Kb. 2 hónapja bevásárlókörúton jártam. Minden ilyen alkalommal be kell esnem az Alexandrába, mert imádom az akciós könyveket. Mivel minden könyv maximum 3 estén tart ki, így nem szeretek teljes árat kiadni egyért sem. Nos, tehát kemény 500 Ft-ért vettem meg a Vérembert. Megfogott a borítóján lévő 16-os karika, ritkán látok ilyet. Tudom, kép alapján nem ítélünk, és nem veszünk könyvet, de mégis…

„A csendes amerikai tengerparti üdülőhelyen, Montaukban egy szadista gyilkos lesi áldozatait. A megfelelő pillanatot várja, hogy lecsapjon, és szabadjára engedje fékezhetetlen gyűlöletét. A nyomozásba bevonják Jake Cole-t, az FBI emberét, a sorozatgyilkosságok szakértőjét. Amikor Jake hasonlóságot fedez fel a kegyetlen gyilkosságok és édesanyja harminc évvel korábbi brutális megölése között, a nyomozás személyes ügyévé válik.”

Így hirdeti magát a könyv. Szadista, sorozatgyilkos, brutális, gyilkosság… Ennél több nem is kellett, 3 este alatt ki is végeztem. A könyv is engem.

Jake Cole egy titokzatos, tetőtől talpig kitetovált FBI ügynök, aki érti a dolgát. (Emberünk egyébként egy mámoros hónap alatt tetováltatta magára az Isteni színjáték szövegét, sőt ebből egyáltalán semmire nem emlékszik.) Ahogy egy bűntény helyszínére téved, lepereg előtte minden esemény, mintha egy filmet nézne, és mindenkinél jobban belelát a sorozatgyilkosok mocskos lelkébe.

Telefonhívást kap, hogy rég nem látott festőművész apja kórházba került, így hazatér, hogy rendbe rakhassa a múltját, elvarrja a szálakat. Nem is sejti még, hogy valaki a sötétben már minden lépését figyeli. Megérkezésekor Mike Hauser seriff kéri a segítségét egy ismeretlen nő és kisfia lenyúzott holttestével kapcsolatban. Jake a helyszínen rájön, hogy ismeri a gyilkost, mert 33 éve édesanyját hasonló körülmények között ölték meg, így hajtóvadászatot rendez. A családi ügyek lerendezéséhez segítségére siet felesége és kisfia, akik Jake régi otthonában szállnak meg, később pedig csatlakozik a nagybátyja is. A helyzet nem egyszerű, mert mindeközben a Dylan nevű hurrikánnal is szembe kell nézniük, ami letarol mindent. Egyszerűen semmi és senki nem az, aminek látszik. Hihetetlenül könnyen olvasható mű, de mégis megfekszi az ember gyomrát, agyát és lelkét.

Megismerjük Jake hátterét, a gyermekkorát, a függőségeit és az azokkal való leszámolását. A démonokat, amik végigkísérik az életben, és a biztonságot nyújtó családot. Minden kérdésre mégis az őrült, öngyilkos hajlamokkal rendelkező apja tudja a választ. De hogy még nehezebb legyen a dolga, az öreg a festményeivel próbálja elmondani, ki a gyilkos.

Mint rutinos olvasó, háromszor is megtapsoltam magam, hogy ez az, én már tudok mindent, de mindig csavarintott rajta egyet az író, mikor pedig már végleg letettem a megfejtésről, beigazolódott a gyanúm.

Érdemes megjegyezni Robert Pobi nevét, gyerekkora óta ír, 12 éves korában pedig fel is függesztették az egyik művéért. Nekem már itt szimpatikus lett volna, de a Vérember elolvasása után úgy döntöttem, figyelemmel fogom követni a munkásságát. A könyv egyébként 456 oldalas, minden mondatán érződik, hogy utánajárt mindennek, nemcsak a levegőbe beszél, számomra nagyon hiteles a leírása. Az alaptörténet tökéletes, egy messziről jött fiú megoldja a rejtélyt, és elrendezi a bajokat. A szereplők kidolgozottak, szerethetőek, senki nem volt unalmas vagy érdektelen, és a végére azt is megértjük, miért sorakoztatott fel ennyiféle karaktert. Az utolsó 100 oldalt már nem lehet letenni, fokozódik az izgalom, alig várod, hogy vége legyen, és megértsd a miérteket, de közben nem akarod befejezni, mert annyira jó. Pobi stílusa egyedi, úgy mesél, mint a nagyok, de legalább annyira beteg, mint King mester.

Szokásomhoz híven, az utolsó oldal elolvasása után csak ültem magam elé meredve, hogy nem, nem hiszem el, aztamocskos és hasonlók. Ajánlom!

9.5/10

„Némelyik család a szeretet otthona, némelyik a dühé és az őrületé. Néhány családban pedig még szörnyűbb dolgok történnek.”