Hmm, Guy Pearce és Pierce Brosnan egy feszültséggel teli thrillerben, mint gyanúsított és zsaru? Ez bizony ígéretes hangzik - gondoltam én, amikor még nem láttam a filmet. A történet roppant egyszerű. Evan egyetemi professzor, aki bizony nem veti meg a friss diáklány husit. Azért igyekszik magán tartani a nadrágját, elvégre egy aranyos feleség és két cuki gyermek várja őt otthon. Evan hamarosan egy eltűnési eset kellős közepén találja magát, ahol ő az első számú gyanúsított. Egy fiatal lánynak veszett nyoma és Malloy nyomozó meg van róla győződve, hogy a profnak köze van a lányhoz. Ahogyan haladunk előre, úgy válik egyre biztosabbá, Evan körül valami nagyon nincsen rendben, ám ez vajon azt jelenti, hogy ő áll az eltűnés hátterében?

Ez a film egy tökéletesen nagy katyvasz. Komolyan mondom nem volt semmi értelme. Kezdjük ott, hogy Evan (régi meghatározásomat használva) egy hatalmas nagy gyökér. Visszataszító idióta, akinek semmi más nem jár a fejében, mint minél több fiatal lány megdöntése. Folyamatosan erről fantáziál, miközben ott a családja. Ennek következtében állandóan hazudik. Nyilván ez képezi a film bizonytalanságának gerincét, ami még nem is lenne probléma, ha rendesen felépítették volna a családi hátteret. A Minnie Driver alakította feleség motivációit, sőt szerepét csak úgy odavetették a vászonra. Nincsen kidolgozva, nincsen értelme, sem pedig iránya. Azért egy megcsalt feleségnek kellene valami rendes érv, hogy miért is marad a férje mellett, akit ráadásul gyilkossággal vádolnak...

Evan sem világos, hogy miért is ilyen és mit is akar és egyáltalán, mi az Isten baja van?! Most egy meg, veszekedett szoknyapecér, aki ráadásul gyilkos is, vagy csak egy sima gyökér, aki menekül a felelősség elől? Esetleg megzakkant az agya vagy egy igazi kéjgyilkos? Ezek fontos kérdések, csak éppen sehova se vezettek minket. Persze kellenek a csavarok és a misztikum, de az ég szerelmére, még egy ilyen erőltett karaktert ritkán látott a Föld. Mellette meg néha feltűnik Malloy nyomozó, hümmög, meg kávézik és nyomozgat, de értelme az ő karakterének sincsen. Pedig Pearce és Brosnan párosa nem lenne rossz, sőt jól működnek együtt a történetben, csak éppen nem kaptak olyan karaktereket, amikben meg tudják mutatni magukat. Nemcsak Evan bizonytalanságának kellene adni a feszültséget, hanem a két férfi közötti interakcióknak is.

A történet nem lenne rossz. Komolyan érdekelt, hogy mit szeretnének kihozni belőle. Én szeretem a filozófikus hangnemet. Szeretem, ha bizonytalanságban tartanak és azt is, hogy ha sokáig nem tudom eldönteni, hogy valaki ártatlan vagy bűnös. A nyomozós filmeket is bírom, így adott volt minden, hogy élvezzem ezt a filmet. Ám az egész teljesen értelmetlen lett és a vége így nem zavarba ejtő volt vagy csattanós, hanem csak erőltetett és értelmetlen. Viszont a párbeszédek önmagukban jók voltak, érdekesek, csak ha az egészet egybe nézted, akkor azok se nagyon vezettek sehova. Legalább látványban és vágásban odatették magukat. Jól használták a színeket és a bevágásokat. Csak egy ilyen filmnél nem ennek kellene az erősségnek lennie...

El kellett volna merülnie a nézőnek a történetben, agyalnia kellett volna a film alatt, hogy most akkor, mi is van/volt és lesz. Le kellett volna rágni izgalmunkban a körmünket és meg kellett volna döbbenni a végkifejletet látva. Ehelyett a film közepénél majdnem elaludtam és tényleg csak Pearce játéka tartotta bennem a lelket, hogy végignézzem a filmet. Reméltem, hogy egy kis izgalmat és gondolkodnivalót a végére csak összehoznak, de hát ez sajnos nem jött be. Altatónak még lehet használni ezt az alkotást, de aki feszültséggel teli thrillert vár, az messzire kerülje el.

Pontszámom: 4/10.

IMDb | mafab