Úgy látszik, a Netflix sem tévedhetetlen és tökéletes: sorozatai (Black Mirror, Stranger Things) korunk legszínvonalasabb szériái, filmes részlege azonban hagy némi kivánni valót maga után. A streamszolgáltató által felkarolt Seven Sisters (másik címén: What Happened to Monday) kiindulópontja alapján az év sci-fije lehetett volna, de a készítőktől csak egy üres akciófilmre futotta.

A 21. század közepén a Föld a túlnépesedés miatt a totális katasztrófa szélére sodródott: nincs elég víz és élelem ennyi embernek. A helyzet megoldása érdekében génmódosított élelmiszereket kezdenek termeszteni, ezek azonban megnövelik az ikerterhességek számát. A vészhelyzet miatt a Nicolette Cayman (Glenn Close) által vezetett Gyermekeloszlási Hivatal családonként csupán egyetlen gyermek felnevelését engedélyezi. Ha valahol több gyerkőc születik, ott beavatkoznak: a csöppségeket elveszik a szüleiktől, és hibernálják őket, amíg a Föld újra élhető bolygó nem lesz. Terrence Settman (Willem Dafoe) azonban kijátssza a törvényt: hét unokáját elrejti a hatóságok elől, és arra neveli őket, hogy a lakásukon kívül egyetlen személy, Karen Settman (Noomi Rapace) bőrébe bújva éljenek. A lányokat a hét napjai alapján nevezi el, és egyszerre csak egyikük mehet ki az utcára: hétfőn Hétfő, kedden Kedd, és így tovább. Ez megy évtizedeken keresztül, azonban Hétfő egy nap nem tér vissza, majd a keresésére induló Kedd is eltűnik, ezért a többi nővér nyomozásba kezd, miközben Cayman emberei a nyakukban loholnak.

A Hét nővér egy sor érdekes kérdést és témát vet fel, de érdemben egyikkel sem kezd semmit. Mit jelenthet egy embernek feladni identitását, mi lesz a személyiségével? Ezzel a film csak felszínesen, leginkább gyermekkori flashback-jelenetek formájában foglalkozik. Milyen az a radikális egykepolitikájú világ, amelyben a nővérek élnek? Hát, látunk néhány zsúfolt, koszos utcát meg egy-két hologramos kütyüt. És minden fekete vagy fehér.

A túlnépesedés ellen tenni akaró Hivatal egyértelműen gonoszként jelenik meg a történetben (tettei egy, amúgy elég kiszámítható csavar után persze tényleg elitélendővé válnak), Settmanék és a többi ember pedig, akik ellenzik a törvényt, a jó oldalon állnak (igaz, a film nem állítja azt, hogy a törvény eltörlésével javulna az emberek helyzete) - azért ezt a sztorit jóval árnyaltabban kellett volna előadni. A film akár pár év múlva is játszódhatna, témája aktuális, fontos és komplex, úgyhogy megérdemelte volna az összetettséget.

A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt a felszínes alkotást a Netflix terjeszti, amelynek egyik zászlóshajójában, a Black Mirrorban zseniálisan dolgoznak fel egy-egy társadalmi problémát. Értem, miért láttak benne fantáziát, de elolvashatták volna a forgatókönyvet, mielőtt beállnak a produkció mögé.

Elgondolkodni tehát nem fogunk a látottakon, de a csihi-puhi azért élvezhető: Tommy Wirkola (Náci zombik 1-2., Boszorkányvadászok) ütős akciókat rendezett, amiket nem félt leönteni egy jó nagy adag vérrel. Noomi Rapace jelenlétét alaposan megkurították az Alien: Covenantban, itt azonban hét szerepet kellett eljátszania, és bár a nővérek karakterei papírvékonyak, a svéd szinésznő megbízható alakítás(oka)t hoz. A Hét nővér sci-fiként megbukik, akciófilmnek viszont nem rossz. Csak hát az alapszituációban jóval több lehetőség rejlett.

5/10

IMDb | mafab