Gillian Flynn igazán figyelemre méltó író, akinek könyveiből azonban eddig felemás eredménnyel készült adaptáció. A Holtodiglan igazi mestermunka volt, kétségtelenül 2014 egyik legjobbja, gyomorszájon vágó fordulattal és történettel. Ezzel szemben a Sötét helyek már nem sikerült annyira maradandóra, inkább a közepesnél egy picit jobb adaptációt kaptunk belőle. Most pedig az HBO készített egy nyolc részes sorozatot az Éles tárgyak című Flynn regényből. Lássuk, ezúttal sikerült-e a csoda?

Camille Preaker nem egy kiegyensúlyozott személyiség, viszont baromi jó riporter. A múltjával azonban nem sikerült eddig leszámolnia, főnöke ezért úgy dönt, hogy terápiás céllal elküldi őt a szülővárosába, ahol gyermekgyilkosságok történnek, hogy tudósítson róla és ezzel együtt végre nézzen szembe a régi sérelmeivel. Camille pedig minden ellenérzése ellenére elvállalja a feladatot. Idővel egyre jobban belemélyed az üggyel együtt a múltjába is és olyan sebeket szakít fel, amik sosem gyógyultak be igazán.

Aki ismeri az írónő munkásságát az tudja, hogy a történetei középpontjában a nők állnak és az emberi kapcsolatok, amik igencsak szét tudják zilálni a lelkeket és világokat. Nincs ez másképpen most sem. Őszintén megmondom, mint krimi nem volt túl bonyolult a történet. Elég hamar rá lehetett jönni, hova fog kifutni a sztori, még a végső csavar se volt annyira nagy meglepetés. Vannak persze akiket ez bosszanthat, de az is lehet, hogy csak én olvastam már túl sok krimit és másoknak nagyobb fejtörést okozott a cselekmény. Mindegy is, mert a lényeg itt nem a nyomozáson van. A nyomozás csupán egy mellékes szál, amire persze nem árt odafigyelni, de nem ezen van a hangsúly. Ez nem egy klasszikus krimi, habár annak elemeit használja az író.

Az Éles tárgyak azonban sokkal inkább egy kegyetlen karakterdráma és ennek a műfajnak kiemelkedő darabja. Nem véletlen a plakát sem, három hasadt lélekkel találkozunk, akikre nagyon oda kell figyelni. Itt nem csinálják meg, hogy bevisznek minket a ködbe, azt pontosan lehet tudni, hogy Camille maga is áldozat volt. Az ellene elkövetett bűnökbe szépen lassan mászunk bele. Igazán izgalmas és érdekes, hogy egy áldozat szemszögéből láthatjuk kibontakozni a cselekményt, ugyanakkor nagyon megterhelő. Sokkal közelebbinek, fájdalmasabbnak érezzük így a látottakat. Sokkal személyesebb és érzelmesebb hangvételt kap ezáltal a történet. Nagyon bensőséges, nagyon intim, nagyon gyötrelmes nézőpont ez, ami teljesen bevonja a nézőket és egy pillanatig nem tudunk elvonatkoztatni ettől a lélektani állapottól. Camille-al együtt élünk meg és át mindent. Amy Adams pedig hihetetlen átalakuláson ment át megint, nagyon átélte a szerepét. Itt jegyezném meg, hogy még mindig hihetetlen, mennyire nem értékelik az ő tehetségét díjak formájában. Legalább olyan jó játékot kapunk tőle, mint az Éjszakai ragadozókban és aki látta a filmet az pontosan tudja, hogy nem akármilyen tehetsége vannak ennek a hölgynek. Nélküle az Éles tárgyak nem tudna kiemelkedni, ám Adams játéka olyan magas szintre emeli a szériát, hogy ha semmi mást nem tudtak volna rendesen összehozni, akkor is egy átlag feletti darabról beszélnénk.

Ám szerencsére nemcsak Adams játéka és a különleges mesélőpont miatt érdemes megnézni a sorozatot. Maga a történet is egy hatalmas gyomros, amibe érdemes elmélyedni, főleg a közvetített üzenete miatt. Hatással vagyunk a másik életére. Ez lehet jó és rossz egyaránt.  Ha pedig az utóbbi, akkor az okozott kár mélyebb, mint amit a legélesebb kés képes okozni. Lehetünk áldozatok, lehetünk elkövetők és lehetünk mind a kettő egyszerre. Eltemethetjük ezeket a dolgokat, megtanulhatunk együtt élni vele, de élhetünk a rossz szerint is, ám olyan is van, hogy valami természetessé válik, ezáltal pedig a rossz akár lehet jó is. Személyiségtől függ, hogyan tudjuk kezelni és akceptálni ezeket az impulzusokat. Az Éles tárgyak pedig több személyiségrajzot, irányt és utat tár elénk. Nem a kór az érdekes, hanem a tünet, a kezelés és a hatás. Ezekre nagyon oda kell figyelni, mert bennük rejlik az egész történet megoldásának a kulcsa.

Amy Adams mellett Patricia Clarkson és Eliza Scanlen (a fiatal színésznőre külön érdemes odafigyelni) játéka is egészen elképesztő. Ez a három nő olyat visz végbe, amire csak kevesen lennének képesek és ami nagyon működik. Mellettük mindenki más eltörpül, de ez nem is baj. Nyilván bele lehet kötni, hogy mások nem kaptak akkora teret, ám ez ebben az esetben tényleg kis hiba. A készítők nagyon jól látták, mire kell odafigyelniük, mit kell kiemelniük, mit kell igazán kibontaniuk és hogyan kell felépíteniük Flynn történetét, hogy az működni tudjon a képernyőn. Nem is találhattak volna jobb embert ennek megvalósítására, mint Jean-Marc Vallée-t, akinek a Mielőtt meghaltamot és a Hatalmas kis hazugságokat is köszönhetjük. Vallée pedig nem is okozott csalódást. A rá jellemző elemzős, szétszedős, boncolgatós stílusban fejtette fel a történetet.

Precízen haladt végig, feszes tempót diktált, ugyanakkor, ahogyan tőle megszokhattuk, hiába láthatunk gyors vágásokat, maga a történetmesélés nagyon vontatott és idegtépő. Ez pedig csak erősítette a cselekményt. Nem is tudom megszámolni, hányszor üvöltöttem volna már én is úgy, mint Camille. Teljesen bevontak a cselekménybe és már én is ordítottam, csapkodtam volna a tehetetlenségtől. Fojtogató volt a légkör, ami egyszerűen rátelepedett a nézőre. A zenét pedig kifejezetten jól használták. Minden résznek megvolt a maga hangulata és e szerint választották hozzá a dalokat. Érdemes nagyon odafigyelni mindig a zeneválasztásra, mert már az önmagában iránymutató.

Azt hiszem nem kell mondanom, hogy imádtam ezt a sorozatot. Imádtam a sajátos nézőpontja, a roppant aljas, ugyanakkor nagyon igaz története miatt. Kiváló volt a rendezés, a színészi játék, a tempó, a hangulat és a zene használat. Nagyon jól összeraktak egy viszonylag egyszerű krimit, amiben igazán jól használták a szokásos toposzokat, ugyanakkor sikerült egy egészen egyedi dolgot kihozniuk az alapszituációból. Nem tudom, hogy mindenkinek való-e az Éles tárgyak, de azt hiszem, mindenkinek látnia kellene és el kellene mélyednie a történetben és annak üzenetében.

Pontszámom: 10/10.

IMDb | mafab