Az Álmok Ura visszatért, de most ismét távozik. Négyrészes cikksorozatom, amelyben arra tettem kísérletet, hogy részletes elemezést adjak a Rémálom az Elm utcában horrorszériáról, most befejeződik. A célvonal előtt még összefoglalom gondolataimat, majd jutalomjáték gyanánt két remek kis toplistával búcsúzom Freddy Kruegertől...

Wes Craven egy olyan kultfilmet teremtett, melynek nimbuszát még az erősen változó minőségű folytatások sem tudták lerombolni. Az 1984-es Nightmare on Elm Street az álmoknak köszönhetően új színt vitt a slasher műfajába. Alvás közben védtelen vagy, Freddy bármikor rád támadhat, és te nem tudsz elmenekülni. A film máig működőképes. A fergetes alapkoncepciót az újabb részek többsége megerőszakolta („a folytatások nyírták ki a műfajt” – Sikoly 2). A második film cselekménye már a valóságban játszódott, a kreatív álomjeleneteket a kukába vágták. Szerencsére az Álomharcosok visszatért a kezdőpontba, Freddy ismét „ágyban, párnák közt” gyilkolt, ugyanakkor ez a rész már előrevetítette a karakter jövőjét is. A harmadik rész néhol vicceskedő, de még mindig kegyetlen Kruegerjét a folytatásban „Ripacs Freddy” váltotta. Finoman szólva sem mélyítették jól a karaktert, ráadásul a sztorihoz sem tudtak semmi értékelhetőt hozzáadni. Az Álomgyermek simán csak undorító, a hatodik rész pedig egy rossz vicc. A vér kiapadt, Freddy kvázi rajzfilmfigurává vált, a franchise már csak sablonokból építkezett. Ugyan Az új rémálom hozott némi frissességet a sorozatba, de Craven önreflexív filmjére nem sokan voltak kiváncsiak. A tökéletes trashfilm, a Freddy vs Jason viszont sikeres volt – abszolút jogosan. A 2010-es remake-ről jobb hallgatni…

Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy szükség volt-e a folytatásokra, de egy dolog biztos: a további részek által rengetegen ismerték meg Freddyt, és a klasszikus első részt. A New Line óriási pénzt keresett a sorozattal, de fokozatosan a sárba tiporta a karaktert. Sokat mellőzték Wes Cravent, akinek a sorozat legjobb részeit köszönhetjük. Néha-néha felröppennek bizonyos pletykák, ki tudja, talán hamarosan újra előveszik a figurát, de ha ezt megteszik, akkor könyörgöm, bánjanak vele tisztelettudóan… és ne felejtsék otthon a zseniális Robert Englundot.

Ebben a cikkben egy újítást is szeretnénk megosztani veletek, ez pedig nem más, mint a „sikolyméter”. A skála a pontozást fogja grafikailag felturbózni. A Rémálom-sorozatra hét Janet Leigh-t adok a maximálisan lehetséges tízből.

Most pedig itt az ideje annak, hogy toplistázzunk.

A legjobb halálok

Minél ötletesebb és durvább, annál jobb. Persze egy-két poén is szóba jöhet.

5. Taryn és az aranylövés

Az ötödik helyet egy olyan halál szerezte meg, amely nem kifejezetten fontos, de remekül megkomponált, és az egyik legjobb folytatásban szerepel. Az Álomharcosokban Freddy mindenkinek személyre szabott halált választ. Szegény Taryn, hiába küzd meg félelmeivel, Krueger a drog győz…

4. Freddy, a bogaras

Freddy ripaccsá vált, de Az álmok ura még így is egy nézhető folytatás. Debbie Kafka novellájáról álmodik… Életében utoljára.

3. A valóra vált álom

Jennifer sztár szeretne lenni, és be is jut a TV-be… Fejjel előre. „This is it, Jennifer. Your big break in TV. Welcome to prime time, bitch!”, avagy „Ez lesz a te nagy áttörésed!” A fenti mondatot állítólag Englund improvizációja szülte.

2. Johhny Depp ágyjelenete

*„- Mi a fene művelte ezt?

• Nem tudom. A halottkém mit mondott?
• Klotyón okádik, mióta meglátta.”*

Ötletes és sokkoló. Johnny Depp a ’84-es filmben debütált a mozivásznon, részben Craven lányának köszönhetően. A lány elkísérte apját a castingra, ott pedig egyből megtetszett neki az ifjú Depp. „Apa, apa, őt tedd be a filmedbe!” A gyerekek akaratossága legendás…

1. Tina halála

„- Tina.”

Nem volt kérdés, hogy melyik halál kerül az első helyre. Tina elpatkolása a legdurvább a sorozat összes fűbe harapása közül, és egyben a legelső is. Itt tudatosulhat bennünk először, hogy mekkora mesterművet tett le az asztalra Craven. Véres, durva, hátborzongató. Álmaidban védtelen vagy, és ez bármikor kihasználható.

+1 A hallássérült gyerek szivatása

Carlos halála nem félelmetes. Sőt, még viccesnek sem lehetne nevezni, de egyszerűen annyira abszurd és szánalmas, hogy muszáj volt valahol feltüntetnem. „Jó volt hallani felőled, Carlos.” Agyhalál.

A legjobb zenék

A sorozat minősége erősen ingadozó, de a zenék mindegyik részben jók. Rengeteg klassz téma és dal van, nálam így fest a dobogó:

3. Dokken – In My Dreams

Meglehetősen közepes film, erőteljes dallal, körülbelül így foglalható össze Az álmok ura.

2. Dokken – Into The Fire

Már megint a Dokken? Ütős filmhez ütős zene dukál. A zenekar szerzeménye tökéletesen megadja a film alaphangulatát, ráadásul teljes mértékben passzol az Álomharcosok horrorfantasy-jellegéhez.

1. Charles Bernstein – A Nightmare on Elm Street

Nyugtalanító és nyomasztó. Pontosan olyan, mint egy rémálom.

Extra: a legviccesebb cameo

Johnny Depp visszatérése a hatodik részben. Jót nevettem rajta (a 6.rész egyetlen ténylegesen vicces pillanata).

Freddy egy időre eltűnik, de ne csüggedjetek: Álmaink Megrontója Jason Vorheesnak adja át a terepet. Igen, jól olvastátok: hamarosan a Péntek 13-filmek kerülnek terítékre!