A földkerekség legnépszerűbb streamszolgáltatója, a Netflix egyszerűen képtelen hibázni, még akkor is, ha a saját gyártású sorozatait nézzük - most csak abba gondoljatok bele, hogy mennyire halál király a 80-as évek minden báját precízen megidéző Stranger Things, vagy hogy mennyire remek harmadik (fél)évaddal tért vissza a technológia-horror Black Mirror. Szóval a világ legkirályabb videótékája menetrendszerűen szállítja a magas színvonalat, de idén a megszokotthoz képest egy kicsivel talán merészebb vállakozásba fogtak a Született feleségek és a Dexter szerelemgyerekének nevezett Santa Clarita Diettel, amelynek középpontjában egy emberevő anyuka foglal helyet. A véregedmény ugyan messze nem tökéletes, ám egy nagyonis élvezhető zombivígjáték sült ki belőle.

A Santa Clarita Diet egy napsütötte kaliforniai kertvárosban játszódik, ahol a lakóknak az jelenti a legnagyobb (vagyis inkább egyetlen) problémát, hogy mivel permetezzék a növényeket, vagy hogy milyen húst süssenek a jővő heti barbecue-partyn. Itt éli felhőtlen mindennapjait az ingatlanközvetítéssel foglalkozó Hammond házaspár, Sheila (Drew Barrymore) és Joel (Timothy Olyphant), öntörvényű tindézserlányukkal, Abbyvel (Liv Hewson). Boldog, felszínes életükbe akkor áll be a változás, amikor Sheila széthányja magát egy lakásbemutatón, majd nemsokára kiderül, hogy kvázi meghalt - nincs pulzusa, nem ver a szíve, ha pedig megvágja magát, vér helyett valami sötét kátrányszerű izé távozik a testéből. És nagyon kívánja a nyers húst. Eleinte mindegyiket, de aztán már csak az emberit.

Egy pár minden helyzetben összetart, úgyhogy Joel (a kezdeti pánikrohamok után) segít élete szerelmének élelmet szerezni, és ahogy ez a gyilkosságok elkövetésére teljesen alkalmatlan két ember elindul, hogy embereket tegyen el láb alól, az valami elképesztően mulatságos. Össze-vissza bénáznak, hülyébbnél hülyébb szituációkba kerülnek (pl. az ostoba, bunkó rendőrszomszédaiknak kell magyarázkodniuk), és ez a vérben tapicskolós abszurd humor egészen ellenállhatatlan. Hozzá kell tenni, hogy néhol kifejezetten proli megoldások is helyet kaptak, de a készítők ügyeltek arra, hogy ne tolják túl a fingó hullákat a biciklit.

A humorbombonokat erős színészgárda okádja fel (bocs): Drew Barrymore csípőből hozza Sheliát, a zombianyut, aki miután meghalt, sokkal életigenlőbb lett, mint amikor élt, és ez azért elgondolkodtató. Timothy Olyphant mint a nyápic férj némileg haloványabb, mint sikolyos kolláganője, de ez inkább a karakterének köszönhető. Fura, de a show-t főleg a lányka, Abby és a belé menthetetlenül szerelmes, a házaspárt mindenféle zombikkal kapcsolatos infóval ellátó geekarc, Eric (Skyler Gisond) lopja el - az ő párosuk legalább annyira szerethető, mint a gyilkos duóé.

A Santa Clarita Diet tehát egy tényleg ütős horrorkomédia, de ahogy haladunk előre a 10 részes, egyenként fél órás epizódokat tartalmazó évadban, úgy ütköznek ki a gyengeségei: az abszurd humor mellett megbújik a szatíra, a kertvárosi lét kritikája, de ezt finoman szólva sem viszik túlzásba - nincsenek minden erejükkel azon, hogy szétszedjék ezt a felszínes életet élő, ellentmondást ellentmondásra halmozó szuburbán közeget,  ami nagy kár. A másik probléma, hogy néha kínosan ügyetlenül lavíroznak bizonyos szálak között, hirtelen elfelejtik az egyiket, hogy aztán később egy huszárvágással visszatérjenek rá, és ez elég nagy fejvakarást és "na, most mi van?" állapotot csalhat elő a nézőből.

A Santa Clarita Diet azonban még a nyilvánvaló bukfencei ellenére (amiket egy jobban felépített második évaddal simán ki lehet javítani) is egy pazar Netflix-kreálmány. Ha valaki feltétlen zombulásra vágyik, de már belefásult a The Walking Dead-be, annak Drew Barrymore fura diétája egy igen jó alternatíva lehet.

7/10

IMDb | mafab