Legújabb szerzeményem (másoknak nem az) Stephen King Minden sötét, csillag sehol című kötete.
"Ebben a könyvben durva történetek találhatók. Lehet, hogy helyenként nehéz olvasmánynak találták őket. Ha így történt, higgyék el, helyenként a megírásuk is nehezemre esett. Semmi kifogásom a literátus fikció ellen, amely többnyire rendkívüli embereket ábrázol szokványos helyeken, de olvasóként és íróként egyaránt sokkal jobban érdekelnek a szokványos emberek, akik rendkívüli helyzetekbe kerülnek." - Stephen King
A 4 kisregényt remekül csokorba szedte, Bram Stoker-díjat is nyert vele. A Bram Stoker-díj (Bram Stoker Award) egy évente kiosztott irodalmi díj, amit a nemzetközi Horrorírók Egyesülete (Horror Writers Association, röv. HWA) ítél oda a horror területén elért „kiemelkedő teljesítményért”. A díjat 1987 óta osztják ki, a HWA aktív tagjai titkos szavazással választják ki a győztest. A díj Bram Stoker íróról kapta nevét, aki többek között a Drakula című regény szerzője.
Minden könyvvásárlás alkalmával csápolok a polcok előtt, mint kisgyerek a cukorkáknál, közben pedig tudom, hogy teljesen mindegy, mennyit veszek meg, nem sokáig elégítik ki a vágyaimat. Főleg, ha Kingről van szó. Pedig, amilyen régi a kapcsolatunk, már megtehetné, de nem, ezt a könyvet is két este alatt kivégeztem. Nos, most is boldoggá tett, mint mindig.
Olyan témákkal foglalkozik, amik a legtöbb embert felháborítják, megbotránkoztatják és elgondolkodtatják. Napi szinten láthatjuk az ilyen-olyan hírekben, hogy valaki megölt, megerőszakolt, bántott másokat, ő pedig őszintén, ahogy szokta, feltárja az emberi belső mélyét, felszínre hozza a lélek mocskát. Egyszerű, hétköznapi emberekről beszél, mint Te meg Én, akik belekeverednek valamibe, és helytelenül döntenek, de a végén megértjük, mit miért tettek, és talán szánjuk is őket valamelyest.
Az első és egyben leghosszabb kisregény az 1922 címet kapta.
Főszereplője Wilfred Leland James, aki eléggé hajba kap az asszonykájával, mivel az a némber képes lenne eladni a most örökölt és a már meglévő farmjukat is, csak azért, hogy egy koszos, büdös városba költözhessen, és nyisson valami értelmetlen boltot. A farmot, ami megélhetésüket biztosította, amit már az ükapja is kapálgatott! Ezt egy akkor élő férfiember nem hagyhatta, ugye? Nem is nyugszik bele! A benne lakozó gonosszal karöltve okoskodik, tervezget, majd rájön, nincs más esély, csak ha megszabadul a nőtől.
Folyamatos lelki terrorral eléri, hogy közös fiuk, Henry nyakig belemerüljön a mocsokba, és miután átformálta a fiú gondolkodását, nyakon szúrják a nőt, és a tanyán lévő régi kútba dobják. Aztán elindul a lavina, hazudniuk kell mindenkinek, átverni a világot. Mivel King írta, sejthető, nem szabadulhatnak a múlttól, de nem ám.
{spoiler}Patkányok kezdenek el nyüzsögni, a nő visszatér a holtak birodalmából, hogy őrületbe kergesse a férjét, és jövendöljön néhány érdekességet. Többek között azt, hogy egyetlen gyermekük megbomlott elméje miatt hatalmas bajba kerül, és 5 hónapos terhes barátnőjével tragikus körülmények között meghal.{/spoiler}
Wilf még ekkor sincs tisztában a ténnyel, hogy a körülöttük élők életét végleg tönkretette, azon a bizonyos kútba dobós éjszakán. A bűntudat persze mardossa, próbálkozik szabadulni tőle, nem sok sikerrel, így megírja a 8 év történetét, hogy tudassa a világgal szörnyű tettét.
Már az első oldalon megtudjuk a gyilkosság tényét és az elkövetőket. Azt hiszed, várni kell a miértekre? Nem, ezt is megkapod tisztán. Akkor miért olvassam el? - kérdezhetnéd. Mert bele fogsz látni, hogy milyen nehéz, hogy mit él át az, aki elkövet egy ilyen szörnyűséget, hogy összerakhasd a momentumokat, hogy eszedbe jusson, Te hogyan döntenél. És mert King :-) Ilyen egyszerű. A tanulság nem szájbarágós, némán fúrja be magát az olvasó agyába, és nincs az az ember, aki ezek után nem agyal. Te is fogsz.
"A Minden sötét, csillag seholban minden erőmmel arra törekedtem, hogy megörökítsem, hogyan viselkedhetnek, miként cselekedhetnek emberek bizonyos komor, kétségbeesett helyzetekben. Az elbeszélések szereplőiben még pislákol a remény, de elismerik, hogy néha - sőt elég gyakran - legforróbb reményeink is (és legforróbb jókívánságaink, amelyekkel embertársainknak és társadalmunknak adózunk) hiábavalóak lehetnek. Hitem szerint azonban azt is vallják, hogy az igazi lelki előkelőség nem a sikerekben, hanem a jó szándékban lakozik - és ennek híján, vagy ha szándékosan kerüljük a kihívást, a poklot idézzük magunkra." - Stephen King
9/10