A Something Wicked című alkotással valahol a plakátnál kezdődött az ismeretségünk. A visszafogott, ámde mégis szép poszter azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, pedig igazán nincs rajta semmi különleges: Egy nő, egy menyasszonyi fátyol, elfolyt szemfesték és egy gonosz kis mosoly a hölgy szája szélén. Megkockáztatom, soha egy pillantást nem vetek a filmre, ha nincs a szépen kivitelezett transzparens. Csakhogy én át lettem verve! Kérem szépen, ha az ember egy ilyen képet lát, mire gondol azonnal? Nyilván arra, amire én is, vagyis hogy a menyasszony majd valamit gonoszkodik, hogy ő lesz a film főgonosza, és a többieknek tőle kell majd félniük. Hát nem…

A történet fonalát egy fiatal lány, Christine ballagása után vesszük fel, aki szüleivel és párjával, Jamesszel vacsorázik egy előkelő étteremben. Az hamar kitűnik, hogy Christine szülei nem igazán elégedettek lányuk szíve választottjával, így aztán mikor szegény James a szülők áldását kéri a házasságukra, az lassan már nekem kínos. Habár többé-kevésbé udvariasan, ámde határozottan ellenezve a dolgot, a szülők végülis lehűtik a kedélyeket, összetörve ezzel a két fiatal szívét.

Vacsora után a család hazaindul, bár egyértelműen nincsenek menetképes állapotban, ráadásul az este eseményei is alaposan megtépázhatták az idegeiket… Lényeg a lényeg, balesetet szenvednek, amiben a két szülő életét veszti, a fiatalok pedig alaposan megsérülnek.

Ugrunk az időben, az egy éve történt haláleset már csak fájó emlék hőseink szerelemtől ittas elméjében. A jó öreg „a szerelem mindennél erősebb” klisét meglovagolva ismét a házasságot tervezgetik, méghozzá a közeljövőben. Csakhogy nem mindenki osztozik az örömükön… Christine-t rejtélyes illetők zaklatják, ellopják jegygyűrűjét, furcsa üzeneteket hagynak maguk után, amelyeket mellesleg a lány megboldogult édesanyja idézgetett még annak idején. A kérdés, vagyis hogy Christine megbolondult-e, mindaddig nyitott marad, míg meg nem történik az első gyilkosság, és innen már nincs visszaút. Az események megállíthatatlanul haladnak az elkerülhetetlen vég felé, a mit sem sejtő szereplők élete pedig mindörökre megváltozik.

Na, mármost a történet, itt-ott kisebb változtatásokkal ugyan, de ismerős lehet sokaknak, szóval az eredetiségre adnék mondjuk 10-ből egy 6-ost. Lássuk, hogy teljesít a film más területeken!

Célszerű a színészekkel folytatni. Valójában mindenki jól teljesít, sehol nem kellett a fejemet fognom a ripacskodás miatt, de igazán kiemelkedőt sem tudnék megemlíteni. A Christine-t játszó Shantel VanSanten kellemes látványt nyújt, mind karakterének eljátszása terén, mind a férfiszemek számára, a Jamest alakító John Robinson is jól hozza a kicsit nyálasszájú hősszerelmes szerepét. Mellékszereplők terén is elégedett vagyok, mind a lány testvére (James Patrick Stuart), mind annak feleségének (Brittany Murphy) megszemélyesítőivel. Ha mondjuk a Más világ színészi játékára 10-et adok, akkor ez olyan 6-ot érdemel összességében. Csak a szokásos, semmi kiemelkedő.

Képi világ terén nem sokra számítottam, ehhez képest alaposan felülmúlták a várakozásaimat. Való igaz, a cselekmény lassan indul be, a végére azonban, természetesen a film keretei között maradva, eldurvulnak a dolgok. Egy ilyen típusú filmnél bőven elégedett vagyok ezzel, kaphat is rá 7 pontot.

A történet egy kellemes csavarral végződik, amire én mondjuk elég hamar rájöttem, de őszintén szólva ez nem rontott semmit az összképen. Akik láttak már pár ehhez hasonló filmet, azokat valószínűleg nem fogja nagy meglepetés érni, de valljuk be: ennek a filmnek nem is ez a célja. Néhány apróságtól eltekintve (például a testvér úgy néz ki, nem kicsit vonzódik húgához, ezt a szálat azonban csak elkezdték, majd nem vitték sehova) kellemes másfél óra elé néz az, aki bevállalja a filmet. Élvezeti faktorra kaphat tőlem 8 pontot, mert nem csak, hogy nem unatkoztam, de tetszett is, amit láttam.

Ezt a filmet azoknak tudom jó szívvel ajánlani, akik a sok vérözön, csontig hatoló félelem és álmatlan éjszakák között egy kissé könnyedebb kikapcsolódást keresnek. Szintén alkalmas kiindulópont lehet, ha a nem különösebben horrorrajongó párunkat szeretnénk ránevelni szeretett műfajunkra, hisz ez még nem a mélyvíz (azért lehet, nem kéne egy Mártírokkal indítani), de már mégsem csak távolról szemléljük a tenger élővilágát, hanem elmerülünk benne bokáig.

A pontjaimat összegezve a végeredmény tehát:

6.5/10

IMDb | mafab