A Mocsárvidék (Marshland/La isla mínima – 2014) volt az egyik olyan film, ami miatt halogatom a spanyol rovat lezárását, mivel rendkívül vártam ezt a krimithrillert, és nem szerettem volna kihagyni, hisz még a hazai mozik is bemutatták nyáron. Lehet, túl nagyok voltak az elvárásaim, annak ellenére, hogy direkt nem néztem előzetest, nem olvastam szinopszist, mégis kissé csalódott voltam.

Az idő, melyben a történet játszódik, szerintem nehezen meghatározható, mert az biztos, hogy nem napjainkban, vagy ha igen, akkor egy nagyon lemaradott térség szolgált helyszínül, mégis, az apró utalások miatt, úgy gondolom, hogy Franco Spanyolországa után, 1980 körül játszódhat. A címből is sejthető, hogy helyszínünk egy lápvidék, Madrid mellett, ahol a település lakói szinte az éhhalállal küzdenek. Mivel termelésre csak a szeszélyes mocsár ad lehetőséget, másból is meg kell élniük a polgároknak, így felütheti fejét a drogkereskedelem és a prostitúció egyaránt.

Fiatal, kamasz lányok sorra tűnnek el a településből, leginkább olyanok, akik szabadulni akarnak lakóhelyükről, pénzt akarnak keresni, és készek a cél érdekében bármit megtenni. Juan (Javier Gutiérrez) és Pedro (Raúl Arévalo) gyilkossági nyomozók érkeznek a vidékre, hogy megtalálják az eltűnt lányokat. Ahogy várható volt, csak a holttestek kerülnek elő a mocsárból, így kezdetét veszi a lehetséges sorozatgyilkos utáni hajtóvadászat. A nyomok az egész várost átszövik, hisz szinte mindenki el akar tűnni erről a helyről…

Ez a film kiemelkedő is lehetett volna, mert a mocsaras helyszín rendkívül jó választás volt, mert számomra paradox módon, annak ellenére, hogy óriási, nyílt terület, körülötte pedig a látóhatárig szikes pusztaság, valamiért fullasztó, elzártságérzetet keltett. Ez jellemzi az egész film hangulatát, rendkívül nyomasztó és nyugtalanító, az operatőri munka pedig gyönyörű. A színészek természetesen hozzák az elvártat, nem ripacsok, még sincs jellemfejlődés vagy bármiféle jellembeli árnyalat. Érződik, hogy a nyomozók a rossz zsaru-jó zsaru analógiájára lettek felhúzva, mégis jelképezik a polgárháború utáni feldolgozást, mint a legtöbb spanyol film. A cselekmény lassan folydogál, nyugodtan, mégis van benne valami érdekes, ami miatt odafigyelhet rá a néző. Összességében nem lett kiemelkedő darab sajnos, hanem csupán egy szokványos krimithriller, egyszeri megnézésre.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab