- Szerző: Levente
- Sorozatok
- 2016.10.19. 18:00:00
- #jamie lee curtis#scream queens#sorozat#sorozatgyilkos#Scream Queens-epizódismertető#emma roberts#kórház#slasher#vígjáték
Előző
[Misztikus]
Phantasm II - Agyrém 2 (1988)
Gondolom a sok Chad Radwell-rajongó alig várta a mai Scream Queens részt, hogy vajon kedvencük túlélte-e, vagy analogikusan használták-e fel a gyilkosságot, mint az első évadban Boone (Nick Jonas) esetében, de sajnos az első percekben kiderül, hogy egy főszereplőt iktattak ki a sorozatból (persze örökre nem kell búcsút inteni egy ilyen kaliberű sorozatnál a karaktertől), a sort pedig úgy látszik, nem bontják meg. Ezúttal egy, vagy akár két, számomra kedves szereplő leli halálát az epizódban.
Gondolom a sok Chad Radwell rajongó alig várta a mai Scream Queens részt, hogy vajon kedvencük, túlélte-e, vagy analogikusan használták-e fel a gyilkosságot, mint az első évadban Boone (Nick Jonas) esetében, de sajnos az első percekben kiderül, hogy egy főszereplőt iktattak ki a sorozatból (persze örökre nem kell búcsút inteni egy ilyen kaliberű sorozatnál a karaktertől), a sort pedig úgy látszik, nem bontják meg. Ezúttal egy, vagy akár két, számomra kedves szereplő leli halálát az epizódban.
A nyitány kellően proli poénokkal indít, amiken hangosan röhögtem, és visszatért a sorozat az első évados humorszinthez, amire egyébként az előző részekben sem volt panasz, de most ért be igazán, és láthattunk Kennedy gyilkosság paródiát, és a hullamerevség fogalma is ki lett maxolva. Emma Roberts ezúttal is bebizonyította tehetségét, arcjátékára külön misét lehetne szentelni, igazi áspis kígyó. Chanel’o’ween beköszöntött, de sajnos kedvenc méhkirálynőnk nem élvezheti ki, hisz rögtön az esküvőjén vált özveggyé, a stressz okozta bőrelváltozások, és az arra szedett gyógyszer eredményeként pedig szó szerint bekékült. A blue szó angolban nem csupán a színt, hanem, mint érzelmet jelölő szót, azaz szomorúságot, bússágot. A heti betegünk tehát nem más, mint Chanel Oberlin.
A nyomozás tovább folytatódik a Posvány fantomja után, a gyanú pedig Dr. Munchra (Jamie Lee Curtis) terelődik, akik a néhai Chad Radwell vagyonának egyetlen örököse. Különleges ügynök Denise Hemphille úgy gondolja, legjobb, ha alkut köt Hesterrel, aki már részek óta húzza szereplőink előtt a mézesmadzagot, miszerint tudatában van a gyilkos kilétének, aki a 30 évvel ez előtti tragédia egyik túlélője, vagy szemtanúja. Vagy az anya, akinek a férjét hagyták meghalni, vagy a gyermek. Én jobban örülnék az előbbinek, hisz már az előző évadban is a baba volt felnővén a gyilkos, ha pedig ezúttal az anya lenne, akkor egy 60 év körüli női szereplő után kell nyomozni, aki vagy Cathy Munch vagy Ingrid Hoffel (Kirstie Alley).
Hester ötletét megfogadja a kis rejtély Rt. és bulit szerveznek a kórházba halloween estjére, hogy kiugrasszák a gyilkost a bokorból, Denise pedig valami érthetetlen okból jó ötletnek találja, hogy szabadjára engedje Hestert az információkért cserébe arra az éjszakára. Halloween éjszakáján tehát így két gyilkos is szabadlábon van, és új áldozat(ok)ra vadászik.
