Eredetileg duplakritikának indult, amiben értékelem az 1979-es A gonosz házát és a 2004-es Borzalmak városát, ugyanis mindkét alkotás Stephen King azonos című regénye alapján készült, és ironikus módon mindkét darab TV-film. Talán pont ez az oka, hogy egyik sem volt egy szórakoztató film. Na, de lássuk is mi volt velük a problémám. Előre is szeretném közölni, hogy a filmeket önmagukban értékelem, mivel a regényt nem ismerem.
Kezdem azzal, ami akár a filmek előnye is lehetett volna, az pedig a játékidő, ami nem kevesebb, mint három óra. Mikor ezt megtudtam, bizakodni kezdtem, hiszen egy háromórás filmnek talán sikerül részletgazdagon feldolgoznia a regényt, amit viszont kaptam, az egy nagyon monoton és egyhangú alkotás lett.
Történetünk főszereplője Ben Mars, aki - mint King történeteinek nyolcvan százalékában - író, akit szülővárosának, Salem’s Lotnak egy sötét múltú háza, a Marsten-ház megihletett egy újabb könyv megírásához. Legalábbis ezt mondja mindenkinek, ám még a vak is látja, hogy személyes okokból indul kideríteni a ház múltját. Ez idő alatt megismerhetjük a város lakóit és azok történeteit. Sajnos ezek valami hihetetlenül érdektelenné válnak, köszönhetően annak, hogy mindegyikük egydimenziós, papírmasé figura. Csalfa feleség, tuskó férj, pap, orvos, különc kisfiú, mindenkire gyanakvó seriff stb.
A problémák akkor kezdődnek el, amikor a városba frissen beköltöző régiségkereskedő, a Marsten-ház jelenlegi tulajdonosa elhozat egy nagy ládát, amiből valami nagyon ki akar jutni. A férfi még aznap este elrabol egy helyi kisfiút, és kvázi feltálalja a ládából előbújó rémnek, ami nem más, mint egy vámpír. Ezt követően pedig járványként kezd el terjedni a kór a lakók között, akik a vámpírokkal való éjjeli találkozásukat álomként élik meg.
Mint mondtam, a film három óra hosszú, amiből elég sok idő jut a karakterek bemutatására, és sajnos elég sokat kell várni, míg történik valami érdekes. Ám sajnos az izgalom egyáltalán nem érződik a film egyetlen percében sem, mivel olyan felületesen nyúl hozzá a témához, hogy az már átmegy paródiába.
Nincsenek mélységek. A karakterek csak úgy vannak, de egy fontosabb szereplő motivációit sem ismerjük meg. Ilyen például a régiségkereskedő, akinél érdektelenebb főgonoszt még életemben nem láttam. Azt, hogy mit miért csinál, természetesen nem tudjuk meg, de cserébe végig nagyon sejtelmesen artikulál és hunyorít már az első belépőjekor is, mert ezek minden bizonnyal gonosz jellemre utalnak.
Sajnos ugyanezek a karakterek megtalálhatók a 2004-es változatban is, szóval még ott sem voltak képesek valamelyest újítani a dolgon. Ezenkívül kapunk egy hihetetlenül izzadtságszagú és érzelemmentes szerelmi szálat is, bár megjegyzem, a 2004-es filmben igyekeztek kialakítani a főszereplők között valamiféle kémiát. A ’79-es filmben az ismerkedést, a flörtölést és a vacsorameghívást egy kétperces beszélgetésben lezavarják, majd egy nappal később már szerelmesek is lesznek egymásba.
Még egy pornófilmben is több idő jut a kémia megteremtésére, mint itt. A végén levő, nagyon meghatónak szánt jelenet pont ezért lesz nevetséges.
Valamilyen téren azért mindkét filmnek van egy erőssége. A ’79-es változat jóval feszültebb légkört teremt, amit a köddel nagyon jól tudtak érzékeltetni, viszont a befejezés csapnivalóan el lett kapkodva. Ehhez képest a 2004-es filmnél a befejezés jóval epikusabb lett, viszont ott pedig egy egyszerű matinésorozat hangulatát voltak képesek csak felmutatni.
Nem tudom, mit vártam ezektől a filmektől, hiszen az eredetit Tobe Hooper rendezte, akinek neve, tudjuk jól, hogy nem garancia a jó filmre, hiszen a Texasi láncfűrészes mészárláson és a Poltergeisten kívül nem volt képes semmit sem felmutatni. Ez is egy teljes mértékben felejthető alkotás, habár megjegyzem, hogy még a nézhető kategóriába sorolható.
A 2004-es filmre viszont már nincs mentség, hiszen megvolt a lehetőség egy újabb megközelítésre, egy ütősebb filmre, ehelyett közel ugyanazt leforgatták, csak még gagyibb stílusban, még rosszabb színészekkel, akik közül csak Donald Sutherland és James Cromwell emelkednek ki, ám még ők sem mondhatók valami jónak.
**3/10
Borzalmak városa: IMDb | mafab
Érdekesség, hogy a Tobe Hooper által rendezett filmben Hubie Marsten külalakját Orlok grófról mintázták, akiről Levente már írt a Nosferatu kritikájában.