogy nem mindig ugyanazt a műanyagarc-sablont kéne felvértezni az animációik emberi szereplőinél. Az épületek, járművek, fegyverek és városok kidolgozottsága is rendkívül pazar, részletesen kidolgozták az utolsó poharat és gerendát is az alkotók. Remek lett a különböző fény-, füst- és hanghatások megvalósítása, ezt az első 15 percben be is bizonyítják nekünk. Szerencsére nincs üresjárat, minden percben történik valami hőseinkkel. A látványvilág összességében teljesen korrekt iparosmunka, néhány jelenetnél lóg csak ki a lóláb, de erről később. Külön pontot kap a szinkron is, az előző részek hangjai köszönnek vissza, így Leon-t ismét Matthew Mercer, míg Chris-t Kevin Dorman szólaltatja meg.
Kidolgozottságra nem lehet panasz: Chris és Rebecca
Nem lenne teljes az összkép, ha nem említeném meg a filmes, sorozatos és játékos áthallásokat, amiket a 97 perces játékidő során a készítők elrejtettek. Némelyeket egyértelműen megneveznek (Breaking Bad), némelyekre utalnak néhány elszólással, de a legtöbbet magunknak kell felfedeznünk a jelenetek és a hirtelen elkapott pillanatok során, a nyitány például remekül hajt fejet az év elején megjelent RE7 játék előtt. Annyit elöljáróban, hogy a Terminátor 2 és a Függetlenség napja nagyon találó módon lett belerejtve (ezeket lásd a képeken), de ezek mellett van még bőven felfedezni való (első megtekintésre jómagam 14 produktumot számoltam össze).
Hmm… mintha ez a jelenet ismerős volna valahonnan… Cyberdyne? Schwarzenegger? Bingó!
Utoljára a Legenda vagyok c. mozifilmben volt hasonló plakát, amin ennyire felnevettünk
Sajnos negatívumokkal is kell szolgáljak: érthetetlen, hogy ha ennyi időt és figyelmet szenteltek a Vendetta kidolgozottságára, pont a film sava-borsát alkotó két komponenst nem sikerült teljes mértékben megalkotni; ezek pedig a vér és a mozgások. Az eddigi két film során még elnéztük, hogy a piros vámpírnedűnek nem olyan az állaga és a színe, mint a valódi vérnek, de hogy 2017-re sem sikerült ezt eltalálni pontosan, az kiborító. Főleg a falra fröccsenő és a padlón végigfolyó vérnél feltűnő ez a dilemma. Másodikként kiemelném a mozgást, amely szintén elhasalt a parkettán… néha darabos, néha túl gyors és nem életszerű, ahogy egyes szereplők dinamikusságát lemodellezték. Kicsit több odafigyelést kérünk a negyedik részre (tuti, hogy lesz).
Összegezve, a Vendetta nem sikerült rosszul. Remekül beleillik az eredeti Resident Evil-vonalba, vizuálisan többet mutat, mint az első két rész összesen, és a rengeteg rejtett utalásnak és áthallásnak köszönhetően többször nézős ez a rész is. A második részt kisujjból lepipálja, de az első 15 percen kívül semmi sem marad meg bennünk annyira emlékezetesen, mint anno a Bioterror repülőteres jelenete.
7/10