eN.Dé. egy újabb neves olasz rendezővel ismertet meg benneteket, és elsőként egy igazi klasszikussal indítunk! Köszönjük ezt az írást is!

Dario Argento és Lucio Fulci kétségkívül az olasz horrorfilmek két nagymestere, ám mellettük van még egy méltán híres rendező, akinek a munkáit még nem mutattam be. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy nélküle nem biztos, hogy felfedezték volna Olaszországot, mint a horror filmgyártás fellegvárát. A rendezőt Mario Bavának hívják, és úgy tartják számon, mint a giallók koronázatlan királyát, véleményem szerint nem is alaptalanul, hiszen ő indította útjára ezt a műfajt. Az első film, amit mindenki figyelmébe szeretnék ajánlani, az a Hat nő és a gyilkos / Hat halott modell című alkotása (attól függ, melyik fordítást találjátok meg).

A történet szerint Cristiana Como grófnő és kedvese, Max Morlacchi egy nagyon híres és elismert divatházat üzemeltetnek Rómában. Gyönyörű modellekkel dolgoznak együtt, ám egy napon egyiküket, Isabellát egy maszkos gyilkos megtámadja, és megfojtja. Az ügy Riccardo nyomozóhoz kerül, aki elsősorban a lány szeretőjét gyanúsítja. Ám halott modell és nyomozás ide vagy oda, a show-nak folytatódnia kell, ezért megtartják az esedékes divatbemutatót. Az egyik modell, akinek Isabella ruháját kell felvennie, megtalálja a lány naplóját, ami hirtelen mindenkit érdekelni kezd, és mindenki meg akarja kaparintani magának. Mondanom sem kell, a következő áldozat a naplót megtaláló modell lesz, majd szépen sorban elkezdenek hullani a hölgyek.

Ez a film igazi olasz giallo, a műfaj minden ismertetőjelével rendelkezik, összességében egy nagyon jó művet hozott össze Bava. A történet nagyon érdekes, a gyilkosságok kellőképpen brutálisak, a feszültség az idő előrehaladtával egyre csak fokozódik, és kapunk egy igazán frappáns és jó befejezést is. Bava sikeresen ötvözte a gótikus horrorok világát a hitchcocki feszültségtől terhes thrillerekkel. Nagyon fontos, hogy aki különböző jump scare-ekre vár, az nem ebben a műfajban találja meg a számításait. Itt a légkör és az egyedi képi világ a domináns, és Bava tökéletesen teljesít ezen a téren. Az árnyak, a színek valami fantasztikusak. A vörös szín hangsúlyozása és kiemelése hihetetlenül profi és gyönyörű. Ezt ötvözték a gótikus kékes-szürkés színvilággal, amitől egészen egyedi látványban van részünk.

A zene is a klasszikus krimi-thriller vonalat erősíti, mint ahogy a történet is. Igazából a sztorival sincsen semmi probléma. Nagyon ötletes, és ha valaki odafigyel, akkor észreveszi, hogy Bava kis utalásokat rejt el a különböző jelenetekben. Ha pedig ezeket megtaláljuk, akkor igen hamar rájöhetünk arra, hogy ki a gyilkos. Az indítékkal, a kivitelezéssel és megvalósítással sincsen semmi baj. Nem maradt hiányérzetem, miután kikapcsoltam a filmet.

Azonban így is vannak hibák, és most az egyszer nem a színészi játékkal van a bajom. Az teljesen rendben volt, mindegyik színész jól hozta a karakterét, azonban ezek kidolgozására nem fordítottak elég időt. Egy pici karakterfejlődést kapunk a végére, de egyébként a legtöbb szereplő csak arra jó, hogy meggyilkolják. Arról nem is beszélve, hogy némelyik olyan irracionálisan viselkedett, hogy arra nincsenek szavak. Ahhoz, hogy ezt jobban tudjam illusztrálni, bemutatom a Szőke Nő díjasunk első helyezettjét. Tehát, van már két hullánk és egy eltűnt modellünk, aki nagy valószínűséggel halott. Azt hangoztatja hisztérikusan a csaj, hogy nem akar egyedül lenni, mert annyira fél, de ettől függetlenül, amikor egy hullát talál a kocsija csomagtartójában, akkor nem rohan be a házba sikoltozva, hogy felhívja a rendőrséget, hanem mit csinál? Bevonszolja a tetemet a házba, és elrejti a komornyik elől, majd nekiáll sminkelni. Ugye, milyen hihető?!

Összefoglalva elmondhatom, hogy ez egy nagyon erős giallo, ráadásul ez a film számít az egyik legelsőnek ebben a műfajban. Remekül dolgozták ki a történetet, nagyon jól megadták a műfaj alaphangját, és egy olyan darabot hoztak össze, amihez a későbbiekben is vissza tudtak nyúlni a kortárs alkotók.

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab