Még a spanyol rovatom indulásánál is többen említették, hogy írjak az ***Emberrablókról (Secuestrados/Kidnapped/Kidnapés – 2010)***, és most el is érkezett az ideje, hogy beszámoljak róla, mert ez a francia-spanyol koprodukciós horrorthriller olyan, mintha egybemosta volna a franciák kegyetlen, brutális ábrázolásmódját a spanyolok gyönyörű képi világával.

Jaime (Fernando Cayo – Árvaház) feleségével, Martával és lányukkal, Isával új házba költöztek. Már a házon is azonnal látszik, hogy a család tehetős, jómódú, könnyen megengedhették maguknak ezt az otthont. A költözködés napján csöppenünk bele a történésekbe, mindenki eszeveszettül pakolászik, intézkedik, hogy hamar lakhatóvá tegye az otthont. A munkások az utolsó simításokat végzik. Az új házban töltött első közös vacsorázást viszont valakik megzavarják. A családi fészekbe maszkos alakok törnek be.

A betörési jelenet az egyik legijesztőbb dolog, amit valaha láttam, semmiféle hatásvadászat nincs benne, teljesen életszerű, ezért is olyan rémisztő. A családot túszul ejtik, a bankkártyákat, PIN-kódokat és telefonokat a maszkosok vezetője begyűjti, és útnak indul Jaime-vel, hogy a lehető legtöbb pénzt levehessék. Miközben a családfő és a betörők vezetője úton van, addig a két másik maszkosra van bízva az anya és lánya. Az életösztön természetesen mindig nagyobb a szolgálatkészségnél, a tervbe pedig folyamatos hibák csúsznak, így megkezdődik a család és a betörők közötti élethalálharc.

Sok home invasion film készül mostanában, a téma mindig aktuális és életszerű, mégis kevés horror van, ami elnyeri tetszésemet ezzel a szituációval. A Hívatlanok szerintem remek film, ahogy a Funny Games is (később lesz róla természetesen ajánló), de a sokáig várt You’re Next szerintem pocsék lett. Minden emberrablós és betörős film közül ez a spanyol mű emelkedik ki, a teljes valódisága, életszerűsége miatt. Az ember mindig elgondolkodik, hogyha a szereplők azt teszik, amire kérik őket, vajon kevésbé szenvednek-e. Na, ebben a filmben megkapjuk erre a választ, mert természetesen a kezdeti ellenállást felváltja a szolgálatkészség, majd az életösztön, és tökéletesen látszódik, hogy nem ezen múlik a végkifejlet. A színészek remekül alakítanak, végig hitelesek maradnak, az pedig, hogy szinte nincs zenei aláfestés, csak még feszültebbé és valódibbá teszi a filmet. Mindenkinek ajánlom!

Szerintem: 9/10

IMDb | mafab