Köszönjük a UIP-Duna Filmnek, a magyarországi forgalmazónak, hogy megnézhettük a folytatást!

A kör minden idők egyik legjobb horrorfilmje (mármint az amerikai feldolgozás, de az eredeti japán sem rossz): egy erős mondanivalóval bíró, elátkozott videókazettával riogató városi legenda. Engem még zsenge tiniként ért el, ez volt az első horror, amit megtekintettem. Nem tudom szebben kifejezni magam: úgy betojtam, mint a huzat. Jó pár napig nemhogy bekapcsolni, rápillantani sem mertem a tévékészülékemre. Azóta többször is újranéztem, de továbbra is a hatása alatt vagyok - személyes toplistám trónjáról természetesen kirobbanthatatlan. A második részben sajnos eltűnt az a nyomasztó légkör, ami az elődöt jellemezte, de a sztori kikerekedett, és a mítosz szép lezárást kapott. Így hát adódik a kérdés: érdemes volt tető alá hozni a harmadik részt? Tudnak valami tényleg újat, izgalmasat mondani Samara legendájáról?

A válasz valószínűleg senkit nem fog meglepni: NEM. A kör-filmek legfrissebb installációjának, a sokáig húzott-halasztott Ringsnek az égvilágon semmi értelme: egy tipikus, lelketlen horrorfolytatás, ami nagyon el akarja hitetni veled, hogy amit látsz, azt neked feltétlen látnod kell, valójában azonban csak a lóvédat akarja lenyúlni. Szeretne facsarni még egyet a hosszú, sötét hajú lányon, hátha van még benne víz, vagy akármi más, ami eladható. Csakhogy ez a film már a tervezőasztalon kiszáradt, a moziba mindössze az unalom jutott el.

Julia (Matilda Lutz), a fiatal lány aggódni kezd az egyetemet egy másik városban kezdő barátja, Holt (Alex Rose) miatt, mivel a fiú egy sötét szubkultúrába keveredett, amely egy rejtélyes videókazetta körül alakult ki... Igen, mi is tudjuk: a kazettán egy baljós film lapul, amit ha valaki megnéz, az állítólag hét nappal később meghal. Julia természetesen feláldozza magát, hogy megmentse szerelmét, mert hát nyilván nincs jobb megoldás. Megnézi a videót (amit most átmásoltak a számítógépekre, hiszen mégiscsak a 21. században élünk), ám eközben szörnyű felfedezésre bukkan: van egy film a filmen belül, amit eddig még senki sem vett észre...

A készítők csűrik-csavarják a történetet, de egyszerűen nevetséges az egész, bántóan felesleges és érdektelen, amit művelnek. Ráadásul a Körök még az előzményeivel sincs tisztában, pedig hárman írták a forgatókönyvet: arra például, hogy a második rész befejezése fényében kedvenc fésületlen leányunk hogyan mászik ki újra és újra a kútjából, az alkotók nem adnak magyarázatot, nagyvonalúan megfeledkeznek róla. "Nem mindegy? Ijedjé' meg, oszt kész!"

Meg is ijednék, sőt félnék is, ám az a probléma, hogy nincs mitől. Atmoszférát még nagyítóval sem találni, maximum azok szórakozhatnak majd jól, akik szeretik a túltolt jump scare-eket és a mindenhonnan előmászó CGI-bogarakat, mert azokból van dögivel. Azonban A kör sosem ezekről szólt: ami itt egy kabócatornádó, az az első részben csupán egy légy volt. Ott összerezzent az ember, itt meg kizárólag ásítozhat, vagy felborzolhatja a szemöldökét, hogy mégis mi a fene az, amit néz. Szóval igen, a rendező, F. Javier Gutiérrez (aki soha az életben nem lesz egy Gore Verbinski, de még egy Hideo Nataka sem) és bandája nem ismer mértékletességet, mítoszrombolásban viszont egyenesen zseniálisak.

Lehetne tovább futni a köröket (ha-ha), elmondhatnám egyebek közt, hogy mennyire semmilyen a főhősnő (Naomi Wattsnak még a cipőfűzőjét sem köthetné meg), értekezhetnék a néha-néha felsejlő, de gyengus társadalomkritikáról, vagy elmélyedhetnék a sztori féreglyukaiban, de nincs sok kedvem hozzá. A film cliffhangerrel zárul, én viszont nagyon remélem, hogy Samara most már örökre lepihen, és nem fogják többet a hajánál fogva előrángatni. Senkinek sem tetszene, főleg nekem, az első rész őszinte hívének nem, akin ez az ostoba próbálkozás fájó sebet ejtett.

2.5/10

IMDb | mafab