Újabb vendégírás érkezett, Lewis ezúttal egy vidám kis alkotást mutat be. Köszönjük a cikket!

Egy horrorvígjátékot nagyon nehéz jól összerakni. Egyszerre kell borzongatónak és viccesnek is lennie, ezt tökéletesen véghezvinni viszont ritka dolog. A Slither, azaz a csodálatos magyar alcímmel ellátott Féltél már nevetve? is a két zsánert próbálja meg keverni, felemás eredménnyel – azonban még így is mocskosul jól lehet szórakozni rajta…

Egy álmos amerikai kisváros életébe kapunk betekintést. Miután főhősnőnk, Starla (a mindig vonzó Elizabeth Banks) megtagadja a szokásos kufircadagot férjétől, Granttől (Michael Rooker), kopasz barátunk elhatározza, hogy leissza magát, majd egy alkalmi partnert választ az estére Brenda személyében. Igen ám, de a légyottnak otthon adni készülő erdőben Granték valami undorító, nyálkás, talán nem éppen evilági köpedelemre bukkannak, ami hirtelen a férfi testébe fészkeli magát. A következő napokban egyre furábban kezd el viselkedni, rengeteg húst vásárol, sőt még jobb sorsa érdemes kis állatkákat is elfogyaszt. Majd miután nem valami vágygerjesztő módon megszexualizálja Brendát és lepetézik benne, undorító polipra emlékeztető lénnyé változik. Ezt követően szépen rászabadítja kukacokból álló seregét a nyugodt kisváros lakóira…

A történet így elsőre nagyon trashnek hangzik, és az is. A karaktervezetés hű ehhez: itt van a tragikus sorsú nagymenő fickó Grant személyében, a szokásos sablon scream queen, a bele titkon szerelmes és faék egyszerű jelemmel megáldott seriff (Nathan Fillion), a bunkó polgármester (Gregg Henry), a többi idiótát pedig még sorolhatnám. Ezerszer látott szereplők, a színészek viszont kifejezetten jól alakítanak: ugyan mindenki kedvenc Castle-je az egysorosok puffogtatása mellett csak bambán mered maga elé, de a főszereplő hölgy és a szinte állandóan káromkodó polgármester valami egészen fantasztikus, utóbbinak minden szava arany!

Bár a cselekmény tényleg nem túl eredeti (rohanunk, és megpróbáljuk túlélni a fertőzött emberek támadását, tapossuk a kukacokat, igyekszünk megoldást találni, majd kijutni a városból), mégis kiegészül a rendező, James Gunn horrorhoz intézett főhajtásával. Megidéződik itt a Rémálom azt Elm utcában egy klasszikus jelenete, de van itt feltűnőbb vagy éppen kevésbé arcunkba tolt utalás az Evil Deadre, a Cápára, és az Alienre, szóval a horrorzsáner rajongóit ebből a szempontból is kiszolgálja a film.

Gore akad bőven, fröcskölésből nincs hiány, a különböző maszkok és vizuális trükkök pedig kellemesen visszataszítóak. A film tobzódik a bizarr és undorító jelenetekben, de csak elvétve akad eset, amikor parázunk – mondjuk Grant átalakulása és az első pincejelenet elég félelmetes. Úgy érzem, hogy a humort jóval inkább előtérbe helyezték a készítők, de ez mégis jól áll az alkotásnak, a kiváló soundtrack pedig csak hab a tortán.

A Slither egy meglehetősen beteg és bűnös élvezet a játékidő másfél órája alatt, horrorgeekeknek kihagyhatatlan darab!

8/10

IMDb | mafab