A Vihar előtt című filmmel akkor találkoztam először, amikor abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy én nézhettem meg az alkotást a forgalmazó által tartott sajtóvetítésen. Pár nappal a vetítés előtt néztem meg a trailer-t, ami sikeresen fel is keltette az érdeklődésemet, ahogy az a tény is, hogy a főszerepet Matthew McConaughey alakítja. A színész munkásságát nem követtem figyelemmel, de úgy gondolom, hogy már sikerült maradandó, klasszikus alakítást nyújtania. 2016-ban – életem egyik nehéz időszakában – találkoztam ugyanis a True detective - A törvény nevében első évadával, McConaughey játéka és az általa megformált karakter, Rust Cohle, pedig sokat segített abban, hogy megküzdjek az akkor sötétnek vélt mindennapokkal, ezért külön örültem, hogy egy újabb filmben láthatom. Tetszett a neo-noirra emlékeztető felütés, a ’90-es évek erotikus thrillereinek fülledtsége, ami a pár perces ízelítő alatt is érezhető volt. Ezekkel az érzésekkel eltelve ültem be a terem sötétjébe, hogy 100 perc elteltével zavartan keljek fel a kényelmes bársonyszékből…

A történet főhőse Baker Dill (Matthew McConaughey) Plymouth trópusi szigetén tengeti mindennapjait, egy kis halászhajó kapitányaként. Napjai egysíkúan, ivással és halászattal telnek, gondolatait pedig csak rég nem látott fia, Patrick (Rafael Sayegh) és az „Igazságnak” nevezett óriási hal foglalják csupán le. Mindez azonban azonnal megváltozik, amikor Karen (Anne Hathaway – A sötét lovag: Felemelkedés /2012/), Dill volt felesége is a szigetre látogat, hogy a férfi segítségét kérje. Tízmillió dollárt kínál neki, ha meggyilkolja a nő aktuális férjét, Frank-et (Jason Clarke - Winchester - Szellemek háza /2018/), aki nem csak Dill volt feleségét tartja rettegésben, hanem Patrick-et is. A férfi habozik, de a fia miatt mégis beleegyezik a gyilkosságba, annak ellenére is, hogy ezen a szigeten semmi nem maradhat titokban…

A színészi alakításokkal nincs probléma, McConaughey megbízhatóan hozza a kiégett exkatonát, Hathaway gyönyörű és hiteles a megtört asszony szerepében, Clarke pedig annyira ellenszenves, hogy szinte fizikai fájdalmat érzünk a jelenetei alatt. A fényképezés csodálatos, az operatőri munka is hatásos és nagyon jól sejteti azt a csavart, ami sajnos a forgatókönyvnek köszönthetően végül egyetlen ingerküszöböt sem képes átlépni. A film közepén ugyanis mindent nyíltan elmondanak a nézőknek ezzel szinte vegetatív állapotba száműzve agytekervényeinket… Ezt miért kellett így csinálni? Hatalmas csalódás. Ezzel a történet elveszíti – az egyébként is kimért, sőt kifejezetten lassú – lendületét és a cselekmény íve is szerencsétlen tartományokba torzul…

Azok, akik noir árnyalatú filmre vágynak csalódni fognak, ez valójában egy családi dráma bemutatása, olyan eszközök felvonultatásával, amit már láthattunk más helyeken is. Az igazság az, hogy ez a mozi Steven Knight, angol rendező nagy költségvetésű Black Mirror epizódja, ami bár súlyos témával foglalkozik, a széria mércéjéhez mérve is csak gyenge közepesre értékelhető. Az alábbi pontszám is csak a remek színészeknek köszönhető. Ami pedig az alkotók nézők felé tanúsított bizalmatlanságát illeti… nos, az több mint bosszantó. Egy felejthető film, remek színészgárdával, a közepes osztályzat alsóbb régióiban…

5/10

IMDb | mafab

A filmet január 31-től vetítik a magyar mozikban. Forgalmazza a Big Bang Media.