Ma egy igazán különleges filmet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, ami nem más, mint a spanyol-amerikai-francia koprodukciós ***Élve eltemetve (Buried-2010)***, Rodrigo Cortés rendezésében.
Ma egy igazán különleges filmet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, ami nem más, mint a spanyol-amerikai-francia koprodukciós Élve eltemetve (Buried-2010), Rodrigo Cortés rendezésében.
Bevallom sokáig nem akartam megnézni ezt a filmet, az elismerő kritikák fényében sem, mert valahogy volt egy fenntartásom, hogy egy egyszereplős suspense, biztosan kimondottan unalmas lesz. Még szerencse, hogy az előítéleteket legyőzi a józanész és most sem kellett csalódnom.
Paul Conroy (Ryan Reynolds) egy fakoporsóban ébred fel, a föld alatt. Nem tudja hogyan került oda, kik ásták el, mit akarnak tőle. Azt tudja csupán, hogy ő, mint amerikai kamionsofőr Irakban dolgozott, mikor konvojukat támadás érte terroristák által. Társait lelőtték, ő pedig elájult és ebben a koporsóban ébredt fel. Egyetlen öngyújtót talál magánál, minden mást elvettek tőle. Kétségbe van esve, míg meg nem csörren a koporsóban egy telefon.
Nem a saját telefonja, hanem fogva tartójáé, aki 3 milliós váltságdíj fejében kiássa és szabadon távozhat. Paul azonnal eleget akar tenni a követelésnek, hisz felesége és kisfia otthon várják. Próbálja elérni a rendőrséget, a segélyhívót, a külügyminisztériumot, a követséget, feleségét, barátait. Szembesülnie kell viszont azzal, hogy vagy nem hisznek neki, vagy nem értik meg, vagy nem akarnak segíteni neki, vagy csak nem ér annyit az élete, hogy nemzetközi botrány robbanjon ki az ügyéből.
Több ponton is meglepett a film, első körben az, hogy Ryan Reynold jó színész, bár ez már a Hangokban tanúsított alakításánál sejtettem. Másodszorra az, hogy egy másfél órás thriller úgy is lehet izgalmas, hogy végig egy koporsóban játszódik, egyetlen egy színésszel, ennek az elérése pedig valljuk be igazi kihívás lehetett a készítők részéről. A klausztrofób érzés már az elején adott a nézőnek is, ami egyre fullasztóbbá és feszültebbé válik, ahogy nézzük Paul küzdelmét és felfogjuk kilátástalanságát. Nem tökéletes a film, vannak benne logikai buktatók, illetve szerintem háttérzene sem kellett volna bele, mert úgy még realisztikusabb lett volna, de mindnek éppen egy különleges alkotás, amit érdemes megnézni, mert nem csak az izgalom faktort elégíti ki, határ feszegető kérdéseket is feltesz.Ma egy igazán különleges filmet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, ami nem más, mint a spanyol-amerikai-francia koprodukciós ***Élve eltemetve (Buried-2010)***, Rodrigo Cortés rendezésében.
Bevallom, sokáig nem akartam megnézni ezt a filmet, az elismerő kritikák fényében sem, mert valahogy volt egy fenntartásom, hogy egy egyszereplős suspense biztosan kimondottan unalmas lesz. Még szerencse, hogy az előítéleteket legyőzte a józan ész, és most sem kellett csalódnom.
Paul Conroy (Ryan Reynolds) egy fakoporsóban ébred fel, a föld alatt. Nem tudja, hogyan került oda, kik ásták el, mit akarnak tőle. Azt tudja csupán, hogy ő mint amerikai kamionsofőr Irakban dolgozott, mikor konvojukat terroristák támadták meg. Társait lelőtték, ő pedig elájult, és ebben a koporsóban ébredt fel. Egyetlen öngyújtót talál magánál, minden mást elvettek tőle. Kétségbe van esve, míg meg nem csörren a koporsóban egy telefon.
Nem a saját telefonja, hanem fogvatartójáé, aki 3 milliós váltságdíj fejében kiássa, és szabadon távozhat. Paul azonnal eleget akar tenni a követelésnek, hisz felesége és kisfia otthon várják. Próbálja elérni a rendőrséget, a segélyhívót, a külügyminisztériumot, a követséget, feleségét, barátait. Szembesülnie kell viszont azzal, hogy vagy nem hisznek neki, vagy nem értik meg, vagy nem akarnak segíteni neki, vagy csak nem ér annyit az élete, hogy nemzetközi botrány robbanjon ki az ügyéből.
Több ponton is meglepett a film, első körben az, hogy Ryan Reynolds jó színész, bár ezt már a Hangokban tanúsított alakításánál sejtettem. Másodszorra az, hogy egy másfél órás thriller úgy is lehet izgalmas, hogy végig egy koporsóban játszódik, egyetlenegy színésszel, ennek az elérése pedig, valljuk be, igazi kihívás lehetett a készítők részéről. A klausztrofób érzés már az elején adott a nézőnek is, ami egyre fullasztóbbá és feszültebbé válik, ahogy nézzük Paul küzdelmét és felfogjuk kilátástalanságát. Nem tökéletes a film, vannak benne logikai buktatók, illetve szerintem háttérzene sem kellett volna bele, mert úgy még realisztikusabb lett volna, de mindenképpen egy különleges alkotás, amit érdemes megnézni, mert nem csak az izgalomfaktort elégíti ki, de határfeszegető kérdéseket is feltesz.
Szerintem: 8/10