Az előző rész több mint baljós jelenettel zárult: a gyilkost Denise Hemphill és Chanel #5 együttes erővel sem tudta megállítani. Előbbit egy defibrillátorral ütötte ki, utóbbinak egy machete landolt a hátában. Itt vesszük fel a fonalat, ami rögvest alaposan össze is gubancolódik. Egyrészt dr. Munsch konstatálja, hogy a kórházi Halloween partin nem csak kedves ismerőseinket találta meg a gyilkos, így minden aggodalma ellenére egyszerűen nem tehet mást, értesítenie kell a hatóságokat, ám mindez váratlan fordulatot eredményez. Chaneléket közben ugyancsak eszi a fene, de egészen más okból: dolgozniuk kell. Ám egyszer csak ihletet kap, és erre a problémára is megoldást talál. Zayday is igyekszik hasznossá tenni magát, tovább folytatja a nyomozást a 30 évvel ezelőtti eseményeket illetően, és több ember is rendkívül gyanússá válik.

Alighanem már sok rajongó várta tűkön ülve, hogy folytatódjon kedvenc sorozatuk, és éppen ezért még nagyobb izgalommal kezdtek bele az új epizódba, bízván abban, hogy ekkora szünet után oda fogja tenni magát a sorozat. Nos, ez teljesült is, ám nem minden tekintetben. A horrorvígjáték-széria ugyanis ezúttal csak a vígjátékra helyezte a hangsúlyt, a kevéske nyomozás mellett a horror egyrészt csak "horror", mert még a gyilkos jelenetéről is ordít, hogy azért tették oda, mert muszáj volt, másrészt a mennyisége másodpercekben mérhető (nem túlzok). Senki sem szereti nálam jobban a tréfát, de akkor inkább hagyjuk a fenébe az egész gyilkososdit, és legyen a címe mondjuk Mademoiselle Égoiste.

Ugyanakkor azért meg kell említeni, hogy a humor nem csak mennyiségben, de minőségben is tarol. Kezdjük mindjárt a hetibeteggel, aki ezúttal idegen akcentus szindrómában szenved (ami egyébként tényleg létezik), vagyis minden mondatát másféle módon ejti ki. Számomra ez már önmagában szórakoztató volt, de ezt megfejelték egy, az évadban eddig nem látott "szövődménnyel" is. Chanelék ruhakölteményeit most sem lehet szavakkal leírni, valamint a munkakerülés érdekében tett erőfeszítéseik is jók, bár azt kissé eltúlozza az epizód akkor, amikor abba is beleavatkozik valaki. Mindenesetre elszórtan is sok-sok poén és önmagában is vicces jelenet található. Kíváncsi lennék, hány csapó kell Billie Lourdnak, hogy ilyen tökéletes fapofával hozzon le mindent. Bár lehet, hogy végig spéci fülhallgatós fülvédőt visel, és a producerek folyamatosan tolják neki az Easy Streetet, és attól ilyen. Bárhogy is van, öröm nézni.

Értékelés... A lényeget már fentebb elmondtam, a számszerűsítés meg legyen tényleg az, vagyis matekozzunk. Poénok: 9 pont (amúgy most komolyan, öt rész alatt egyszer sem hangzott el, hogy obvi?). "Horror": 1 pont (felfelé kerekítve). Így nem lehet más, mint 5 pont. Ez persze így szigorúnak hathat, mert a szórakoztatás garantált. De akkor is.

5/10

IMDb | mafab