Komolyan, hétről hétre jobban szeretem ezt a sorozatot. Halálra röhögöm magam rajta, és nem azért, mert ócska lenne, hanem azért, mert tökéletes egyvelegét alkotja a horrornak és a vígjátéknak, mindemellett a legnagyobb klasszikusokat parodizálja, használja fel és tiszteleg előttük. Az ötödik részt a Ragyogás, az Elemi ösztön és A bárányok hallgatnak inspirálta.

Egyre jobban közeledik a Halloween és egyben a Chanel-o-ween ünnepe is, melyre a Kappa lelkesen készül, hisz nemcsak egy orbitális nagy buliról van itt szó, hanem a lányszövetség jövőjéről is. Természetesen minden veszélybe kerül, mert Munsch dékán (Jamie Lee Curtis) kijárási tilalmat hirdetett, valamint felfüggeszti a Kappa Kappa Tau lány- és fiúszövetségét. Chanel (Emma Roberts) teljesen kiborul az ítéleten, mert idén meggyilkolt elnökök feleségei témájú jelmezekbe öltöztek volna, mindemellett pedig meg kell küzdenie Zayday (Keke Palmer) növekvő népszerűségével, hullagyalázó barátja, Chad szeszélyeivel, a lázadó Chanelekkel és a pszichopata Hesterrel, aki tönkre akarja tenni őt. Mindez nem lenne elég számára, valaki feldobja a rendőrségen, hogy leégette a takarítónő fejét, így Chanelnek a női börtönben kell boldogulnia.

A Vörös Ördög sem tétlenkedik, sorra szedi áldozatait, de kiléte körül szorul a hurok. Grace (Skyler Samuels) nyomozásának köszönhetően megtalálják búvóhelyét. A Buffalo Bill házát idéző aknarendszerben úgy tűnhet, hamar fény derül a gyilkos személyazonosságára, de nem kell félni, a készítők mindig tartogatnak valamilyen csavart.

Emma Roberts abszolút kedvenc színésznőim közé lépett elő, bicskanyitogató és egyben ámulatba ejtő, olyan, mint egy fiatal Sharon Stone. Én tényleg nem tudom, mikor röhögtem ennyit egy sorozaton, de egy biztos, remek szórakozás hétről hétre, így nagyon remélem, hogy nem csak egy évadot él meg a sorozat.