Fánkoslány mutatott egy DVD borítót, amin egy kislány tűzben állt, és erősen okkultista, B kategóriás horrornak tűnt, amit Guillermo del Toro nevével akartak eladni, így rögtön utána is néztem. Eljutottam a ***2012-es Érzéketlenekhez (Insensibles)***, melynek már egy egészen más posztere volt, a történet pedig felkeltette a figyelmemet, és a közhelyes, megtévesztő borítótól eljutottam egy igazán remek horrorhoz, amit erősen átszőtt a drámai vonulat.

David (Àlex Brendemühl) autóbalesetet szenved, amiben felesége meghal, de 6 hónapos kisfia túléli, ahogy ő is, bár fájdalmat egyáltalán nem érzett. A balesetnek „köszönhetően” kiderül, hogy előrehaladott rákja van, melyen csak a drasztikus kezelés segíthet, ehhez pedig szüleitől őssejtekre van szüksége. Mikor a nem kis kéréssel felmenői elé áll, szembesülnie kell a ténnyel, hogy örökbe fogadták, a túléléshez pedig fel kell kutatnia vér szerinti szüleit.

Visszaemlékezésekből bontakozik ki a történet, párhuzamosan látjuk a valóságot és majdnem két évtizedet a spanyol polgárháborúból és a második világháborúból. 1930 körül egy csapat gyermeket találtak, akik nem éreztek fájdalmat, ezért a helyi főorvos bezáratta őket intézményébe, hogy se magukra, se másra ne jelentsenek veszélyt. A gyermekek tanulmányozásának ürügyén a német Dr. Holzmann menedéket kért az intézmény vezetőjétől, hogy elbújhasson a zsidóüldözések elől. A doktornak köszönhetően a gyerekek fejlődésnek indultak, és elkezdték megtanulni, mi is az a fájdalom.

Nem csupán egy horrorról vagy egy drámáról van szó, hanem egy történelmi filmről is, mellyel gyakran élnek a rendezők, a polgárháború olyan mély sebeket hagyott rajtuk, hogy előszeretettel használják alapanyagként. Ebben az esetben sem egy direkt háborús filmet készítettek, hanem a folyamatot és a hatásokat érzékeltették a szereplőkön és magán az intézményen is. A főorvos és a nővérek nagy része sem tekintette embernek a gyerekeket, kihasználván azt, hogy érzéketlenek, elzárták őket a világtól és bántalmazták őket. Ahogy haladunk az időben, láthatjuk, milyen hatással volt az intézetre, a személyzetre és a gyerekekre a kibontakozó polgárháború, a köztársaságiak, majd a nacionalisták megszállása alatt, illetve a náci szimpatizánsok hogyan használták ki az érzéketlenséget, a fájdalomtűrő embert mint új fajt.

Francia-spanyol és katalán produkció a film, így bőven számíthatunk vérre és drámára egyaránt. Tipikusan olyan film, aminél két vérfagyasztó jelenet között majdnem könnyekben törünk ki a meghatottságtól, a spanyolok ehhez nagyon értenek. A színészek kiválóak egytől egyig, főleg a gyerekek, ami azért kuriózum. Egyáltalán nem könnyű darab, s bár szerintem nem lesz benne a toplistában, a vége felé becsúszó abszurditás miatt, mindenképpen ajánlom, mert egy nagyon különleges és érdekes film.

Szerintem: 6.5/10

IMDb | mafab