Igazi Scream Queens epizód volt, remek egysorosokkal és poénokkal, de visszatért az a kis hátborzongató groteszkség is, ami annyira jó a sorozatban. Az aktuális politikai ügyekre kikacsintva az Ivanka Trump poén egészen ijesztőre sikeredett a maszkok miatt. Az előző részekhez képest, most kevesebb volt a vér, viszont annál több filmes utalás, mint például a Halloween, a Péntek 13, a Túl a barátságon és az Amerikai szépség. Egy dolog irritált (Hesteren kívül) az pedig a direkt időhúzás, miszerint megint majdnem ki lett mondva a gyilkos neve, de félbeszakították az informátort, ami természetesen magyarázható a tipikus slasher fordulatokkal, de úgy gondolom az első részekbe ilyet még nem kellene beletenni, ráérne a finálé környékén.Gondolom a sok Chad Radwell rajongó alig várta a mai Scream Queens részt, hogy vajon kedvencük, túlélte-e, vagy analogikusan használták-e fel a gyilkosságot, mint az első évadban Boone (Nick Jonas) esetében, de sajnos az első percekben kiderül, hogy egy főszereplőt iktattak ki a sorozatból (persze örökre nem kell búcsút inteni egy ilyen kaliberű sorozatnál a karaktertől), a sort pedig úgy látszik, nem bontják meg. Ezúttal egy, vagy akár két, számomra kedves szereplő leli halálát az epizódban.
A nyitány kellően proli poénokkal indít, amiken hangosan röhögtem, és visszatért a sorozat az első évados humorszinthez, amire egyébként az előző részekben sem volt panasz, de most ért be igazán, többek közt láthattuk Kennedy gyilkosságának paródiáját, és a hullamerevség fogalma is ki lett maxolva. Emma Roberts ezúttal is bebizonyította tehetségét, arcjátékára külön misét lehetne szentelni, igazi áspiskígyó. Chanel’o’ween beköszöntött, de sajnos kedvenc méhkirálynőnk nem élvezheti ki, hisz rögtön az esküvőjén vált özveggyé, a stressz okozta bőrelváltozások és az arra szedett gyógyszer eredményeként pedig szó szerint bekékült. A blue szó angolban nem csupán a színt jelenti, hanem érzelmet is jelöl, azaz szomorúságot, bússágot. A heti betegünk tehát nem más, mint Chanel Oberlin.
A nyomozás tovább folytatódik a Posvány fantomja után, a gyanú pedig dr. Munchra (Jamie Lee Curtis) terelődik, aki a néhai Chad Radwell vagyonának egyetlen örököse. Denise Hemphill különleges ügynök úgy gondolja, legjobb, ha alkut köt Hesterrel, aki már részek óta húzza szereplőink előtt a mézesmadzagot, miszerint tudatában van a gyilkos kilétének, aki a 30 évvel ezelőtti tragédia egyik túlélője, vagy szemtanúja. Vagy az anya, akinek a férjét hagyták meghalni, vagy a gyermek. Én jobban örülnék az előbbinek, hisz már az előző évadban is a felnőtt baba volt a gyilkos, ha pedig ezúttal az anya lenne, akkor egy 60 év körüli női szereplő után kell nyomozni, aki vagy Cathy Munch vagy Ingrid Hoffel (Kirstie Alley).
Hester ötletét megfogadja a kis rejtély Rt., és bulit szerveznek a kórházba Halloween estjére, hogy kiugrasszák a gyilkost a bokorból, Denise pedig valami érthetetlen okból jó ötletnek találja, hogy szabadjára engedje Hestert az információkért cserébe arra az éjszakára. Halloween éjszakáján tehát így két gyilkos is szabadlábon van, és új áldozat(ok)ra vadásznak.
Igazi Scream Queens-epizód volt, remek egysorosokkal és poénokkal, de visszatért az a kis hátborzongató groteszkség is, ami annyira jó a sorozatban. Az aktuális politikai ügyekre kikacsintva az Ivanka Trump-poén egészen ijesztőre sikeredett a maszkok miatt. Az előző részekhez képest most kevesebb volt a vér, viszont annál több filmes utalás, mint például a Halloween, a Péntek 13, a Túl a barátságon és az Amerikai szépség. Egy dolog irritált (Hesteren kívül), az pedig a direkt időhúzás, miszerint megint majdnem ki lett mondva a gyilkos neve, de félbeszakították az informátort, ami természetesen magyarázható a tipikus slasherfordulatokkal, de úgy gondolom, az első részekbe ilyet még nem kellene beletenni, ráérne a finálé környékén.